2021 - A svédek lázadása

Már 2021-ben járunk. Számunkra ez a jelen. Ebben élünk. 2021 valóságát a bőrünkön érezzük, küzdünk vele. A koronavírussal, a migrációval, a globális felmelegedéssel, a táguló virtuális és a szűkülő személyes térrel.

Érdekes felidézni, hogy az elmúlt pár évtized tudományos-fantasztikus regényei és filmjei miként látták, vagy inkább vizionálták 2021-et.

Például az 1984-ben készült Terminátor című filmben, amely Arnold Schwarzeneggert egy csapásra világhírűvé tette, 2021 az az év, amikor Kyle Reese, a gyilkológépekkel harcoló ellenállás későbbi vezére csatlakozott a lázadókhoz.

Vagy P. D. James: AZ ember gyermeke című 1992-es regényének így hangzik az első mondata: "Ma, 2021. január 1-jén éjjel, éjfél után három perccel, Buenos Aires egyik külvárosában, huszonöt éves, két hónapos és tizenkét napos korában egy kocsmai verekedésben megölték a Földön utoljára született emberi lényt.”

De Asimov, Brendon Hackett és a Szárnyas Fejvadász írója, Philip K. Dick is 2021-re taksálta azt a jövőt, amikor mindennaposak lesznek a robotok, a mesterséges intelligencia, a repülő autók, az űr-és az időutazás.

Szép is lenne, ha reggelente az ember nem a mindennapos kenyérkereset miatt indulna el otthonról, hanem a felfedezés, a kutatás, az univerzum megismerésének vágya hajtaná, mert a megélhetés már nem gond, minden szükséglet kielégített. Végtelen mennyiségű energia, és így végtelen mennyiségű anyag áll rendelkezésre, vagyis mindig lesz meleg, enni- és innivaló, ruha, és már nem kell kizsákmányolnunk a környezetünket mindehhez.

És mivel nem kell a pénzért, magunkért és egymással harcolnunk, nincs is ellenségeskedés, nincsenek hazugságok, lejáratás, politikai szembenállás, kicsinyes hatalmi harc.

2021, a mi 2021-ünk azonban még nem ilyen „jövőbeli” jelen. A mi 2021-ünk sajnos pont ugyanúgy kezdődik, ahogyan véget ért az előző év.

Ugyanúgy megpróbálják majd egymásnak, egymás ellen uszítani az embereket az kicsinyes hatalmi és anyagi érdekeikért küzdő erők. Ugyanúgy megpróbálnak minél több embert arról meggyőzni, hogy csak az ő igazságuk létezik, mások, a másikak, a másképp gondolkodók hazudnak, lopnak, csalnak.

Sajnos 2020, amely önmagában is a megpróbáltatások éve volt, nem múlt el aljas, kicsinyes manipulációs próbálkozások nélkül. Még az utolsó napokban is, amikor – ha másért nem, hát azért, mert illik szeretni a másikat -, még akkor is elképesztő esetek borzolják idegeinket. Pontosabban csak borzolnák, ha a fősodratú sajtóban erről hallani lehetne.

Karácsony. Svédország. A balliberális világ bezzegországa, a nyílt társadalom és a liberális demokrácia legszebb példája. Kivéve persze a koronavírus elleni küzdelmet, abban a liberális megközelítés kudarcot vallott, és sokezer ember élete szárad a lelkén.

A nyílt és liberális Svédországban a Youtube nevű videomegosztó, amelynek tulajdonosa a Google nevű techóriás, karácsonykor nemes egyszerűséggel eltörölte, megsemmisítette az egyik legnépszerűbb ellenzéki médium minden tartalmát. A kormánykritikus Swebb TV szerint a balliberális kabinet vette rá a youtube-ot erre, a kormány persze tagad. Bizonyíték pedig nincs. Joccakát, Boldogