Az övezet

Új csillag született a sport világában. A 43 éves új-zélandi Laurel Hubbard súlyemelő, és az utóbbi években sorra nyerte a női súlyemelő versenyeket hazájában, és a nemzetközösségi játékokon is aratott. Sorra dönti a női csúcsokat. Szakításban 133 kilogrammal óceániai rekordot javított, és lökésben 145-146 kilóval kiemelkedő a teljesítménye. Tavaly a római világkupán +87 kilogrammos nők versenyében aranyérmes lett.

Nagyon szép történet lehetne az övé. Van benne egy picinyke csavar, ám ezt a mai világban lassan meg sem szabad említeni. Az új-zélandi súlyemelőnőt ugyanis eredetileg Gavin-ként anyakönyvezték 43 éve, amikor is kisfiúként megszületett,

Gavin… akarom mondani Laurel ugyanis egy úgynevezett transznemű nő. Vagyis biológiailag férfi, izomzata, testfelépítése, csontozata egy férfié. Ő azonban nőként versenyez. Lassan egy évtizede váltott nemet, és vette fel a Laurel nevet.

Nem őz az egyetlen férfi, aki nőként versenyez. Az Egyesült Államokban női atléták eljárást is indítottak, mert biológiailag férfiak transznemű nőként indulnak versenyeken, és sorra nyerik meg azokat. A férfiak között ugyanis esélyük sem volt, hát most nőként versenyeznek. Ráadásul már elég csak bemondani, hogy ők transzneműek, és máris a nők között futnak. Az atlétanők szerint nem véletlen a nemek szétválasztása a sportban, a transznemű nők női versenyeken indulása azonban elveszi a legcsekélyebb esélyt is a valódi nőktől.

A Trump komrányzat támogatta az eljárást, de amint Joe Biden és genderharcos alelnöke, Kamala Harris átvette a hatalmat, azonnal kivonták a kormányzatot a nők keresete mögül.

Érdekes módon a meetoo mozgalom globális vihara és a nőjogi szervezetek sokszor férfiakat megszégyenítő kőkemény harca után azt várta volna az ember, hogy ezt sem hagyják annyiban. Nem is tették, kőkeményen tiltakoznak, sőt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is nekimentek, amikor jóváhagyták transznemű nők, értsd nőnek öltözött és kisminkelt férfiak nőként indulását az idei halasztott olimpián. Csakhogy a genderbajban fuldokló nemzetközi liberális média ezt elhallgatja.

Hiába tiltakoznak teljes joggal a nők, az új globális logika ugyanis az, hogy ha család az család, akkor a nő az nő, a sportoló meg sportoló. És kész. Hamarosan már azzal sem bajlódnak majd az úgynevezett transznemű nők, hogy borotválkozzanak vagy műkörmöt ragasszanak.

Ez a jelenségnek azonban, noha a sport igenis nagyon fontos a világban, mégsem lenne átütő erejű hatása mindennapjainkra. Csakhogy a genderőrület itt nem állt meg.

Az Európai Unió legyen LMBTI közösségek szabadságát biztosító övezet – erről fogadott el határozatot az Európai Parlament a Bizottsággal egyetértésben. Eszerint az unió teljes területe, minden tagországa kivétel nélkül haladéktalanul és maradéktalanul garantálja ezen közösségek minden – szerintük őket megillető – jogot. A beterjesztők szerint elfogadhatatlan, hogy az LMBTI emberek bizonyos országokban még nem házasodhatnak, nem fogadhatnak örökbe gyermekeket, ezért szükséges az LMBTI szabadságövezet létrehozása.

Jelenleg ugyan az Európai Unió összes szerződése, az Alapvető Emberi Jogok Chartája és uniós törvények tucatjai biztosítják a megkülönböztetéssel szembeni védelmet, vagyis az Európai Unió szabadságövezet. Pont.

De ez Brüsszelnek és az európai genderszektáknak nem elég. Azt mondják, a magyar alkotmány figyelmen kívül hagyja a transznemű és nem bináris személyek létezését, és korlátozza a családi élethez való jogukat”.

Igen. Mert nincsenek ilyenek. A magyar álláspont a biológiai törvényszerűségből indul ki. És kész. Az Európai Parlamentben pedig mindenki homofób és intoleráns, aki nem hajlandó mesterséges, a természet alapvető rendjéből és törvényszerűségeiből nem levezethető ideológiákat kötelezően elfogadott egyetemes igazságként elfogadni.

Hol van itt azok szabadságjoga, azok megkérdőjelezhetetlen és demokratikusan védett véleménye, akik a biológiában vagy éppen a keresztény értékekben hisznek? Hol van azok szabadságövezete, akik nem kívánják gyerekeiket szerintük káros ideológiák rabszolgájává tenni? Miért csak a genderbajosokkal és az LMBTI-kel szemben kell toleránsnak lenni, és elfogadni az ő elveiket, és nekik miért nem kell az úgynevezett – és ma már szinte szitokszóként kezelt – binárisokkal, vagyis a férfi és nő kettősségében élőkkel elfogadónak lenni?

Mi magyarok azonban továbbra is hiszünk abban, hogy az anya nő, az apa férfi, gyermekeikkel közösen családot alkotnak, amely a társadalom építőköve.

És nem kizárt, hogy hamarosan emiatt büntetnek majd bennünket. A határozat része ugyanis a szankció. Vagyis amelyik ország nem hódol be a genderszektáknak, azzal szemben kötelezettségszegési eljárás, 7. cikkely, uniós források megvonása is a napirendre kerül. Vagyis a nyugati liberális demokrácia büntetni fogja, ha szabadon, saját elveink szerint akarjuk élni életünket, meghatározni saját nemiségünket vagy azzal kapcsolatos felfogásunkat.

 

 


Lost in Translation

Jókor, jóhelyen lenni sokszor elég ahhoz, hogy az ember élete egy csapásra megváltozzon. Jókor, jóhelyen, az éppen megfelelő személynek lenni pedig felér egy lottó ötössel. Így érezhette Amanda Gorman is, aki jókor volt jóhelyen, ráadásul „mit ad Isten” éppen fekete volt és éppen nő.

Ha akad olyan, aki nem tudja ki Amanda Gorman, ne szégyellje magát. Az emberiség valószínűleg 99 és fél százalékának sem volt fogalma róla idén január 20. előtt.

Amanda Gorman volt az a 22 éves afroamerikai költőnő, aki elszavalhatta versét Joe Biden amerikai elnök és Kamala Harris alelnök beiktatási ceremóniáján. Hogy miért éppen ő? Nem bonyolult. A Biden-Harris kampány ugyanis alapvetően a nemi és faji kérdések köré épült. Amerikát éppen a mesterségesen szított és duzzasztott faji ellentétek fojtogatják, jelenleg fehérnek lenni szinte ugyanolyan rossz, mint 100 éve feketének lenni. Eközben tombol a meetoo-botrány és futótűzként terjed a genderbaj. Logikusan kiszámított, mondhatni számító döntés volt Amanda Gorman.

Versében egyszerű nyelvi eszközökkel, egyszerű képekkel, szójátékokkal próbál viszonylag egyszerű érzelmeket kicsikarni a viszonylag egyszerű közönségből. A maga módján még mondanivalója is van. Ami viszont – pusztán a művet tekintve – teljesen érthetetlen, az a szinte őrjöngő világsiker, ami övezi.

Lassan többen olvasták ezt a verset, mint ahányan a Nobel-díjas költők verseit összesen. Túl azon, hogy ez micsoda szégyen, semmi más oka nincs ennek, mint az, hogy a fekete költőnő a Biden-Harris beiktatáson szavalt.

Éppen azon dolgozik a nemi és faji megkülönböztetés ellen harcoló nemzetközi aktivistahálózat a fősodratú liberális médiatöbbséggel együtt, hogy a világ minden nyelvére lefordítsák. A holland fordítással, pontosabban a műfordító személyével homokszem került a gépezetbe, amely – nincs rá jobb szó – teljesen le is dobta a láncot.

A 22 éves Amanda Gorman ugyanis egy fiatal, a 20-as évei végén járó holland írót kérte fel a verse fordítására. Marieke Lucas Rijneveld valaha legfiatalabbként 2019-ben megnyerte a neves Nemzetközi Booker-díjat, örömmel fogadta a megtiszteltetést.

Csakhogy egy holland, önmagát újságírónak nevező aktivista szerint ez megengedhetetlen. Marieke Lucas Rijneveld, akinek nem tűnik fel elsőre, a fiatal írónak van egy férfi és egy női keresztneve is. Önmagát nonbinárisnak nevezi, vagyis olyannak, aki nem tudja vagy nem akarja eldönteni magáról, hogy férfi vagy nő, hanem ezen nemi kettősségen kívül helyezi el magát. De ami az újságíró szerint legalább ennyire megbocsáthatatlan, az hogy fehér.

A bíráló szerint ugyanis egy fekete nőt egész egyszerűen nem érthet meg egy fehér nonbináris, kinek juthat eszébe, hogy egyáltalán lefordíthassa a vélekedése szerint történelmi jelentőségű verset.

Ha Amanda Gorman jókor volt fekete nő jó helyen, akkor Marieke Lucas Rijneveld rosszkor volt fehér nonbináris rossz helyen. Akkora balhé kerekedett az ügyből, hogy Rijneveld visszalépett.

De itt azért érdemes megállni egy szóra. A faji és nemi megkülönböztetés elleni harc Jean d’Arcjává avanzsált fekete költőnő és a holland fordító ügye megmutatja, hogy ennek a harcnak az eredménye most már éppen az, hogy ezek a kisebbségek elkezdtek egymás ellen harcolni.

Logikájuk szerint a fekete felsőbbrendű a fehérrel szemben, és gyalázat lenne egyenrangúnak tekinteni egy nőt egy nonbinárissal szemben.

Másrészt bizonyíték arra is, hogy a mai liberális véleménydiktatúra és cenzúra eredményeképpen már nem egy irodalmi mű tartalma, mondanivalója a lényeg, hanem az alkotó személye. A mű értéke ma már attól függ, hogy a költőnek – és persze fordítójának – milyen a neme, származása, bőrszíne vagy éppen a politikai nézete.

Amanda Gorman is így lett világhírű, jövőbeni művei még meg sem jelentek, de már foglalt helyük van a bestseller listák élén. Ehhez csak jókor kellett lenni, jó helyen.

Persze nem ez az egyetlen példa arra, hogy január 20-a vízválasztó lehet egy ember életében. Elle Emhoff neve talán pont olyan ismeretlen a legtöbbeknek, mint Amanda Gormané volt. Elle Emhoff egy fiatal lány, aki egyes vélemények szerint viszonylag szép. Semmi különleges nincs a külsejében, mégis január 20-a után a világ egyik legpatinásabb modellügynöksége ajánlott neki szerződést, és a világ legnagyobb divatházai könyörögnek – laikus szemmel nézve is közönséges és öncélú – divatterveiért. Mitől olyan érdekes ez a lány? Attól, hogy ő Kamala Harris amerikai alelnöknő nevelt lánya. Így is lehet jókor jó helyen lenni.


Szégyenpad

Csend van. Egy szó sem hallatszik. A filmekben ilyenkor tücskök ciripelnek, jelezve, hogy más zaj nincs is. Fülsüketítő ez a csend. Visszaemlékezve, hasonló helyzetben akkora zajt sikerült csapnia a baloldali sajtónak, Európa zöldjeinek és jogvédőinek, hogy az egész unió beleremegett. Legalábbis ők így szeretnek emlékezni erre.

Az Európai Bizottság ugyanis az Európai Unió bírósága elé citálta Németországot. A német tartományok és a szövetségi kormányzat ugyanis már több mint 10 éve sérti az Európai Unió természetvédelmi irányelveit, és 2015 óta kötelezettségszegési eljárás is folyamatban van. Most pedig Brüsszel megelégelte a németek csökönyös nemtörődömségét, és pert indított.

Arra most talán ne is térjünk ki, hogy a Flóra és Fauna Élőhely Irányelv sorozatos megsértése miért pont a koronavírus járvány harmadik, talán leggyorsabban terjedő hulláma elején veri ki a biztosítékot Brüsszelben. Biztos minden jól halad a közös védekezésben, a közös vakcina beszerzésben, és ömlik a pénz a helyreállítási csomagból a tagállamokba. Ja, nem. Még csak nem is csöpög.

De mit számít ez most. Hiszen Németország lábbal tiporja már évek óta a Flóra és Fauna Élőhely Irányelvet, mivel nem jelölt ki kellő számú különlegesen védett élőhelyet a vadon élő állatok és növények megmentése érdekében.

Ennek most vége, Németország Európa szégyenpadjára kell üljön. HA jól emlékszem így szóltak a hazai baloldali sajtóban és a baloldali politikusok szájából a mondatok, amikor Magyarország ellen indult per, például a kötelező migránskvóta ügyében. A mostani tudósítások, cikkek hangvétele azonban meg sem közelíti az akkoriakét.

De most csend van. Képzeljük oda a tücskök ciripelését. Nem hallani Európa zöldjeit hangosan kiabálni. Nem hallani Gwndoline Delbos Corfieldet, aki Judith Sargentini távozásával továbbviszi az úgynevezett „magyar ügyet”. Vagy Ska Kellert, Philip Lamberts-et, akik az uniós támogatások azonnali megvonását követelték hazánktól állítólagos jogállamisági kérdések miatt.

Apropó jogállamiság. Az uniós büdzséről és a helyreállítási csomagról hozott tanácsi döntés csak azután születhetett meg, hogy egyértelművé tették: jogállamisági eljárást az uniós költségvetés kapcsán csak akkor lehet indítani, ha a vélt jogsértés uniós források felhasználásához köthető. Vizsgálja-e azt most bárki is ugyanolyan hévvel, mint hazánk esetében, hogy vajon az uniós zöld megállapodás keretében esetlegesen Németországba kerülő eurómilliókból költhetnek-e olyan projektekre, amelyekre vonatkozhatnak a be nem tartott természetes élőhelyvédelmi irányelvek? Nem kell-e megvonni az új szabályok értelmében Németországtól uniós forrásokat jogállamisági aggályokra hivatkozva?

Ki tudja, lehet, hogy most Berlinben is örülnek annak, hogy egyelőre az Európai Bizottság – a kőkemény magyar és lengyel kiállás nyomán kötött alku alapján - még nem alkalmazza a jogállamisági mechanizmust.


Összeesküvésgyakorlat

Donald Trumpnak igaza volt. Valóban létrejött egy összeesküvés ellene az Egyesült Államokban. Erről a neves Time magazin írt nemrég. Ez a lap nehezen lenne vádolható Trump-pártisággal, vagy republikánus nézetek terjesztésével. Mégis ez a magazin írta meg a történetét az Amerikai Egyesült Államok talán legundorítóbb és egyik legnagyobb szabású összeesküvésének, amelynek célja a lap szerint az volt, hogy megmentsék a 2020-as elnökválasztást.

Az összesküvők vezetője, egy nagy befolyású politikai stratéga, az egyik liberális szakszervezet vezetőjének tanácsadója. Mike Podhorzer-t a demokrata párton belül egyfajta politikatechnikai mágusnak tartják, akinek szinte minden nagyszabású terve sikerül.

2019-ben döntött úgy, hogy veszélyben a választás, mégpedig Donald Trump jelenti a veszélyt. Ahogyan fogalmaztak, nem Trump választási győzelmétől tartottak (bár ezt nehéz lenne elhinni), hanem attól, hogy az elnök tönkreteszi a választás intézményét. Trump ugyanis rendszeresen arról beszélt, hogy összeesküvés formálódik ellene, csalással, a választási rendszer meghekkelésével akarják tőle a demokraták elvenni a győzelmet, és ha kell, perrel szerez érvényt igazának.

A választás megmentése érdekében tehát formálódott ellene egy összeesküvés, amely elérte, hogy több államban megváltoztassák a választási és szavazási szabályokat és törvényeket; és amely perek tucatjaival fenyegette meg azokat a tisztviselőket, szervezeteket, amelyek hajlandók lettek volna Trump „teljesen alaptalan pereinek” helyt adni.

Donald Trumpnak ebből a szempontból is igaza volt.

A villámgyorsan felépített hálózatban több ezer ember vett részt és sokszázmillió dollárból gazdálkodott. 2020 márciusában 150 NGO levelet írt minden kongresszusi képviselőnek, szavazzák meg, hogy a COVID-járvány utáni helyreállítási pénzek egy részét a választási apparátusra költsék. 2 milliárd dollárt kértek, 400 milliót szavaztak meg erre a célra végül. Ez a pénz mind arra ment, hogy olyan választási tisztviselői hálózat legyen szinte minden amerikai államban, amely nem hagyja majd, hogy utólagos perek és jogi eljárások (értsd: jogorvoslat) befolyásolhassa a tervüket.

De kaptak 300 milliót az összeesküvés résztvevői a Facebook alapítójától is. Azt a Time ugyan nem írta meg, hogy magát a Facebook cenzúrát is adta-e vele, vagy az ajándék volt. A nagy közösségi háló ugyanis kőkeményen cenzúrázott minden olyan tartalmat, amely akár csak megemlítette a lehetőségét egy választási összeesküvésnek vagy befolyásoló rendszernek.

Soros Györgyhöz ezer szálon kötődő NGO-k és aktivistahálózatok több ezres tömeget adtak. Például amikor az egyik állam választásokért felelős tisztviselője Washingtonba ment a Trump kampánystábbal találkozni, tüntetők várták a felszálláskor, a leszálláskor, az étteremnél, ahol evett. A náluk lévő molinóra azt írták: Figyelünk téged! Vagyis kőkemény megfélemlítés, lelki terror, fizikai zaklatás is volt a választást megmentő összeesküvés eszköztárában.

Első olvasásra nehéz eldönteni, hogy a Time cikkének írója kérkedik vagy magyarázkodik, amikor az összeesküvésről is. Leginkább a büszkeséget lehet kiolvasni a sorok közül. Azt írja, ennek a cikknek is az a célja, az összeesküvés legyen része a nyilvános történelemnek. Mert ez az összeesküvés mutatta meg, mennyire törékeny maga a választás intézménye, és mekkora munka kellett ahhoz, hogy ezt a demokratikus intézményt megvédjék és megerősítsék.

Ehhez azonban – úgy tűnik – a demokrácia minden írott és íratlan szabályát meg kellett szegniük.


Amit szabad Jupiternek

„Amikor Európának igazán szüksége volt annak bizonyítására, hogy ez az Unió nem csak napos időben működik, eleinte túl sokan elutasították, hogy osztozzanak másokkal az esernyőjükön”. Ezt tavaly márciusban mondta az Európai Bizottság elnöke. Ursula von der Leyen ugyanis akkor kikelt magából, miután a koronavírus járvány rohamos és megállíthatatlannak tűnő terjedése láttán több uniós tagország is leállította a védekezéshez szükséges eszközök vagy gyógyszerek exportját.

Hazánk is leállította egy olyan gyógyszerészeti alapanyag kivitelét, amelyről kiderült, hogy hatásos lehet a súlyos szövődmények kezelésében.

Ursula von der Leyen kirohanása félig érhető volt. Frissen munkába állt bizottsági elnökként a nyakába szakadt egy világjárvány, amelyről még a legnagyobb orvosi szaktekintélyek sem tudták még akkor megmondani, hogy valójában mennyire veszélyes. A bizottság új vezetőjeként képtelen volt lépni, szakértői és tanácsadói is széttárt karokkal néztek vissza rá. Egy dolgot tudott tenni, azt, amit Brüsszelben mindig is szokás volt, ha valamit nagyon elbaltáztak: mást hibáztatni.

Ursula von der Leyen a nemzetállamok önzését, a szolidaritás hiányát bírálta. Szerinte az unió addig nem lesz valódi szövetség, amíg a tagállamok a bajban csak magukkal törődnek, és nem egymással.

Az most szinte nem is lényeges, hogy ez általában egy gyenge és a tagállamok bizalmát nem élvező vezetés esetében szinte törvényszerű. És ez a bizalomhiány már a Juncker-féle bizottság idején elkezdődött, és von der Leyennek még csak ideje sem volt, hogy elkezdje visszaépíteni azt.

Ami azonban megüti az ember fülét, az a hasonlóság, amit egy évvel később kihall a nyilatkozatokból. Pontosabban nem hall.

Az Európai Bizottság egészségügyért felelős biztosa ugyanis a minap felvetette, hogy ellenőrizni és szabályozni kellene az unió területén gyártott vakcinák unión kívüli exportját. Sztella Kiriákidisz már hetek óta próbálja magyarázni Brüsszel bizonyítványát. A tagállamok élesen bírálják a bizottságot, amiért képtelen elegendő vakcinát biztosítani. Az uniós állam- és kormányfők ugyanis lemondtak a nemzeti vakcinabeszerzés jogáról a nyugati gyártók kapcsán, és ezt a jogot a Bizottságra ruházták át. Brüsszel pedig ismét bebizonyította, hogy az uborka görbületének szabályozásán és az LMBTQ jogok propagálásán kívül nem sok mindent tud elintézni.

A ciprusi biztosnak pedig az volt a dolga heteken át, hogy hibást találjon. Először a tagállamok voltak a felelősek, hiszen ők akarták a központi beszerzést, akkor most ne pattogjanak. Aztán a gyógyszergyárak is hibásak lettek. A nemzeti identitást a végletekig elítélő Bizottság hirtelen azzal vádolta a gyártókat, hogy cserben hagyják saját hazájukat, Európát, és más országoknak adják el a vakcinát, csak mert többet fizetnek.

Érdekes gondolat egyébként a szabad piacban és a nemzetek feletti egységben hívők szájából bírálatot hallani, hogy egy profitorientált cég legtöbbet fizetővel áll szóba.

A biztos ezek után vetette fel, ellenőrizni és korlátozni lenne szükséges az unió területén előállított vakcinák unión kívüli kivitelét. Belga ellenőrök már be is mentek az egyik gyógyszercég brüsszeli gyárába, „tájékozódni”.

Félreértés ne essék! A világon semmi baj nincs ezzel. Az uniónak igenis minden eszközzel érvényesítenie kell polgárai érdekeit, ha kell, akkor erővel. Igen, az unióban gyártott vakcinát előbb az unióban szúrják be, mint bárhol másutt! Főleg, ha az unió eurószázmilliókkal támogatta a gyógyszerészeti fejlesztéseket.

Csak akkor lesznek szívesek magukba szállni és felismerni, hogy talán ugyanezen elvet követve nem bírálni kellene a nemzetállamok vezetőit - csak azért, mert azokat védik meg elsőként, akikért felelősséget viselnek -, hanem elismerni őket. És eljött az ideje annak is, hogy felismerjék, mekkora az a felelősség, amelyet a bürokraták félmilliárd emberért vállaltak magukra. Hogy ez bizony nem vajaskenyér meló, nem jutalomállás, hanem bizony életek ezrei, százezrei múlhatnak rajta. Ha pedig ezen felismerés megtörtént, meg kell nézni, nem nagy-e az a bizonyos kabát.


A píszí Szíenen

Az újságírás a hírek, leíró és szemléltető anyagok és vélemények közlésének mestersége. Az újságírás az egyik alapvető, emberi jog, a szólásszabadság gyakorlásának a legfontosabb eszköze. Az újságírást végzők az újságírók. – ez egy részlet az újságírás egy modernkori definíciójából.

Ez persze nem húzható rá az újságírás minden területére, hiszen ezek célja, szerepe, feladata és nyelvezete is mind más.

Az egyik szinte lírai, a másik humoros vagy éppen szatirikus. Van olyan is, amelyik érzelemmentes, pontos, kimért. Például a hírújságírás. Legalábbis sokak szerint ilyennek kellene lennie.

Vannak az újságírásban zsinórmértékek, írott és íratlan szabályok, szakmai követelmények és társadalmi elvárások. Ehhez mérten általában vannak elismert, hiteles sajtóorgánumok, újságírók, és vannak a népszerűek. Manapság ez nem feltétlenül esik egybe. Sok sajtótermék rendkívül népszerű, annak ellenére vagy éppen amiatt, mert nem a hitelességre ad, hanem a szenzációra, a közönségességre, trágárságra.

És van egy sajátos kategória, amely az utóbbi évtizedben alakult ki igazán. Ez pedig az öncélú, önmaga fontosságát igazolni próbáló sajtótermék. A magyar baloldali sajtóban is egyre több példát látni erre, olyan lapokra, portálokra, amelyeknek valódi küldetésük nincs, csupán az éppen legtöbbet fizető megrendelése alapján ütik azokat, akiket éppen kijelölnek számukra.

Ennek a típusnak az egyik ismérve, hogy előbb utóbb elszabadul, leveti magáról a szakma minden szabályát, elveti a tisztesség, a hitelesség elveit és egyetlen célja marad csak: ártani.

Az amerikai CNN ennek az egyik legékesebb példája. Őszinte leszek, nem pusztán olthatatlan tudásvágytól vezérelve, végigszenvedtem az amerikai alsóházban a Donald Trump elleni alkotmányos elmozdítási eljárásról, idegen szóval impeachment-ről szóló vitát és szavazást. Természetesen a CNN-t voltam kénytelen nézni, hiszen a magyar szolgáltatók szinte kivétel nélkül csak balliberális külföldi hírcsatornákat kínálnak. Így a Euronews, a BBC és a CNN közül utóbbi mellett döntöttem. Mégiscsak helyben vannak.

Ahogy ment a vita, a demokrata képviselők hol nyugodt, hol fülsértő gyűlölködése, néhány valóban elvakult republikánus logikátlan magyarázkodása mellett akadtak észérvek is. Például az egyik megkérdezte, miért vádolják az amerikai elnököt azzal, hogy percekkel a Capitólium ellen támadás előtt lázadást szított beszédével, amikor a hatóságok elismerték, már napokkal korábban tudtak róla, hogy ilyesmire készülnek szélsőséges jobb és baloldali csoportok.

Majd jött a másik azzal, hogy mi értelme van az impeachment-nek, ha egy hét múlva már Joe Biden ül a Fehér Házban? Miért van szükség arra, hogy a rendezett hatalomátadás helyett tovább mélyítsék a társadalom megosztottságát, még jobban egymás ellen hergeljék az amerikaiakat.

Egy harmadik nem átallotta megkérdezni, mi alapján vádolják az elnököt? Nem volt ügyében érdemi nyomozás, sem tanúmeghallgatás, ügyészek és ügyvédek nem tettek fel keresztkérdéseket. A jogi eljárásnak még csak a látszata sem volt meg a képviselő szerint, máris kijelentették, bármiféle konkrét bizonyíték nélkül, hogy Donald Trump a felelős. Ahogy tette ezt itthon a Népszava nevű propagandalap külpolitikai újságíró-szerűsége is.

Végül 10 kivétellel a republikánusok az impeachment ellen szavaztak, élve a választók által demokratikusan rájuk ruházott jogukkal.

Na, akkor kezdtem úgy érezni, hogy a CNN-en, a fősodratú globális sajtóban, főként a balliberális világban etalonnak tekintett amerikai hírtelevízióban a kollégák teljesen elvesztették az önkontrollt.

Jake Tapper, az egyik vezető műsorvezető úgy fogalmazott, idézem, „a republikánusoknak egyértelműen elment az eszük”. Majd úgy folytatta, hogy reméli, létezik a politikai ördögűző szakma, mert a republikánusoknak nagy szükségük lenne rá. „Nyilvánvaló, hogy ki kell belőlük űzni a démont”, más magyarázatot nem tud ugyanis Mr. Tapper elképzelni arra, hogy bárki is az impeachment ellen szavazzon.

De folyamatosan a Capitóliumot megtámadó terroristák vezérének nevezték Donald Trump még hivatalban lévő elnököt, támogatóit pedig szimplán csőcseléknek.

Az egyértelmű újságírói szakmai kérdéseken és kétségeken felül azért még egy valamit érdemes lenne végiggondolni.

Azzal, hogy a demokraták és a velük szimpatizáló balliberális médiatöbbség, folyamatosan felelőssé akarja tenni a teljes, több mint százmilliós amerikai republikánus közösséget a történtekért, hogy folyamatosan azt szajkózza, hogy „akire ti szavaztatok, az gonosz és aljas”, hogy demokratikusan leadott szavazataitokkal csak ártottatok ennek az országnak, azzal legalább annyira, ha nem még jobban hergel szélsőségeseket erőszakos akciókra. Legalább annyira felelősévé válik a már megtörtént, és a ne adj’ Isten megtörténő zavargásoknak.

De ezek a vélemények nincsenek cenzúrázva a közösségi médiában, vagy a fősodratú sajtóban. Ezek a vélemények még akkor is szabadok, ha ugyanúgy erőszakot szülnek. Ez az új sajtószabadság. Ami csak nekik szabad.

 

 


Kisebbségi komplexus

Ismét, néhány éven belül másodszor köpte arcon a brüsszeli bürokrácia az európai őshonos kisebbségeket azzal, hogy visszadobták a Minority Safepack nevű európai polgári kezdeményezést. Ismét úgy döntöttek, hogy ebben az Európai Bizottságnak sem hatásköre, sem tennivalója nincs, hiszen szerintük a kisebbségek nyelvi, etnikai és kulturális jogait a jelenlegi uniós és nemzeti jogszabályok kellően védik. Mondjuk erről azért érdemes lenne megkérdezni például a székelyeket is.

Az Európai Bizottság menekültügyi és migrációs akciótervének része, hogy 34 millió, jelenleg az unió területén tartózkodó, oda engedély vagy jogalap nélkül érkező migráns kapna állampolgárságot. Ezzel együtt jogosultak lennének mindenre, amire a többségi társadalom, az Európában született, itt élő, szocializálódott, itt dolgozó és adót fizető állampolgárok.

Az Európai Unió első LMBTQ stratégiája szerint el kell törölni az ehhez a közösséghez tartozókkal szembeni negatív megkülönböztetést, fel kell lépni a velük szembeni gyűlöletkeltés ellen, és törvényben biztosítani kell nekik ugyanazokat a jogokat, amelyek minden szülőt, családot megilletnek. Vera Jourova a bizottság alelnöke tavaly novemberben akkor azt mondta: mindenkinek joga van szabadon úgy és akként élni, amilyennek vallja magát.

A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása az EU egyik alapvető értéke – ezt január 15-én mondta Vera Jourová, amikor kijelentette, az unió nem foglalkozik az őshonos kisebbségek jogainak ügyével.

Vagyis az teljesen rendben van, hogy a migránsokkal és a különböző – mesterségesen létrehozott – genderszektákkal szemben az őshonos kisebbségek nem élhetnek úgy és akként, aminek vallják magukat. Nem használhatják szabadon nyelvüket, történelmi jelképeiket, tarthatják és őrizhetik hagyományaikat, élhetik meg vallásszabadságukat saját nyelvükön.

A nyilvánvaló kettős mérce mellett azonban érdemes egy kicsit a sorok közé nézni. Brüsszelnek nincs hatásköre az ügyben, hiszen ezeket a jogokat jelenleg közösségi és a nemzeti törvények is szavatolják. Azok védelme és betartása a nemzeti jog érvényesülésének kérdése, tehát jogállamisági kérdés.

Ezen kérlelhetetlen logika szerint Brüsszelnek nincs hatásköre jogállamisági kérdésekben. Kérem szépen, ezt hívják öngólnak.


Új nap virradt

Új nap virradt, felébredt a demokrácia, az Egyesült Államok visszatért a normalitás világába. Ilyen és ehhez hasonló szép mondatok születtek a nemzetközi sajtóban, miután Joe Biden demokrata elnök letette esküjét, és elfoglalta a Fehér Házat. Igen, elfoglalta.

A két héttel ezelőtti washingtoni zavargások és a Capitólium megtámadása kiváló ürügyet szolgáltatott a demokratáknak arra, hogy bármilyen eszközzel távol tartsanak bárkit és mindenkit a beiktatás közeléből, aki nem ért egyet Joe Biden elnökségével vagy azzal, amit képvisel.

Két héten át az amerikai baloldali médiatöbbség, az összes szövetségi ügynökség arról győzködte az amerikaiakat és a világot, hogy rettegni kell. Az FBI kijelentette, mind az 50 állam fővárosában támadás készül az állami törvényhozás épületei ellen a beiktatás napján. A belbiztonság kijelentette, hogy szélsőséges csoportok fegyveres zavargásokat akarnak szítani.

De nem történt semmi. Az ég-világon semmi.

Az új nap hajnala, a demokrácia szögesdrót, 25 ezer fegyveres katona sorfala, drónok, mesterlövészek, helikopterek között ébredt fel. A nyílt társadalom eszméjének felkent lovagja, Joe Biden fegyverek gyűrűjében, a vele egyet nem értők kizárásával és elnémításával pattant nyeregbe. A CNN, a BBC, a Deutsche Welle, a Euronews és a többi balliberális világmédium pedig büszkén mutogatta, hogy a hős megkérdőjelezhetetlen legitimitással és a szövetségesekkel kísérve – hiszen mások nincsenek is -, átveszi a hatalmat. Mindannyiunk, a világ kedves vezetője bölcs ősz halántékával együtt bevonult a demokratikus világrend legfőbb bástyájába.

Igen, a CNN-t nézve, hiszen a hazai kínálatban csak ballib külföldi hírtévék vannak, egészen olyan érzésem volt, mintha Észak-Korea meghekkelte volna a csatornát. Olyan nyálas ömlengés volt az egész, hogy szinte fel kellett mosni a tévé alatt.

Joe Biden megígérte, elnöksége a párbeszédről, a kompromisszumról, a tiszteletről szól majd. Ennek alátámasztására azonnal aláírt 17 elnöki rendeletet, amelyek nemhogy visszavonták, pontosabban megsemmisítették Donald Trump az amerikaiak felhatalmazásával hozott döntéseit, hanem 180 fokkal visszafordították az összeset. Például 11 millió illegális migránsnak ad állampolgárságot, megnyitja a határokat a migránsok előtt, leállítja a mexikói fal építését. Csupa olyan döntést semmisít meg és fordít vissza, amelyeket az amerikaiak saját nemzetük biztonsága érdekében kértek Donald Trump elnöktől.

Tehát Joe Biden a nemzettel párbeszédet nem folytatva, kompromisszumot nem kötve, és legalább nyolcvan millió amerikai véleményét nem tisztelve hozta meg első döntéseit. Kétségtelen, azt nem ígérte meg, hogy elnöksége a hitelességről és a szavahihetőségről szól majd.

Brüsszelben durrantak a pezsgők. Az Európai Bizottság elnöke kijelentette, négy hosszú év elteltével Európának ismét barátja van a Fehér Házban, Joe Biden beiktatásával Amerika ugyanis visszatér a hasonlóan gondolkodók körébe. Vagyis Ursula von der Leyen szerint a konzervatív, keresztény, bevándorlásellenes, a nemzeti öntudatot és érdekeket előtérbe helyező Amerika nem lehet Európa barátja. Szép és igazi européer gondolat. Nem is vártunk mást Brüsszelből.

De itthonról sem. A magyar baloldali pártok nem győzték magasztalni Joe Bident. Noha, az amerikai-magyar kapcsolatok, a befektetések, a szövetségi viszony Donald Trump elnöksége idején volt a legerősebb, legjövedelmezőbb és a magyarok számára leghasznosabb, ez a magyar baloldalnak nem jó. A DK-s Vadai Ágnes az ATV-ben a maga átgondolatlan és brutális őszinteségével ki is bújtatta a szöget a zsákból. Azt mondta, Joe Biden nem fogja hagyni, hogy a világ bármely országában is veszélyben legyen a demokrácia, a sajtószabadság, a jogállamiság.

A Gyurcsány Ferenc vezette magyar baloldal ugyanis nem kevesebbet vár az új amerikai elnöktől, mint azt, hogy tüntesse el hataloméhsége útjából a már többször is kétharmados többséggel, demokratikusan megválasztott kormányt. Természetesen a baloldali ellenzék cserébe mindent meg fog ígérni, akár jó az a magyaroknak, akár nem.

Akkor majd lesz nálunk is migráns származású államtitkár, vagy transznemű egészségügyi miniszterhelyettes, mint Joe Biden kormányában. Akkor majd nálunk is lesz politikai vita arról, milyen alacsonyan legyen az alsó korhatára annak, hogy egy gyermek nemváltoztató műtéten eshessen át.

 


Tetkótlanítás

Az utóbbi években egyre népszerűbbek az úgynevezett rugalmas ajándékok. Persze nem pattogó gumilabdáról vagy trambulinról van szó. Itt inkább a rugalmasan felhasználható ajándékokra gondolunk. Az ajándékozó vagy nem tudja, vagy nem akarja eldönteni a megajándékozó helyett, mit is szeretne valójában. Ezért egy lehetőséget ajándékoz neki, egy előre kifizetett, de az ajándékozás pillanatában még meg nem valósult meglepetést. Ilyenek az utalványok, bónok, utazási voucher-ek, amelyeknek csak az összege fix, maga az ajándék pedig egy választható.

Az ilyen ajándékok közé tartozik a tetoválási utalvány is. Ha tudjuk, hogy a megajándékozni kívánt személy tetoválást szeretne, de nem tudjuk milyet, bemehetünk egy szalonba, kifizetjük előre a tetoválást, a választást pedig rábízzuk arra, aki majd a bőrén viseli az éket, és annak felelősségét is, hogy akár élete végéig rajta marad a rajz vagy felirat.

Németországban is egyre népszerűbb ajándék a tetoválás. Egy nemrég végzett kutatás szerint a németek legalább 25 százalékának van valamilyen tetoválása, és további 21 százalék szeretne a közeli jövőben – ahogy manapság mondják – magára varratni valami szépet. Vagyis jelenleg a németek csaknem fele ügyfele, vagy hamarosan ügyfele lesz ilyen szalonoknak.

Nem véletlenül. Az úgynevezett nemzetközi celebek valóságos őrületet indítottak útnak. Énekesek, sportolók, színészek, modellek egyre nagyobb többsége visel tetoválást magán. Sokan csak a celebeket utánozva varratják magukat, mások úgy érzik, kinyilatkoztatnak valamit a tetoválással, és sokan az együvé tartozást, a közös élményt, megmérettetést, küzdelmet fejezik ki vele. Főleg a katonák és a rendőrök, akik így a bőrükön is egyfajta egyenruhát viselhetnek.

Pontosabban viselhettek. Ennek ugyanis Németországban vége. Horst Seehofer belügyminiszter ugyanis rendeletmódosítást terjesztett a kormány elé, amely szerint a fegyveres testületek tagjainak a jövőben tilos lesz látható tetoválást viselniük magukon. A szövetségi kabinet pedig rábólintott, így hamarosan életbe léphet a rendelet.

Amikor először olvastam ezt a hírt, nem igazán értettem, mi lehet a célja vagy kiváltója egy ilyen rendeletnek. Pár évtizede mondjuk még érthető lett volna az a - mára teljesen elavult és régimódi – felvetés, hogy egy rendőrnek nem illik úgy kinézni, mint valami börtönviselt gazembernek. Mára ugyanis egyrészt szinte bárki visel tetoválást, nem csak a bűnözők. Másrészt a mai szabados világban egyre kevesebb megszorítást vagy korlátozást visel el egy liberális demokráciában élő polgár, legyen az akár egy rendőr is.

Második gondolat volt a rendőrök védelme. Hiszen egyre többször hallani Németországból olyan híreket, hogy bűnbandák rendőröket, családjaikat veszik célba, akár saját otthonaikban. Egy-egy érdekes vagy különleges, jól látható helyen viselt tetoválás pedig akár különleges ismertetőjegye is lehet egy rendőrnek, ami alapján a civil élete is felderíthető.

De nem is emiatt tilos a tetkó. A válasz ennél sajnos sokkal banálisabb, és a mai felvilágosult liberális demokráciának hívott felfogás sajátossága. Ha valami nem jó, akkor nem megjavítjuk, hanem eltűntetjük. Úgy, ahogyan a 34 millió illegális migránssal teszi Brüsszel. Mindannyiuknak állampolgárságot és szavazójogot adna, így lényegében eltűnteti az illegális migránsokat, és az általuk jelentette problémát az unióból.

A német kormány pedig a tetoválások eltűntetésével oldja meg a fegyveres testületekben egyre nagyobb teret szerző szélsőségesség gondját. A sajtóban ugyanis egyre többször látni és hallani olyan képeket, amelyeken álarcos kommandósok szerepelnek, testükön jól felismerhető náci szimbólumokkal, jelszavakkal, rúnákkal. A német belügy már évek óta küzd a jelenséggel, amely főként a 2015-ös migrációs válság nyomán erősödött meg. A merkeli Wilkommenskultúr, a kötelezően erőltetett befogadás, a parancsba adott kivételezés, enyhébb bánásmód, félrenézés azt eredményezte, hogy a migránsok rájöttek, nekik mindent szabad, a rendőrök úgysem tehetnek ellenük semmit. A sok tehetetlen rendőr pedig egyre inkább a – Németországban történelmi gyökerekkel bíró és amúgy is jelen lévő – szélsőségek felé fordultak.

Több per is indult német rendőrök ellen, akik azzal védekeztek, nekik joguk van saját meggyőződésüket akár a testükre tetoválva is kifejezni, hiszen véleményszabadság van, vagy mifene. De Németországban ismét a szokásos megoldást választották. Nem a probléma okát szüntették meg, hanem a tüneteit takarják el. A perbe fogott rendőröket kirúgták, a többieket pedig választás elé állították: eltávolíttatják a tetoválásokat vagy eltakarják azokat munka közben. És már nincsenek is szélsőségesek a német fegyveres testületeknél. Probléma letudva.

Nem kizárt, hogy idén karácsonykor a német rendőrök körében a lézeres tetováláseltávolításra jogosító utalvány volt a slágerajándék, vagy a hosszúujjú garbó. Ez utóbbi azonban biztosan kínzóan kényelmetlen viselet lesz a globális felmelegedés időszakának izzasztó nyári hónapjaiban.


2021 - A svédek lázadása

Semmi nem változott. Minden maradt a régiben, pedig mennyire vártuk 2021-et! A változás évét. Az évet, amikor minden sokkal jobb lesz majd. De nem, vagy legalábbis nem minden. A régi balliberális beidegződések, a kettős mérce, a liberálfasizmus teljesen alaptalan és - mondjuk ki - idétlen felsőbbrendűségi komplexusa mind itt maradnak velünk 2021-ben is. Svédország bizony nem csak a járvány elleni védekezés elbánázására jó példa, de erre is.

Már 2021-ben járunk. Számunkra ez a jelen. Ebben élünk. 2021 valóságát a bőrünkön érezzük, küzdünk vele. A koronavírussal, a migrációval, a globális felmelegedéssel, a táguló virtuális és a szűkülő személyes térrel.

Érdekes felidézni, hogy az elmúlt pár évtized tudományos-fantasztikus regényei és filmjei miként látták, vagy inkább vizionálták 2021-et.

Például az 1984-ben készült Terminátor című filmben, amely Arnold Schwarzeneggert egy csapásra világhírűvé tette, 2021 az az év, amikor Kyle Reese, a gyilkológépekkel harcoló ellenállás későbbi vezére csatlakozott a lázadókhoz.

Vagy P. D. James: AZ ember gyermeke című 1992-es regényének így hangzik az első mondata: "Ma, 2021. január 1-jén éjjel, éjfél után három perccel, Buenos Aires egyik külvárosában, huszonöt éves, két hónapos és tizenkét napos korában egy kocsmai verekedésben megölték a Földön utoljára született emberi lényt.”

De Asimov, Brendon Hackett és a Szárnyas Fejvadász írója, Philip K. Dick is 2021-re taksálta azt a jövőt, amikor mindennaposak lesznek a robotok, a mesterséges intelligencia, a repülő autók, az űr-és az időutazás.

Szép is lenne, ha reggelente az ember nem a mindennapos kenyérkereset miatt indulna el otthonról, hanem a felfedezés, a kutatás, az univerzum megismerésének vágya hajtaná, mert a megélhetés már nem gond, minden szükséglet kielégített. Végtelen mennyiségű energia, és így végtelen mennyiségű anyag áll rendelkezésre, vagyis mindig lesz meleg, enni- és innivaló, ruha, és már nem kell kizsákmányolnunk a környezetünket mindehhez.

És mivel nem kell a pénzért, magunkért és egymással harcolnunk, nincs is ellenségeskedés, nincsenek hazugságok, lejáratás, politikai szembenállás, kicsinyes hatalmi harc.

2021, a mi 2021-ünk azonban még nem ilyen „jövőbeli” jelen. A mi 2021-ünk sajnos pont ugyanúgy kezdődik, ahogyan véget ért az előző év.

Ugyanúgy megpróbálják majd egymásnak, egymás ellen uszítani az embereket az kicsinyes hatalmi és anyagi érdekeikért küzdő erők. Ugyanúgy megpróbálnak minél több embert arról meggyőzni, hogy csak az ő igazságuk létezik, mások, a másikak, a másképp gondolkodók hazudnak, lopnak, csalnak.

Sajnos 2020, amely önmagában is a megpróbáltatások éve volt, nem múlt el aljas, kicsinyes manipulációs próbálkozások nélkül. Még az utolsó napokban is, amikor – ha másért nem, hát azért, mert illik szeretni a másikat -, még akkor is elképesztő esetek borzolják idegeinket. Pontosabban csak borzolnák, ha a fősodratú sajtóban erről hallani lehetne.

Karácsony. Svédország. A balliberális világ bezzegországa, a nyílt társadalom és a liberális demokrácia legszebb példája. Kivéve persze a koronavírus elleni küzdelmet, abban a liberális megközelítés kudarcot vallott, és sokezer ember élete szárad a lelkén.

A nyílt és liberális Svédországban a Youtube nevű videomegosztó, amelynek tulajdonosa a Google nevű techóriás, karácsonykor nemes egyszerűséggel eltörölte, megsemmisítette az egyik legnépszerűbb ellenzéki médium minden tartalmát. A kormánykritikus Swebb TV szerint a balliberális kabinet vette rá a youtube-ot erre, a kormány persze tagad. Bizonyíték pedig nincs. Joccakát, Boldogulj-jatok!

Jelek azért vannak. Például az, hogy a svéd miniszterelnök, Stefan Löfven már évek óta mondja, hogy a médiában nincs helye a bevándorlásellenes, konzervatív, keresztény hangoknak. Aztán egyszercsak a stockholmi kormány milliárdokkal támogatja a nagy techcégeket. Arról ne is beszéljünk, hogy az ügyben főszereplő Youtube svédországi vezetője rendszeres kapcsolatban van a szociáldemokrata kormánypárt vezető politikusaival, egyben évek óta tanácsadója a stockholmi önkormányzat pénzügyi tanácsosának.

Az esetről azonban alig hallani. Az ellenzéki svéd média elképesztő ellenszélben próbál talpon maradni, és a balliberális bevándorláspárti kormány mindent megtesz, hogy elhallgattassa, ha kell, fizet a cenzúráért.

Emlékezzünk csak vissza 2020 igencsak sokat idézett mondataira!

Az Orbán-rezsim ellenőrzése alá vonja a magyar médiát – jelentette ki a hollywoodi világsztár, George Clooney, aki a Soros-birodalom egyik legismertebb szószólója.

A magyar sajtóban már nem lehet kormánykritikus anyagokkal találkozni, nincs független média, a sajtó helyzete aggasztó – ezeket Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke mondta. Azóta töri kezét-lábát, hogy rosszat mondjon rólunk, hogy egy gyenge pillanatában azt mondta, nincs semmi baj a koronavírus elleni védekezésről szóló magyar törvénnyel. Kapott ám hideget-meleget. Valószínűleg a Soros-gépezettől is erős fejmosás jött a szokásos évközi bónusz helyett.

Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője, a holland EP-képviselő Sophia in ’T Veld, és a svéd, igen a svéd Malin Björk is rendszeresen bírálta a magyar sajtószabadságot.

Most egyiküket sem hallani habzó szájjal vizsgálatot, eljárást, uniós forrásmegvonást követelni Svédországgal szemben. No, igen, a már jól ismert, lassan megszokott kettős mérce. És igen, a demokrácia halálos betegségének egyik tünete, sőt, kórisméje éppen az, ha megszokjuk a kettős mércét.

Reméljük 2021 ebben is változást tud majd hozni. És reméljük hamarabb, minthogy mindennapi életünk részei lennének a repülő autók és az időutazó robotok.


Klánok harca

Hetekig, szinte menetrendszerűen, komoly rendőrségi műveletek zajlottak a német főváros egyes kerületeiben. Főként este verte fel a csendet a szirénák harsogása Berlin Kreuzberg negyedében, és több tucatnyi fegyveres rendőr lepte el az utcákat.

Bármennyire furcsa is, ezek a rendőri akciók – legalábbis közvetlenül - nem az átlag berlini lakosság védelmét szolgálták. Az úgynevezett arab klánok vezetői riasztgatták ki a rendőröket, amikor úgy érezték, hogy bajban vannak.

Nemrég ugyanis háború tört ki a berlini arab klánok között. Így nevezik ugyanis a város különböző kerületeit uraló, általában közel-keleti származású maffiacsaládokat Németországban. Azt ugye nem lehet ám csak úgy kijelenteni minden bizonyíték nélkül, hogy egy bűnözésből, főként drogból, prostitúcióból és embercsempészetből élő szervezett csoport, amelynek tagjai között rokoni szálak vannak, az egy maffia. Ezért inkább klánoknak hívják őket.

Persze a német közszolgálati ZDF minden gátlás nélkül nevezte Orbán Viktort és Mateusz Morawieczkit maffiavezéreknek, csak azért, mert éltek az uniós alapszerződésben biztosított vétójogukkal.

Az egyik ilyen klán 29 éves tagját Kreuzberg egyik bevásárlóközpontja előtt többen megtámadták és meglőtték. Életveszélyes állapotban került kórházba.

Azóta minden este az egymással szemben álló klánok tagjainak, főleg vezetőinek házai előtt autók fékeznek csikorogva, baseball ütőkkel, késekkel és egyéb veszélyes eszközökkel felszerelkezett – ahogy a sajtóban mondják, délies kinézetű – férfiak ugranak ki, és törnek-zúznak, üvöltöznek, fenyegetőznek.

Ilyenkor a magát megtámadva érző klánvezér – ahogy azt egy tisztes adófizető ilyenkor teszi – felcsörgeti a 112-t, és segítséget kér. A kommandósok pedig szirénázva rohannak a segítségére.

Hogy ezt meddig lehet tenni, de inkább meddig lehet bírni, nehéz megmondani. Ahogyan nehéz elképzelni is azt, hogy az átlag berlini polgár szívesen elfogadja azt, hogy ez már bizony mostantól az új világ mindennapjainak része, és ezt így kell szeretni, így kell majd élni.

Mert a nagy jogállami Németországban ezek ellen ha bárki szót emel, az rasszista és idegengyűlölő, a német társadalom számára oly’ fontos és szükséges bevándorlók integrációjának kerékkötője, és egyébként is maradi, elavult, egyszóval olyan, mint a magyarok meg a lengyelek.

De egy pillanatra érdemes még egy dolgot figyelembe venni. Az Európai Bizottság új migrációs akcióterve több mint 30 millió migránsnak adna lakhatást és szavazati jogot Európában. Ha ezt a – minden kétség nélkül a Soros-hálózat nyomására – felvetett rémálmot sikerül megvalósítaniuk, azzal nem csak Berlin egyes kerületieben, hanem az Európai Unió majdnem minden tagországának nagyvárosaiban hasonló „családias”, akarom mondani klános hangulatú estékre lehet majd számítani.

Hiszen képzeljük csak el, a sok tízmillió új szavazó biztosan nem fog azokra a pártokra vagy jelöltekre szavazni, akik ellenzik a bevándorlást, akik fontosabbnak tartják saját nemzeti kultúrájuk és hagyományaik védelmét a migránsokénál, akik szeretnék megvédeni a tömeges erőszaktól a nőket, asszonyokat, leánygyermekeket.

Ezek az új szavazók azokra szavaznak, akik mindent, de mindent megadnak nekik, ha kell még saját nemzettestvéreiket is alájuk rendelik, csakhogy a Soros-hálózat kegyeiben maradhassanak. Pontosan ilyenek az Európai Parlament bevándorláspárti képviselői, köztük Gyurcsány Ferencné, Donáth Anna, vagy Cseh Katalin, a bizottság olyan tagjai, akik szerint nélkülözhetetlen Európa jövője szempontjából a bevándorlás, például Vera Jourova, Didier Reynders vagy a svéd belügyi biztos, Ylva Johansson.

Hogy miért igazán veszélyes mindez? Ezek a klánok Németországban, a német fővárosban gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, és üzelmeikhez a rendőrség lényegében még védőőrizetet is biztosít. Mi lenne itt akkor, ha az új migrációs akciótervben felvázolt összes jogot és előjogot megszereznék? És mi lenne akkor, ha ezzel párhuzamosan a jogállamisági feltételrendszernek csúfolt uniós zsarolási mechanizmus is életbe lépne? Ha nem tetszene nekünk a fentebb vázolt jövőkép, vagy ha nem akarnánk például örökjáradékkötvényekkel finanszírozni a bevándorlók jólétét, azonnal jogállamisági eljárást indítva elvehetnék az uniós forrásokat a magyaroktól, vagy kizárhatnának az uniós döntéshozatalból.

Ha valakinek még mindig nem lenne egyértelmű, ez volt a tétje és értelme a magyar és a lengyel vétónak a Tanácsban.


Bende Balázs
Bende Balázs

szerző

A lord

Lord Mark Malloch-Brown. Sokan talán nem hallották még ezt a nevet sosem. Pedig érdemes lenne megjegyezni. No, nem azért felétlenül, mert megérdemli, hogy emlékezzünk rá, hanem inkább azért, hogy sose felejtsük el a 2020-as éve és Lord Malloch Brown viszonyát.

De ki is ez az ember? 1953-ban született Londontól nem messze, száműzött dél-afrikai diplomata gyermekeként látta meg a napvilágot. Kiváló tanulmányi eredményei és korán megmutatkozó politikai, közéleti érdeklődése sokak figyelmét felkeltette. 25 évesen a The Economist című lap politikai tudósítója volt, majd 1979-től az ENSZ Menekültügyi főbiztosságán dolgozott.

Egy amerikai ügyvédi irodában szerzett nemzetközi tapasztalatokat, majd hirtelen rakétaként emelkedett a karrierje. Alelnök lett a Világbankban, majd visszatért az ENSZ-be, ahol pár év alatt főtitkárhelyettes lett Kofi Annan keze alatt. 2007-től pedig hazatért, és a brit kormányban miniszterként tevékenykedett. Főnemesi rangot kapott és a brit uralkodó belső bizalmas tanácsadói körének is tagja lett.

Minden szinte álomszerűen tökéletesnek tűnik innen nézve. De alig telt el két év, amikor hirtelen bejelentette lemondását, családi okokra hivatkozva. A sajtó ugyanis kiderítette, hogy nem teljesen jogszerűen használta ő és családja egy a brit kormány tulajdonát képező londoni lakást.

A magánszektorban azonban gyorsan talált magának helyet. 2014-ben az SGO csoport igazgatósági elnöke lett. És itt kezd először igazán számunkra érdekessé válni Lord Malloch-Brown élete.

AZ SGO csoport egyik leányvállalata ugyanis a Smartmatic nevű cég, amely nem mást gyárt, mint az amerikai választási rendszerben is használt szavazógépeket. A reklámszöveg szerint a Smartmatic technológia garancia az átlátható és tiszta választásra, és a magas részvételre.

Az elmúlt hetek ugyanakkor az amerikai választások körüli csalási botrányoktól voltak hangosak. És érdekes módon, miközben a demokrata párt, szövetségi, állami és megyei választási tisztviselők egymás után nyilatkozták, hogy semmi nyoma csalásnak, nincs rá bizonyíték, Trump elnök és jogi csapata le akarja járatni a demokráciát, aközben szépen csendben Lord Malloch Brown ismét munkahelyet váltott.

Ő lett a Soros György vezette Open Society Foundation első számú vezetője. Többeknek itt és most talán szüksége van egy kis időre, hogy ismét levegőt tudjanak venni. Addig elmondom még egyszer. A csalásoktól, visszaélésektől teljesen illegitimmé vált amerikai elnökválasztáshoz egyes helyeken használt szavazógépet gyártó cégcsoport vezetőjét nevezte ki Soros György világméretű, sokmilliárd dolláros propagandabirodalma legfőbb vezetőjének.

Van még bárkinek kérdése az amerikai választásról?

Persze Lord Malloch-Brown és Soros György nem idén ismerték meg egymást. A korábban felvázolt életútjából szándékosan kifelejtette, hogy már az 1990-es évek óta ismerik egymást és együtt dolgoznak. Lord Brown vetette fel 2002-ben először, hogy az ENSZ stratégiai partnerként vonja be a Nyílt Társadalom Alapítványt humanitárius munkájába.

Majd 2007 májusában Lord Malloch-Brown lett – az egész országokat az államcsőd szélére sodró spekulációs hadműveleteket irányító – Soros Quantum Fund, és a Soros Fund Management nevű alapkezelő alelnöke. 2007-ben, vagyis akkor, amikor miniszter lett a brit kormányban, és a brit uralkodó bizalmas tanácsadója lett.

Most pedig, miután elvégezte dolgát az amerikai belpolitikában, megkapta a koronát, ő lett Soros György birodalmának legfőbb helytartója.

Lord Mark Malloch-Brown. Érdemes ezt a nevet az eszünkbe vésni.


Bende Balázs
Bende Balázs

szerző

Sorosforradalom

Ha most lennének a választások, akkor ez lenne az amerikai történelem leggyorsabb és legsimább újraválasztása – ezt januárban, a svájci Davosban rendezett világgazdasági fórumon mondta Soros György. A milliárdos beszédében – noha többször is narcisztikus csaló gazembernek nevezte az amerikai elnököt – elismerte, hogy Donald Trump úgy felpörgette az amerikai gazdaságot, amit korábban elképzelni sem lehetett. Ahogy fogalmazott, forrásponton tartja a gazdaságot az elnök, olyan potenciált hozott ki az ország teljesítőképességéből, amely mindenki számára egyértelművé tehette volna, hogy Donald Trump úgy nyeri meg a 2020-as elnökválasztást, mint a pinty.

Csakhogy Soros György a legsimább újraválasztásról szóló mondatát, folytatta is, aminek akkor és ott igazából senki nem tulajdonított jelentőséget. Azt mondta, ha most lennének a választások, ez lehetne az amerikai történelem leggyorsabb és legsimább újraválasztása, csakhogy - mint folytatta - 10 hónap van még a választásokig, és forradalmi helyzetben ez a 10 hónap szinte végtelenül hosszú.

A lassan, galuskásan beszélő 90 éves üzletembert nagy tisztelet övezi a davosi fórumra hivatalos körökben. Mindenki udvariasan kacag mérsékelten humoros megjegyzésein, erőltetett szarkazmusán, és senki nem vette volna magának a bátorságot, hogy rákérdezzen, bocsánat Gyuri bácsi, mit is tetszett mondani? Forradalom? Betudták annak, hogy a 90 évesen is borotvapenge élesen gondolkodó spekuláns biztos fáradt volt a New York-Davos út után.

Ha tudták volna, mire gondolt, hogy lényegében a tudtukra adta, mire is készül ő és hálózata a következő 10 hónapban, mindannyiukban megfagyott volna a vér egy szempillantás alatt.

Mert ami utána következett, azt Soros György forradalomnak nevezte, de ha létezne politikai háborús bűnök bírósága, ezt bizony kegyetlen mészárlásnak hívnák.

A Soros György által is forrásponton pörgő gazdaságról, a 4 és fél millió új munkahelyről szóló hírek az amerikai balliberális fősodratú médiában eltűntek, a helyüket átvették a válságba süllyedő gazdaságról szóló tudósítások. Az pedig csak merő véletlen, hogy kapóra jött a koronavírus-járvány, amely tényleg kis híján térdre kényszerítette az amerikai gazdaságot. Persze ha a Trump kormányzat nem húzta volna fel a GDP-t oly magasra, akkor mostanra már tényleg romokban lenne az Egyesült Államok, de ezt a sajtó szemérmesen elhallgatja.

Azt azonban nem hallgatták el – noha bizonyíték nem volt rá -, hogy egyes a demokratákhoz közel álló szakértők szerint az oroszok majd megint segítenek Trumpnak csalni a választáson. Persze ennek nyoma sem volt, és a mai napig nincs is, de hangulatot kelteni lehet vele abban az országban, ahol pár évtizede még börtönbe zárták a kommunistákat és megfigyelték azokat, akik Tolsztojt olvastak.

Majd jött a BLM terror és a zavargáshullám. Az egész országban szinte egyszerre fellobbanó tüzek, utcai harcok, faji zavargások és összecsapások megrengették a rendőrségbe és a hatóságokba, áttételesen pedig a kormányzatba vetett társadalmi bizalmat. Az amerikai médiatársaságok, az önmagukat függetlennek nevező hálózatok pedig egymással versengve fasisztázták, nácizták, rasszistrázták le az amerikai elnököt és a teljes republikánus közösséget. Meggyőzték az amerikaiakat arról, Donald Tramp az oka, amiért félniük kell kimenni az utcákra, és tartaniuk kell a fekete bandák – egyébként szerintük teljesen jogos – terrorizálásától.

A járvány pedig a Soros-hálózat malmára hajtotta a vizet. Az Obama-kormányzat ámokfutása nyomán az összeomlás szélére sodort amerikai egészségügyet valósággal letaglózta a koronavírus. Természetesen minden egyes fertőzöttet, halálesetet Donald Trump nyakába varrt a sajtó.

A választási rendszer és eljárás pedig olyan lyukacsos lett, mint egy ementáli sajt. A demokraták összehangolt és rendszerszerű tevékenységeinek köszönhetően mostanra lassan azt sem tudni biztosan, hogy egyáltalán hányan szavaztak valójában, és hány szellemvoks létezik, hány évtizedek óta halott amerikai polgár regisztrált a választás előtti napon és küldte is vissza még aznap a szavazatot.

Az amerikai belbiztonsági minisztérium pénteken közleményben jelezte, ez volt az amerikai történelem legbiztonságosabb választása, semmilyen rendszerszintű csalás nem volt. Persze kérdés, hogy az a szervezet, amelye az amerikai választási rendszer és a kormányzati infrastruktúra védelmét rábízták, bevallaná-e, hogy miközben állítólag árgus szemekkel figyelt, csalások sorozatát hajtották végre az orruk előtt. Szakértők szerint ennek beismerése ugyanis azt eredményezhetné, hogy az amerikai biztonsági és hírszerzési hatóságok, valamint a teljes kormányzat iránti társadalmi bizalom teljesen összeomolhatna.

Így lesz teljes a 10 hónapos, jól megtervezett, megkomponált és mesterien végrehajtott terv, amelynek végén ismét olyan elnök kerülhet a Fehér Házba, a világ legerősebb hadseregének élére, aki személyesen és alelnökén keresztül is lekötelezettje Soros Györgynek.

 


Bende Balázs
Bende Balázs

szerző

Oltomiglan, oltodiglan

Ami nem Kínában készült, az biztos hamisítvány – mondja a 21. századi szólás. Hiszen ma már alig akad olyan elektronikai vagy ruházati termék, amelynek egyes részei, elemei ne Kínában vagy valahol Délkelet-Ázsiában készültek volna.

Szinte minden számítógép a legfőbb elektronikai alkatrészei Kínában jönnek le a gyártósorról. Ilyen számítógépeket használunk otthon, az irodában, de ilyen alkatrészek vannak a mobilhálózatok hardvereiben, a közlekedési lámpákat irányító rendszerekben, a légiirányításban, az autókban és az orvosi eszközökben.

A világ egyik legnagyobb orvosi diagnosztikai eszközeit, például CT-szkennereket előállító amerikai cége 2005-ben közös vállalatot alapított egy kínai gyártóval. Ez utóbbi mostanra a világ egyik legjelentősebb CT gyártója, a világon több mint 2 ezer kórházban vannak berendezései, és a mai napig beszállítója maradt az amerikai partnernek.

Hogy miért fontos mindez? Ha rábízzuk egészségünket, közlekedésbiztonságunkat, a repülésbiztonságot a kínai termékekre, ha szeretteinket minden kétely nélkül ültetjük be autónkba, amelyben kínai alkatrészek vannak, ha egész életünket, családunk életét, annak szinte minden vetületét rábízzuk a kínai termékekre, akkor miért nem bízunk a kínai oltóanyagban?

A világ egyik fele eközben orosz technológiára bízza a honvédelmet. Az utóbbi néhány évtizedben az orosz haditechnológia rakétasebességgel fejlődik. És ha már rakéta. Jelenleg orosz hordozórakéták nélkül a nemzetközi űrállomás már régen ellátás, karbantartás vagy éppen személyzet nélkül lenne. De a távközlési műholdak rendszerében is komoly hiányok lennének.

Az atomkutatásban kevesen kételkednek abban, hogy az orosz szakemberek között vannak a világ legjobbjai. Még a nukleáris biztonság területére is igaz ez. Rajtuk kívül például kevesen – talán csak a japánok - tapasztalták meg, milyen is egy igazi atomkatasztrófa. Ha valakik, hát az orosz szakemberek tudják, hogyan kell ma biztonságos erőművet építeni.

Miért vannak akkor kétségeink az orosz vakcinával szemben? És miért nincsenek a nyugati gyógyszerek iránt? Amikor a nyugati liberális demokráciákban ma már kvóták uralják azokat a területeket, amelyeket korábban a józanész. Ahol ma már nem azért kell valakire rábízni például egy oltóanyagfejlesztési projektet, mert ő a legjobb, hanem mondjuk mert fekete, vagy valamilyen LMBTQ közösség tagja. Ahol a vezető politikusok több figyelmet szentelnek a mérhetetlen kockázatokat jelentő migráció fenntartásának, mint annak, hogy saját nemzetüket, azok polgárait megvédjék a járványtól? Ahol az idősek már másodrendű polgárok, akikre nem kell figyelmet szentelni, mint a svéd idősotthonokban, ahol rengetegen meghaltak a koronavírus miatt, mert a kormányzat szerint nem volt szükség intézkedésre? Vagy ahol nem hagynák, hogy az ország vezető egészségügyi szakembere keresztet hordjon a nyakában?

De mégsem ezek az érthetetlen dolgok. Hanem az, hogy egyesek itthon és Brüsszelben is politikai kérdéssé alacsonyítják le azt, hogy a magyar emberek megbízhatnak-e a vakcinákat bevizsgáló magyar kutatókban. Akik a világ legjobbjai és legelismertebbjei között vannak. Akik – a szakmai és tudományos okok mellett, vagy inkább felett – elsősorban azért lesznek kellően szigorúak az orosz, a kínai vagy bármilyen más oltóanyaggal szemben, mert honfitársaik, magyar nemzettestvéreik élete múlhat rajta.

Ezzel szemben csak azért, mert Soros György szerint Brüsszelnek nem szabad hagynia, hogy mi orosz vagy kínai vakcinát vegyünk, és eljárást kell emiatt Magyarország ellen indítani, akkor ennek az unióban már neki is állnak, és a hazai balliberális ellenzék már szorgosan dolgozik is ezen. Pedig semmilyen szakmai vagy tudományos indok nincs mögötte, közösségi érzet pedig a liberálisoknál pláne nincs. Csak és kizárólag pusztán azért teszik, mert az orosz vagy a kínai vakcina nem Soros György biznisze. Azokhoz nem Soros György és hitelezőhálózatának segítségével lehet vagy kell eljutni.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a nyugati, az amerikai vagy európai fejlesztésekben ne lehetne megbízni. Hiszen az pont ugyanolyan előítéleten alapuló hozzáállás lenne, mint a kínai vagy az orosz oltóanyaggal szembeni megalapozatlan bizalmatlanság. Ráadásul azért azt érdemes megjegyezni, hogy az amerikai-német oltóanyag fejlesztésében magyar tudósoknak van vezető szerepük.

Ettől függetlenül, vagy éppen ezért is abban egyetérthetünk, hogy egy cseppet sincs miért kevésbé bízni a magyar kutatókban, mint az uniós intézmények által felfogadott laborok szakértőiben. Így azok a vakcinák, amelyek számunkra elérhetők lesznek, a lehető legnagyobb biztonság mellett az elérhető legjobb védelmet nyújtják majd a koronavírussal szemben, és végre véget érhet a mindannyiunkat sújtó globális rémálom.


Bende Balázs
Bende Balázs

szerző

Vétóvita

Ha a szabadságunkat meg akarjuk őrizni, Európa nem hódolhat be a Soros-hálózatnak – ezt Orbán Viktor írta abban a levélben, amelyet Soros Györgynek szánt válaszul. A miniszterelnök ebben kiemelte, a milliárdos – aki szerinte a világ legkorruptabb embere – azon dolgozik, hogy Európa nemzetei megszűnjenek, és a kontinens egy globális birodalomban egyesüljön. Ehhez pedig előbb egymás ellen kell uszítani Európa népeit. Ennek a tervnek része az is, hogy visszacsempészték az úgynevezett jogállamisági feltételeket az uniós költségvetésbe, noha annak kihagyásáról, az állam és kormányfők már korábban megegyeztek.

Pontosan ugyanaz zajlik most Európában, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, mint ami az amerikai elnökválasztási kampányban zajlott Donald Trump ellen.

Soros György teljes hálózata, beleértve az amerikai fősodratú balliberális médiát is, január óta arról győzködte az amerikaiakat, hogy Donald Trump maga a gonosz, rosszat akar mindenkinek, és csak a jogállamiság fényes vértezetű lovagja, a demokrata és bevándorláspárti Joe Biden menthei meg az országot. Még akkor is, ha Biden konkrétan köztörvényes bűnöző, zsaroló és korrupt, csak meg kell nézni ukrajnai tevékenységét.

Ugyanez zajlik most Európában ellenünk. Megvétóztuk az uniós költségvetést, mert az olyan kitételt tartalmazott, amely zsarolhatóvá tette volna hazánkat. Egészen pontosan minden magyar állampolgárt. A megvétózott büdzsében lévő jogállamisági feltételek ugyanis azt eredményezték volna, hogyha a Magyarország nem engedelmeskedik a brüsszeli bürokráciának, például mondjuk továbbra is ellenállna illegális migránsok befogadásának, akkor szinte bármilyen ürüggyel megvonhatnák az uniós pénzeket hazánktól, vagyis a magyarok zsebéből vették volna ki a pénzt.

És elég lett volna csak a gyanú, bizonyíték nem is kellett volna hozzá. Egy felelős magyar kormány nem engedheti meg, hogy ennyire kiszolgáltatottá tegye saját nemzetét.

Be is indult a Soros-média hálózat. A német közszolgálati ZDF, amely nyíltan, leplezetlenül kiáll a liberális értékek és a nyílt társadalom mellett – ők biztosan tehetik -, konkrétan azzal viccelődött, hogy idézem: hülye magyarok és hülye lengyelek nélküli Európai Uniót kell létrehozni. Majd a tudósítót játszó színész kivágott két csillagot az uniós zászlóból.

Eközben a szintén közszolgálati ARD klímavédelmi témahét címén arra igyekezett rávilágítani – közpénzből ők is tehetik - , hogy az értelmes és modern ember ha választhat a saját gyermek és a környezetvédelem között, akkor az utóbbit választja, hiszen a gyermek az egyik legszennyezőbb dolog a világon. Inkább fogadjuk örökbe migránsgyermekeket.

Majd jött George Clooney, Soros György és fia Alex társaságában, és azonnal lediktátorozta Orbán Viktor, annak a Magyarországnak a miniszterelnökét, amely a 80-as évek végén szerinte a Szovjetunió része volt. Mr. Clooney, talán a Soros-propaganda olvasgatása közben egy történelemkönyvet is forgathatna, akkor nem mondana ekkora hülyeséget.

Soros György és hálózata továbbra is azért uszítja ellenünk Európát és – hollywoodi kitartottjain keresztül az egész világot, mert nem akarunk engedelmeskedni a Soros-tervnek. Nem akarunk migránsokat tömegesen befogadni, nem akarunk ezermilliárdos soha le nem járó hiteleket felvenni – főleg nem tőle-, és nem akarjuk eltörölni múltunkat, értékeinket, hagyományainkat, és ragaszkodunk keresztény értékekre, családra, vagyis anyára-apára-gyermekre épülő társadalmunkhoz.


Biden-bőrbe bújt Harris

Egy elnöknő sokkal jobban kezelte volna a járványhelyzetet, mint bármelyik férfi elnök – ezt Hillary Clinton mondta az ultraliberális New York Times című lap podcast adásában. A bukott amerikai demokrata elnökjelölt persze azt is hozzátette, hogy szerinte ő biztosan sokkal jobb munkát végzett volna. Nincs is mit ezen csodálkozni, hiszen mint mondta, őt a Jóisten is elnöknek teremtette.

Csak azok a fránya választók ne lettek volna, igaz? Mindig azokkal van a baj. Főleg a republikánusokkal. Mrs Clinton egyértelművé is tette, hogy mit gondol róluk. Mind gyáva és gerinctelen, aki Trumpot támogatja – mondta ezt a podcastban.

Érdekes módon az amerikai balliberális oldal ebben kicsit sem különbözik a magyartól. Nyíltan és lelkiismeretfurdalás nélkül sértegetik azokat, akik nem értenek velük egyet. Az MSZP-s Bangóné nemes egyszerűséggel lepatkányozta a Fidesz-szavazókat. Az erzsébetvárosi DK-s polgármester szerint rémísztő képződmény minden fehér, keresztény, heteroszexuális, ők annyira aljasok, hogy biztos nincs is közöttük DK-s szavazó. Legutóbb párttársa, a milliárdos volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége rúgott bele a kétkezi munkásokba. No, igen, sosem voltak hasonló problémáik.

Még mielőtt azonban bárki azt hinné, bármikor is egy lapon akarnánk emlegetni őket Hillary Clintonnal, térjünk egy kicsit vissza a női elnök gondolatához. Elsőre talán véletlennek tűnik a volt First Lady nyilatkozata. Úgy tűnik, mintha továbbra is az amerikai nőket, a szavazataikat akarná megszerezni Joe Biden demokrata elnökjelöltnek.

De nem. A látszat csal. Ugyan a demokrata jelölt mellett kampányol, de valójában nem Bidennek, hanem alelnök-jelöltjének, Kamala Harrisnek a szekerét tolja. Joe Biden ugyanis szinte minden hiteles szakértő egyértelmű véleménye szerint nincs abban a mentális egészségi állapotban, hogy kitölthesse elnöki mandátumát. Egyre több jel utal arra, hogy súlyos gondokkal küzd. Rendszeresen előfordul, hogy nem fogja fel vagy nem tudja értelmezni a hozzá intézett kérdéseket. A minap „ledzsordzsozta” az elnököt, aki mint tudjuk Donald Trump. Utoljára több mint tíz éve ült George nevű elnök a Fehér Házban.

Egyre valószínűbb, hogy ha - botrányos és otromba korrupciós ügyei, hatalommal való súlyos visszaélései ellenére – megválasztják, akkor rövid időn belül átadná a székét Kamala Harrisnek, aki az Egyesült Államok első fekete elnöknője lenne. Amivel egyébként nem is lenne alapvetően baj.

A baj az egész eljárással van. Ismét csak a Soros-modell. Ha tudjuk, hogy az emberek nem szavaznának egy fekete nőre, akkor hadd szavazzanak egy fehér férfira, aki majd utána szépen lelép. Vagyis megint szembeköpik a választókat és a demokráciát. Kit érdekel, a választók mit akarnak, úgyis az lesz az elnök, akit mi akarunk.

A Soros-birodalom ugyanis Kamala Harrist akarja, aki egyszemélyben testesíti meg a nyílt társadalmat. Afrikai és ázsiai amerikai, vagyis afroamerikai és indiai bevándorló családból származik, mostani férje zsidó származású ügyvéd. Kamala Harrisnek nincs saját gyermeke, férje két gyermekének nevelőanyja. Harcot hirdetett az abortuszellenes aktivistákkal szemben, valamint börtönbe záratná azoknak a gyerekeknek a szüleit, akik rendszeresen lógnak az iskolából. Kamala Harris az LMBTQ jogok harcos képviselője.

Vagyis lényegében a Soros-birodalom reklámarca. A szép és boldog nyílt társadalmú jövő elhozója, aki megteremthetné az egyetemes demokráciát és jogállamiságot.

Most már csak azokat a fránya gyáva és gerinctelen, fehér, keresztény, heteroszexuális, patkány republikánus szavazókat kellene valahogy távol tartani az urnáktól…


Bende Balázs
Bende Balázs

szerző

Az átláthatóságért felelős átlátható biztos esete az átláthatósággal

Átláthatók vagyunk – ezt az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke mondta egy pénteken megjelent interjúban. A cseh Vera Jourová egy cseh lapnak azt mondta, elutasítja az őt ért vádakat a Magyarországról készült jogállamisági jelentés kapcsán.

Az átláthatóságért felelős bizottsági alelnök szerint nem igaz, hogy a jelentés nem objektív és a Magyarország-ellenes szervezetek anyagai alapján készült. Kiemelte, a magyar ellenzékkel egyáltalán nem egyeztetett.

A Bizottság és az egész folyamat átláthatóságára büszke Vera Jourova azt is mondta, hazugság az, hogy szoros kapcsolatban áll Soros György milliárdossal. Azt mondta, egyszer, 2016-ban valóban találkoztak, amikor az üzletember az ukrán jogrendszer reformja iránt érdeklődött nála.

Az átlátható, az átláthatóságára büszke átláthatóságért felelős alelnöknek pontosan tudnia kell, hogy éppen az átláthatóság az, ami miatt nagyon kell vigyázni, mikor, kinek és mit hazudunk.

Az átlátható módon készült 25 oldala jelentés utolsó 5 oldalán ugyanis felsorolják, kikkel találkoztak a Bizottság munkatársai a jelentés készítésekor. Idén júniusban a testület virtuális látogatást tett több állami és kormányzati szervnél, valamint az Amnesty International Magyarországnál, a Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Politikai Intézetnél, a Korrupciókutató Központnál, a Magyar Helsinki Bizottságnál, a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetnél és a Transparency Internationalnél. Ezek mind, egytől egyik Soros Györgyhöz és alapítványaihoz köthető szervezetek. És ez csupán egy része a teljes listának.

Az átláthatóság arra is fényt derít, hogy Vera Jourová átláthatóságért felelős bizottsági alelnök nem csak egyszer találkozott Soros Györggyel. Az Európai Bizottság nyilvános dokumentumai szerint Vera Jourova 2015 júniusában, 2017 áprilisában és 2017 novemberében személyesen fogadta a milliárdost. Emellett 18 alkalommal volt jelen a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom alapítvány aktivistáival tartott találkozókon.

Ezeket az adatokat az internet segítségével kevesebb mint egy óra alatt bárki megtalálhatja. Nem nehéz, hiszen az Európai Bizottság átlátható módon működik.

Felvetődik ilyenkor az emberben a gyanú, hogy talán fordítási hiba lehet az alelnök asszony interjújában. A transparent valóban jelent átláthatót, ez a közéleti jelentése. Lehet, hogy Vera Jourova a másik jelentésre gondolt? Lehet, hogy azt akarhatta mondani, hogy „átlátszók” vagyunk.

És valóban. Az átláthatóságnak köszönhetően megszerzett adatok fényében Vera Jourovának ez az egész erőlködése valóban átlátszó.


Pozitív kampány

Ez lehet a legveszélyesebb helyzet, amellyel az Egyesült Államok kormányának valaha is szembe kellett néznie. Ez a mondat nem egy hollywoodi akciófilmben hangzott el. És nem is a Fehér Ház válságtermében az 1962-es kubai rakétaválság idején, amikor a Szovjetunió az Egyesült Államoktól karnyújtásnyira nukleáris fegyvereket akart telepíteni. De nem is 2001 szeptemben 11-én, az Egyesült Államokat és egyben a szabad világot valaha ért legsúlyosabb terrortámadás idején hangzott el ez a mondat. Ez a mondat egy októberi csütörtökön este hangzott el a CNN amerikai hírtelevízió képernyőjén.

A nyíltan demokrata párti, balliberális hírcsatorna nemzetbiztonsági tudósítója, Samantha Vinograd kiáltotta ezt világgá, miután az amerikai elnök bejelentette, hogy pozitív lett a koronavírus tesztje.

A fiatal szakértő szerint az amerikai elnököt egy „halálos vírus” támadta meg, és ezért Donald Trump már képtelen ellátni elnöki teendőit, alkalmatlan arra, hogy az országot irányítsa. Sőt, mivel az elnök rendszeresen maszk nélkül jelent meg találkozókon, ezért akár az amerikai kormányzat teljes vezetését kiiktathatta Trump elnök – fújt riadót Vinograd szinte olyan hangon, mintha csak percek lennének hátra a világvégéig, az emberiség teljes kipusztulásáig.

Erről persze szó sincs.

Egyrészt a koronavírus nem halálos vírus, hanem a bizonyos rizikócsoportok esetében akár halálos kimenetelű is lehet. Noha Turmp elnök korából adódóan rizikócsoportba tartozik, általános egészségi állapotának, fittségének és persze a Fehér Ház kiváló orvosainak köszönhetően egyelőre nincs halálos veszélyben. Feladatait el tudja látni.

De ha éppen nem is érezné magát annyira jól, hogy a világ dolgaival foglalkozzon, ott vannak a helyettesei, akikről az amerikai alkotmány jogilag, a titkosszolgálat pedig biztonságilag gondoskodik. Az alelnök nem véletlenül nem utazik sosem egy repülőn az elnökkel. Ha egyikükkel baj történik, nem marad vezető nélkül az ország. De ott a külügyminiszter, a házelnök, és persze a szálakat legtöbbször a valóságban kézben tartó kabinetfőnök is. Mind képesek az ország irányítására. Az alelnökről pedig azóta ki is derült, hogy nem fertőzött.

Hogy miért kelti mégis a pánikot a CNN? Egyszerű az oka. Vastagon benne vagyunk az amerikai elnökválasztási kampányban, ahol jelenleg a demokrata kihívó, Joe Biden nem áll túl jól. A vírusfertőzés azonban most kapóra jött a ballib médiának, azonnal világvégét és káoszt vizionálnak, amelyből majd csak Biden húzhatja ki az országot. Már ha addig sikerül megőriznie józan eszét. A clevelandi elnökjelölti vitán ugyanis – pestiesen szólva – „elkussoltatta” Trump elnököt. Ilyet azért fejlett országokban önmagukat és a demokráciát komolyan vevő politikusok nem tesznek. Nálunk is csak a Jobbik nevű balliberális párt elnöke és egy lyukaszoknis független vetemedik ilyesmire.

Egy biztos, a CNN régen letette a voksát a demokraták mellett. Elemzőjük, Samantha Vinograd elvileg kifejezetten hozzáértő. Az Obama-kormányzatban a Nemzetbiztonsági Tanács vezető tanácsadója volt, az iraki helyzetért felelős igazgatóként. Ott bizony láthatott vagy hallhatott igazán veszélyes dolgokról is. Éppen ezért is furcsa, hogy az amerikai kormány előtti legveszélyesebb helyzetként írta le Trump elnök pozitív koronatesztjét. Persze ha nem ezt mondaná, nem is lehetne a CNN-nél, amely egykor éppen a sajtószabadságért vívott ádáz harcával és függetlenségével érdemelte ki vezető szerepét az amerikai médiapiacon.

 


Bende Balázs
Bende Balázs

szerző

Maffiademokrácia

Magyarországon beteg demokrácia épül – erről beszélt egy német lapnak az Európai Bizottság alelnöke. Vera Jourova, Soros György egyik brüsszeli szövetségese már jóelőre jelezte ezzel, hogy a pár nappal később bemutatandó, úgynevezett jogállamisági jelentés magyar fejezete miről is fog szólni. Nem csalódtunk. A brüsszeli jelentésben rólunk festett kép köszönőviszonyban sincs a valósággal. Nem csoda, a Sargentini-jelentéshez hasonló módon készült fércmű forrásainak 80 százalékát Soros-NGO-k adták. A célja pedig nem más, mint a szó legszorosabb értelmében vett, a maffia módszertanából jól ismert zsarolás.

A jogállamisági jelentés célja, hogy megteremtse az alapját a bizottság, az intézmények és a tagállamok kormányai közötti párbeszédnek – ezt Didier Reynders, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke mondta a jelentést bemutató sajtótájékoztatón.

Teszünk neki egy ajánlatot, amit nem utasíthat vissza – így szólna az előbbi mondat, ha az a Keresztapa című filmben hangzana el. A lófejes jelenetre pedig mindenki emlékszik.

A jelentés nem más, mint a zsarolás törvényesített változata. Brüsszelben a bevándorláspárti baloldal nem tett le arról, hogy úgynevezett jogállamisági feltételekhez kösse az uniós forrásokat. Az évenkénti tagállami jogállamisági jelentés pedig ennek a legjöbb eszköze.

Az ez alapján induló párbeszéd ugyanis maga lesz a visszautasíthatatlan ajánlat. Brüsszelből jön az ukáz, hogy ha pénzt akarsz, akkor úgy táncolj, ahogy mi fütyülünk. És hogy ne legyen kétség, kinek is kell megfelelni, elég, ha megnézzük, mi alapján íródott a 25 oldalas jelentés hazánkról. Az utolsó 5 oldalon olvashatók a források és a közreműködők.

Magyar Helsinki Bizottság, Transparency International, Társaság a Szabadságjogokért, Riporterek Határok Nélkül, International Press Institute és a Nyílt Társadalom Alapítvány. Csak néhány a számtalan Soros-NGO-ból, akik a jelentés gerincét, a felhasznált információk és források nagyon nagy többségét adják. Ők jelentenek majd Brüsszelnek a magyar jogállamiságról, és ez alapján lesz vagy nem lesz uniós pénz.

Persze egyvalamiben biztosak lehetünk, a magyar kormány és szövetségesei mindent megtesznek majd, hogy a Sorosisták legújabb haditerve elbukjon. Végső esetben a Tanácsban vétóznak. Költségvetési kérdéseket ugyanis nem lehet többséggel, csak egyhangú támogatással eldönteni. Így elejét lehet venni a brüsszeli maffiademokráciának.

Apropó demokrácia. A Soros-sereg offenzíváját Vera Jourová, bizottsági alelnök vezeti, aki azt merte mondani, hogy a magyarok képtelenek önálló véleményt alkotni. Jourvá asszony ezzel kapásból lehülyézett minden magyar választópolgárt. Csak azért, mert a magyar választók nem a brüsszeli elitnek, és az ő személyes kitartójának, Soros Györgynek tetsző kormányt választanak.

Már elnézést, de mi még úgy tanultuk, hogy a demokráciában minden szavazat egyenlő, és ugyanannyit ér. Jourová asszony szerint viszont csak a bevándorláspárti baloldalra és a liberálisokra adott szavazatok értékesek, a többi nem. Szép kis jogállami felfogás.

De innen is üzenjük Jourová asszonynak, hogy a magyarok nem csak képesek, de akarnak is felelősségteljesen szavazni, és voksaikat demokratikus jogaikkal élve, tudásuk, mondhatni bölcsességük legjava szerint adják le azokra, akiket megbíznak érdekeik képviseletével. És ha Jourová asszony szerint ez beteg demokrácia, akkor talán neki kellene orvoshoz menni.


Pakkot kaptunk

Bemutatták a héten az új európai uniós migrációs paktumot. Az Európai Bizottság új javaslatcsomagja a korábban – főként a v4-eken elbukott –, a kötelező elosztási kvótákra épült bevándorlási rendszert váltja fel. A bizottság igyekezett többször is hangsúlyozni, hogy szó sincs a kötelező kvótáról a csomagban. Van viszont benne határvédelem és kitoloncolás, ami elsőre jól is hangzana, ha nem esne szó arról, hogy összehangoltan és központilag irányítva, legális migrációs útvonalakon kell bejuttatni a migránsokat Európába.

Az Európai Bizottság az elmúlt napokban többször is hangsúlyozta, milyen nehéz dolga volt ezzel a paktummal. Az előző, a Juncker-féle, a kvótára alapuló csomagot akkor a Brüsszel lényegében letolta a tagállamok torkán. A von der Leyen bizottság ezzel szemben egyeztetett minden tagországgal, mindenkinek a javaslatát és aggályait figyelembe vette, nagyon kemény egyeztetéseken van túl – mesélték el többször is a biztosok, hozzátéve, hogy a koronavírus-járvány sem könnyítette meg a dolgukat. Amióta pedig bemutatták a paktumot, kapnak hideget-meleget. Vannak, akik szerint túl bevándorláspárti, mások szerint túl migráció-ellenes a csomag, és igazából senki se dicsérte meg őket.

Hogy is szól a régi magyar bölcsesség? Aki örömlánynak áll, ne panaszkodjon, ha akad jelentkező, aki igénybe venné a szolgáltatást.

Főleg akkor ne, ha egyszer már belebukott ebbe a bizniszbe. Hiába mondja ugyanis Brüsszel, hogy nincs szó kvótáról, meg kőkemény kitoloncolások lesznek, és csak az jöhet be, aki jogosult arra, ha eközben továbbra is a már korábban megismert mondatokat hallani közben.

Szükség van a legális és rendezett migrációs útvonalakra, hogy beengedhessük azokat, akik szeretnék segíteni az európai gazdaság fejlődését – mondta a paktumot bemutató sajtótájékoztatón Ylva Johansson. A svéd belügyi biztos - miközben milliók veszítették el munkahelyüket Európában a járvány miatt - egyértelműen gazdasági migránsokról, betelepítendő munkavállalókról beszélt, majd fél perccel később szinte könnyezve kért elnézést azért, hogy egyes országok ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a valódi menekülteket lehessen beengedni. A kérdés, hogy kit tekint majd Brüsszel menekültnek?

Mert a menedékkérelmek elbírálását is központi irányítás alá helyezné a bizottság a paktum szerint. Vagyis nem a határországok határőrizeti szervei döntik el, kit engednek be, hanem brüsszeli tisztviselők döntenek arról, hogy a határországoknak kit kell beengedni. Ezzel pedig már többször is próbálkoztak a Soros György által fizetett EP-képviselők, például amikor az eljárásrendet durván felrúgva addig szavaztatták a parlamentet a humanitárius vízumnak nevezett migrációpárti elképzelésről, amíg azt végül sikerült elfogadtatni.

A legaljasabb azonban a kötelezően rugalmas szolidaritás – vagy minek is hívják ezt a lázálmot. Vagyis amelyik ország nem akar befogadni, kötelezően vegyen részt az elutasított menedékkérők kitoloncolásában. 8 hónap alatt le kell bonyolítsa a kitoloncolást, különben köteles lesz saját országában ideiglenesen letelepíteni.

Azért egy picit gondoljunk ebbe bele! Németországban több mint 15 ezer elutasított menedékkérő van, többségük évek óta várja a kitoloncolást. A migránspárti NGO-k, ügyvédeik, megvásárolt bíróik ugyanis ipari méretekben akadályozzák a kitoloncolást, húzzák az időt. Ha ezt nem szabályozzák, a 8 hónap betarthatatlan, és a befogadni nem akaró országot mégiscsak kötelezik a betelepítésre. Ravasz!

Másrészt gondoljunk bele abba, amikor a magyar kormány által bérelt gép a berlini reptéren felveszi az elutasított afgán menedékkérőket, és elviszi őket Afganisztánba. Tízezrek fognak tüntetni a reptér előtt azt kiabálva, hogy a magyarok fasiszták, idegengyűlölők. Abba bele sem gondolok, hogy ha vonatot bérelnénk nekik, abból milyen botrány lenne.

Vagyis ez az egész csomag – még ha segítő és jobbító szándékkal jött is létre – egyelőre nem tűnik valódi, minden tagállam számára elfogadható közös európai megoldásnak a migrációs válságra. Egy dolgot ugyanis teljesen kizár. Azt hogy ne menedzselje, hanem hogy megállítsa az Európára nehezedő migrációs nyomást.


Lúcsia nem akar a földön járni

Ma az Európai Unió, de talán az egész kontinens egyik legjobb helyzetben lévő kormánya az olasz. Erre a kijelentésre gazdasági szakemberek és politikai elemzők, a híradásokat rendszeresen figyelők szeme biztosan kikerekedne. Hiszen az elmúlt hónapok, sőt, évek arról szóltak, hogy milyen pocsék gazdasági helyzetben, milyen nehéz politikai-társadalmi viszonyok között, milyen elképesztő járványügyi vészhelyzet kellős közepén van Olaszország.

 

Ez mind így is van. A bevándorláspárti baloldali olasz kormány azonban ennek ellenére kiváló helyzetben van. Mivel végrehajtja a migránspárti uniós bürokrácia minden utasítását, cserébe szinte dúskálhat Brüsszel figyelmében, pénzügyi és politikai támogatásában. Talán ezért lehet, hogy az olasz belügyminiszter jódolgában elvesztette minden kapcsolatát a valósággal.

Luciana Lamorgese asszony ugyanis azt találta mondani egy lapinterjúban a minap, hogy a járvány miatti első gazdasági helyreállítási csomag forrásaiból egy fillért se kapjanak az illegális migránsokat be nem fogadó országok.

No, a hírek iránt érdeklődő hallgatóknak valószínűleg most is elkerekedik a szeme. Az az Olaszország meri szólásra nyitni a száját, amelyik kedvéért és amelyre szabva alakította ki az Európai Bizottság a gazdaságmentő csomagját? Amely kedvéért az unió hitelt vesz fel és a tagállamok adósságba verik magukat? Amely kedvéért tagországok összefogtak és adtak járványügyi védőeszközöket, amikor Brüsszel képtelen volt időben reagálni a veszélyre?

Lamorgese miniszterasszony ezeken már régen felülemelkedett. Az ő valóságához ez nem tartozik hozzá. Szerinte a tagországoknak nem önkéntes, hanem kifejezetten kötelező alapon kellene befogadni a kvóta szerint rájuk kényszerített illegális migránsokat. Külön említette a Visegrádi országokat, amelyek szerint az uniós többséggel ellentétes, értsd helytelen, el- és megvetendő, elfogadhatatlan álláspontot képviselnek.

Ha kísérletet tennénk arra, hogy az olasz belügyminisztert visszarántsuk a földre, a valóságba, néhány dolgot biztosan a figyelmébe ajánlanánk.

Luciana Lamorgese egyrészt úgy beszél a járványügyi helyzetről és a járvány miatti gazdaságmentő csomagról, mintha ő maga személyesen nem is lenne felelős a veszély növekedéséért. Pedig az. Az olasz polgárok akarata ellenére – kiszolgálva Brüsszel és a Soros-NGO-k érdekeit -, folyamatosan engedi be Olaszországba az illegális migránsokkal teli hajókat, tudván, hogy a fedélzeten lévők között rengeteg a fertőzött. Ezt a tesztek is bizonyítják. Majd ezeket a fertőzötteket nem hajlandó őriztetni, így a vírusgazdák szabadon járnak-kelnek az országban, sokszor más országokban is. Ezzel lényegében létrehozta az európai víruselosztási rendszert az általa olyan nagyon imádott kötelező migránselosztási rendszer példájára.

Ez az a rendszer, amely az ő egyik lázálmának szüleménye. Luciana Lamorgese volt az, aki még egy korábbi baloldali kormány idején kidolgozta az országon belüli, kötelező kvótán alapuló migránselosztást. Ennek a lényege, hogy a déli partokra érkező illegális bevándorlókat kötelezően szétosztják az összes olasz tartomány között. Ahol ódzkodnak vagy ellenállnak, ott megvonják az állami pénzeket. Ismerős gondolat?

És még egy gondolat. Az első Soros-terv egyik kulcseleme volt az, hogy a kvótát és a befogadást elutasítóktól el kell venni a nekik egyébként járó uniós forrásokat. Ezt az ötletet a bevándorláspártiak nagyon szerették, és mindent el akartak követni, hogy meg is valósuljon ez a rendszer. Csakhogy ez ellenkezik az uniós joggal, így egy idő után ezt elvetették. Jött helyette egy újabb ötlet, a jogállamiság. Ez volt egy ideig a balliberálisok szent grálja hazánk ellen. A V4-ek azonban minden támadást visszavertek, ráadásul az uniós források jogállamisági aggályokhoz kötése szintén szembe megy az alapszerződés betűjével. Idén ez a lufi is kipukkadt. A német kancellár azt ígérte, hogy év végéig, a német uniós elnökség végéig lezárják a hazánk elleni 7 cikkely szerinti eljárást. Ez ennyi volt.

Az járvány utáni gazdasági mentőcsomag azonban úgy tűnik szabad préda. A bevándorláspártiak most kezdik elölről az egészet, csak az kaphat pénzt, aki migránst fogad be. Összekötötték tehát az európai emberek életének és egészségének védelmét a migrációval. Az olasz belügyminiszter pedig – akinek köszönhetően folyamatosan nő a fertőzött migránsok száma Európában –, be is dobta ezt a köztudatba. Vagyis az európai balliberálisok megkapták az újabb gumicsontjukat, amivel eljátszadozhatnak. Csak sajnos ezt ismét az európai emberek kárára teszik.


A belga jogállam

2018 februárjában meghalt egy szlovák őrizetes az egyik belga reptér fogdájában. A hivatalos iratok szerint szívrohamban. És ez így is maradt volna, ha a belga hatóságokon múlik. Két és fél évvel később, most kikerült a biztonsági kamera felvétele. Több rendőr negyed órán át térdel a férfin, az egyik őr közben náci karlendítéssel szórakoztatja magát és társait. A lefogott férfit csak akkor engedték el, amikor elvesztette az eszméletét, orvos pedig csak három óra múlva látta. Mindez azonban csak azért derült ki, mert kiadták a videót. A belga jogállam ugyanis eltussolta volna az egész ügyet.

Fura dolog ez a jogállamiság. Az európai parlament, a szakbizottságok, nyugati politikusok, önjelölt megmondóemberek habzó szájjal kérik számon a jogállamiság soha pontosan meg nem fogalmazott elveit Magyarországon és Lengyelországon, még akkor is, ha a világon semmi konkrét ügy nincs a kezükben. Bizonyíték meg főleg nincs.

Belgiumon most aztán lehete fogást találni bőven. Bizonyíték van, ügy van, haláleset is van, mégpedig teljesen felesleges és szükségtelen haláleset. Az Európai Parlament állampolgári, jogi és igazságügyi bizottsága, a LIBE, amely hazánkat oly előszeretettel ítéli el mindenféle ostoba ürüggyel, azonban most úgy hallgat, mint az a bizonyos a fűben.

A sok emberjogi harcos, a szabadságjogok fényesre csiszolt kardját magasba tartva ellenünk rohamozó Soros-huszár most úgy csinál, mintha nem is lenne itt semmi látnivaló. Mintha hirtelen mindenki egyszerre elment volna szabadságra. Hmmm, érdekes.

Pedig lenne miről huszárkodni.

Először is, a belga rendőrségtől a kormányig, a belügyminiszterig mindenki pontosan tudta, hogy mi történt. Mindenki tudta, hogy itt egy akkora botrány tör majd ki, hogy abba egész Belgium beleremeg. Hogyan döntött tehát az Európai Unió szívében, az uniós intézményrendszernek otthont adó ország jogállamiságból bárkit kioktató kormánya? Úgy, hogy eltussolja az ügyet.

Két és fél évig lapítottak a demokrácia élharcosai, és lapítanának ma is, ha a szlovák férfi özvegye ki nem adja a biztonsági felvételt. Hol a jogállam, hol az igazság, hol vannak az európai értékek?

De ne szaladjunk szó nélkül a náci karlendítés mellett sem. Az ifjú szőke rendőrnő vidáman röhögcsélve imitál az ujjaival hitlerbajuszt és lendíti karját előre. Persze hülyék minden országban vannak.

Ez a hölgy azonban állami pénzen, állami egyenruhában, állami fennhatóságú intézményben játszik nácisat, az már nem a vicc vagy a hülyeség kategóriája. Ez bizonyítéka a belga rendvédelemben megbúvó szélsőségeknek. Bár megbújnia nem is kell, hiszen a hölgy a mai napig rendőr, állását és fizetését visszakapta. A náciknak tehát még csak félnivalójuk sincs a belga államszervezetben kimutatni valódi énjüket, sőt, a belga állam még bátorítja is őket.

Hol van most a hazánkat antiszemitizmussal vádoló német külügyi államtitkár? Hol van Michael Roth? És hol van a jogállamiság és a demokrácia megmentője, a belga liberális Guy Verhofstadt, aki szerint nálunk diktatúra van és tombolnak a szélsőségesek?

Hol van Sophie in 't Weld, Judith Sargentini? Nem hallom Gyurcsány Ferencnét, Cseh Katalint vagy Donáth Annát ahogy tüntet a belga kormány vagy a követség épülete előtt. Nem látom a tömegeket féltérdre ereszkedni a szlovák követségek előtt, és a magasba emelt ököllel követelni az igazságot és a jogállamiságot.

És csak egyetlen pillanatra képzeljük el, az előbb említettek mennyire lennének aktívak, ha ez az eset Magyarországon történt volna!

Na, kérem, ez a kettős mérce.


Olasz meló

Pattanásig feszült a helyzet Dél- Olaszországban is. Miközben ismét tombol a koronavírus járvány, csúcsra jár az illegális migráció is. A Lampedusa szigetén élőknek elegük van abból, hogy a baloldali olasz kormány magukra hagyta őket. Ugyan visz el migránsokat a túlzsúfolt táborból, de nem akadályozza az átkelést Észak-Afrikából. Ezzel csak bátorítja az illegális bevándorlókat arra, hogy útnak induljanak. Eközben a Soros-féle embercsempész NGO-k bejelentették, tovább fokozzák áldásos tevékenységüket a Földközi-tengeren.

A dél-olasz szigetek elöljáróinak hosszas kérése, sőt, könyörgése után szerdán este végül a római kormányzat fogadta őket. Ehhez persze az kellett, hogy sztrájkokkal és kikötőzárral fenyegessék meg a kabinetet. A találkozón, ismét elmondták, nem bírják tovább a migránsok áradatát, amely súlyos egészségügyi kockázatokat is hordoz.

A baloldali római kormány mindent megígért, adókedvezményt, pénzügyi támogatást, újabb karanténhajók küldését, a táborokból a migránsok elszállítását, amivel persze csak tovább bátorítja az átkelést. Csak egy dolgot nem ígért meg. A legfontosabbat: hogy megállítja az illegális migránsokat szállító csempészhajók és NGO-hajók kikötését. Pedig ez lenne a helyiek érdeke.

Ez az olasz kormány azonban, amely nem választások, hanem politikai trükkök révén, a választók akaratát semmibe véve került az ország élére, nem az olaszok érdekeit nézi, hanem a bevándorláspárti brüsszeli elitét.

Azokét, akik közpénzen védett otthonaikban élnek, távol a bevándorlók áradata jelentette gondoktól, páncélozott kocsival járnak, a legjobb éttermekben vacsoráznak, vagyis egyetlen percig sem kell átélniük azt a kegyetlen valóságot, amelyet felelőtlen döntéseik szabadítanak az európaiakra, például az olaszokra.

Nekik nem kell a no-go zónákkal foglalkozniuk, sőt, szerintük nincs is olyan, hogy no-go zóna, az csupán fakenews. Az ő lányaikat nem erőszakolják meg tömegesen migránsok, fiaiktól nem veszik el a tárcáikat késpengét a torkukhoz szorítva. Ahol ők élnek, a fiatal bevándorlók nem gyújtják fel a várost. Mégis ők mondják meg, hogy az olaszoknak mindezt el kell viselniük, sőt, ez nekik jó, hiszen példát mutathatnak emberségből.

Tehetik, hiszen ez az olasz kormány nem fog szembeszállni velük, még akkor sem, ha az olasz emberek isszák meg a levét. A Conte-kormány tagjai pontosan tudják, hogy választáson nem nyerhetnek, csak Brüsszel támogatásával maradhatnak hatalmon.

Pontosan ezért nem lépnek fel az embercsempész Soros-NGO-k ellen sem. A minap újabb hajóknak adtak kikötési engedélyt, mert ez a kormány hatáskörébe tartozik. Hiába tüntettek a kikötőkben az olaszok, hiába mondták, hogy elég, elfáradtak, a német Sea-Watch 4 többszáz migránst tehetett partra. És már be is jelentették, hogy új, minden korábbinál nagyobb hajót szereznek be, hogy még több illegálist migránst csempészhessenek Európába.

Érdekes dolog ez. Az NGO-k, vagy ahogyan magukat nevezik, a civil szervezetek, önmagukat a civil társadalom képviselőiként szeretik beállítani. Persze ez hazugság. Ha úgy lenne, akkor törődnének a lampedusai, a szicíliai vagy a spanyol civilek, állampolgárok sorsával, akkor az ő érdekeiket néznék, akik azt kérik, azért könyörögnek, hogy ne vigyenek hozzájuk több migránst.

Nem ezek az NGO-k nem a civilek érdekeit védik. Ők csak és kizárólag azért dolgoznak, hogy kitartóik, finanszírozóik gazdasági és politikai haszonszerzését támogassák. Ehhez pedig felhasználják a szerencsétlen sorsú bevándorlókat, és ha kell, tönkreteszik az európai polgárok életét.

 


Tisztelt Cím!

Legyen Ön is Lord! Kevesebb mint 50 dollárért. Naponta többször is a telefonom vagy a számítógépem képernyőjére tolakodik ez a reklám, miközben a legnagyobb közösségi oldalon vagyok.

Eleinte nem értettem, mit akarnak tőlem, vagy eladni nekem. Majd jött az a csali, amelynek kevesen tudnak ellenállni. „Kiemelt figyelmet és királyi bánásmódot kap a repülőn, a hivatalban vagy a szállodában, ha meglátják az útlevelében a neve előtt a Lord címet!”

Bevallom őszintén, épp jókor és jó helyen talált el a reklám. Éppen ügyintézésre vártam, régóta, és az előadón már láttam, a legmélyebb alázattal és nyájassággal sem fogom tudni elérni, hogy ne találjon valami apróságot, ami miatt kioktathat, vagy simán hazaküldhet azzal, hogy ez így ma biztos nem fog menni, majd legközelebb.

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha a Lord cím ott lenne a nevem előtt, vagy mondjuk utána, a Fűzfánfütyülő Tarhonya Lordja cím virítana a személyimben, vajon az változtatna-e valamit a helyzetemen.

Követtem a reklámot, és már jött is a nagy okosság. Vegyél tőlünk egy négyzetláb földet Skóciában, amely a törvények szerint téged, mint szuverén földbirtokost feljogosít a feudális főrendi cím, a Lord viselésére. Ha megveszed a csomagot, akkor postafordultával megkapod a címeres iratot arról, hogy mostantól a nevem Lord Bende Balázs.

Vagyis nagyjából 30 fontért, 40 egynéhány dollártért, ez alig 12 ezer forint, kapnék tehát 0,09 század négyzetméter skót földet, amin a lábam nyoma éppen elfér, és azonnal nemesi címem lesz. Ez tetszik.

Fantáziálni kezdtem arról, ahogy a repülőn majd az utaskísérő azzal jön oda, hogy Őlordságod ugyan turista osztályon utazik, de engedje meg, hogy egy kis pezsgővel és kaviárral lepjük meg. Vagy ahogyan a szállodában a standard szoba helyett kapok egy lakosztályt, cserébe Énlordságomnak csak annyit kell tennem, hogy Lord Bendeként írok jó értékelést róluk, lám egy főrendi nemesnek is tetszik a hotel.

Úgy döntöttem, jobban megnézem én ezt a lordosdit. Ahogy mondani szokták, ha az interneten kínálják, akkor biztos átverés. És tényleg az.

Néhány élelmes ember trükkje. Megvettek egy nagyobb földdarabot, majd elkezdték négyzetlábonként árulni.

Az egy négyzetláb skót föld megvételéről tényleg kapnék hivatalos adásvételi szerződést, de a földregiszterbe ilyen kicsi tulajdont nem jegyeznek be. Ettől még az én tulajdonom a föld, de ha majd jön valaki, aki mondjuk az egész birtokot megveszi, és azt bejegyezteti, akkor mehetek a kis papírkámmal a bíróságra bizonygatni, hogy ugyan a regiszterben nem vagyok benne, de ez a zsebkendőnyi föld az enyém.

Másrészt attól, hogy földem van Skóciában, nem leszek Lord vagy Lady, de még az ottani földbirtokosok körében elterjedt Laird-sem.

Mivel pedig a legtöbb országban nem hagyják jóvá hivatalosan a Lord vagy Lady előtag felvételét a személyes iratokhoz, a repülőjegyre és a szállodai foglalásra sem kerül rá a mikrobirtokom mikrolordsági címe.

Vagyis az egész egy nagy kamu, mégis weboldalak tucatjain, a közösségi hálón ötperceként jön szembe a reklám, legyen Ön is Lord! Mint kiderült, százezrek dőlhettek már be az átverésnek, százezreket nevettek ki szállodákban és repülőtereken azért, mert elhitték.

A valódi kérdés az, hogy miért is akarják, akarjuk ennyien a nemesi címet? A gyorsuló világban, az uniformizálódó közösségeinkben, az elvileg egyenlőségre törekvő társadalmainkban miért akarunk magunknak mégis elavult, ósdi világot idéző feudális címet?

Talán éppen azért, mert valahol legbelül, titkon egyáltalán nem akarunk az egyformaság, az uniformitás sivatagában pusztán egy homokszem lenni. Valahol belül arra vágyunk, hogy többek legyünk, vagy legalább többnek mutathassuk magunkat másoknál. Ez emberi gyarlóság, természetünk része. Pontosan ezeket használják ki a csalók, mint a kamulord címekkel házalók.

Pedig olyan jól hangzott. Még abba sem gondoltunk bele, hogy vajon a valódi kékvérűek, az igazi lordok, ladyk, hercegek, bárónék tényleg hagynák, hogy féltve őrzött köreikbe alig 12 ezer forintért bármi jöttment felkapaszkodjon?

Nem. 12 ezerért nem. Főleg forintért. De néha egy-egy lord is megszorulhat anyagilag, ilyenkor tényleg eladja valamelyik címét, mert legtöbbjüknek ebből is sok van. A licit itt százezreknél indul, de nem forintban, hanem angol fontban, és sokszor a millióknál áll meg. Akinek azonban erre van fölösleges pénze, biztosan nem turista osztályon utazik, és nem a standard szobába várja a kaviáros omlettet.

 


Születésnapi köszöntő

Európa ellenségei elfoglalták az államot - ezzel a címmel közölt interjút a Népszava Soros Györggyel. Az oligarchát hálózatának egyik leglelkesebb hazai kiszolgálója ezzel az írással köszöntötte 90. születésnapján.

Mit köszöntötte? Farokcsóválva, szűkölve nyalogatta a talpát!

 

„Soros György épp most ért vissza egy teniszmeccsről. Kilencvenévesen is heti háromszor teniszezik. Tökéletes formában van” – így kezdte a Népszava, megadva a cikk – valójában cseppet sem meglepő – hangulatát, amelyet csak fokozni tudott azzal a mondattal, hogy Sorost elvei, demokratikus elkötelezettsége miatt támadják az egész világon.

 

Mondjuk ha megkérdeznénk azokat az ázsiai, kelet-európai vagy nyugat-balkáni államokat, ahol Soros pénzügyi spekulációval vagy militáns NGO-i lejárató hadjáratai segítségével kormányokat buktatott meg, választási kampányokat manipulált, biztos nem a demokratikus elkötelezettség jut először eszükbe.

 

Nem véletlenül jutott eszébe éppen Magyarország és Lengyelország Soros Györgynek éppen a 90. születésnapján. Ez a két ország a milliárdos életművében csúfos kudarc. Nem tudta megtörni a nemzeti kormányokat, nem tudta sem pénzügyi, sem politikai manipulációval, sem lejárató kampányokkal, sem az ellenzéknek adott milliókkal rákényszeríteni saját akaratát és terveit erre a két országra. Ezen két ország miatt pedig az egész unióra sem.

 

Ennek a két országnak a nemzeti kormányán bukott el lényegében az első Soros-terv. Ez arra akarta rávenni az Európai Uniót, hogy telepítsen be évi egymillió migránst, ossza őket szét a tagállamok között, és a költségeket hitelfelvétellel valamint új adó kivetésével fedezze.

 

És ezen a két országon valamint visegrádi szövetségesein bukik el a 2. számú terv, az örökjáradék-kötvény, amellyel az idők végezetéig adósrabszolgaságba kényszerítette volna az uniót és a tagállamokat. Nem véletlen, akinek tartozol, annak a kezében a póráz. Soros György ezzel korlátlan hatalmat szerzett volna hálózatának az Európai Unió és  intézményrendszere felett.

 

Ez azonban nem fog összejönni, és ezt maga Soros is elismeri. Ezért nevezi ezt a két országot Európa ellenségének. Csakhogy Magyarország és Lengyelország nem ellenségei, hanem védői Európának, minden európainak a migrációs válsággal, az a tömeges migráció jelentette járványveszéllyel, és Soros György hatalommániájával szemben is.

 


Karantén-unalom

Karantén-unalom. Csak így, egyszerűen, szinte magától értetődőként, minden kérdésre való egyetemes válaszként valósággal az arcunkba csapják ezt a kifejezést. Karantén-unalom. Van még kérdés? Az hogyan lehet? Hiszen ez egyértelmű! Vagy mégsem? Nem világos? A hiba nem az Ön készülékében van

 

Karantén-unalom. Vagyis a koronavírus-járvány miatt elrendelt karantén, a szabad mozgás és a gyülekezés korlátozása által kiváltott kóros unalom. A holland média és a baloldal szerint ez a felelős az elmúlt másfél hét zavargásaiért. Hága bevándorlók lakta negyedeiben kezdődött az egész. Migárciós hátterű tízen- és huszonéves fiatalok gyújtogatni, törni-zúzni, rombolni kezdtek, majd rátámadtak a rendőrökre.

Majd pár nap alatt Hágából Utrechtbe, Scheveningenbe, Rotterdamba és még ki tudja hány holland nagyvárosba átterjedt a zavargáshullám.

A bevándorláspárti kormány és a média igyekezett azonnal magyarázatot találni a rendbontó fiatalok viselkedésére. Kerestek valami tudományos hangzásút, ami azt engedi sejtetni, hogy itt valami rendellenesség történt, amire azonnal gyógyírt kell keresni és találni. Ez lett a karantén-unalom.

Végül is mindegy volt, mit találnak, csak semmi köze ne legyen a bevándorláshoz.

Hiába az erőlködés, nem jött be a taktika. A hollandok többségét ugyanis nem sikerült átverni.

Miért?

A válasz egyszerű, és ezt még a lyukacsosra érzékenyített agyú hollandok is felfogják. Miért nincsenek úgynevezett karantén-unalom kiváltotta zavargások például Magyarországon, Szlovákiában vagy Lengyelországban? Miért nem látunk fiatalokat törni-zúzni, gyújtogatni, rendőrökre támadni?

Azért, mert ezekben az országokban nem alakítottak ki más kultúrájú bevándorlók párhuzamos társadalmakat, ahol úgy érezhetik, hogy a többségi társadalom törvényei rájuk nem érvényesek, és nekik bármikor joguk van – mondjuk úgy - leereszteni a gőzt akár a helyi közösségek kárára.

A holland rendőrszakszervezet utrechti regionális elnöke szerint mindenki pontosan tudja, kik állnak a zavargások mögött. Az összes utrechti utcai járőr tisztában van vele, hogy a marokkói származású fiatalok szítják és a közösségi médiában szervezik ezeket a zavargásokat. Őket azonban politikai utasításra nem lehet célzottan kiemelni vagy előállítani.

Eközben pedig a holland baloldal és a médiája évek óta azt próbálja beleverni az emberek fejébe, hogy a tömeges bevándorlásnál, a multikultinál jobb nem is történhet velük.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság holland alelnöke, szocialista csúcsjelölt nemrég még arról beszélt, hogy mennyi erőt és gazdagságot merít Hollandia társadalmi sokszínűségéből.

Sophia int Veld, az Európai Parlament holland képviselője, hazánk legelszántabb bírálója, a momentumos Cseh Katalin és Donáth Anna párttársa egy német tévévitában úgy fogalmazott: a társadalmi sokszínűség tette Európát a legjobb, a legvirágzóbb, a legszabadabb és a legbiztonságosabb kontinenssé a világon.

A közösségi médiában sok holland most éppen ezekkel a nyilatkozatokkal szembesíti a két, évek óta Soros György bábjaként viselkedő politikust. A kommentelők szerint végleg lejáratták magukat.

Ez számunkra pedig azt jelenti, bármikor, bármivel, bármiért is támadnak majd bennünket, egyetlen szavuknak sincs a jövőben semmi jelentősége.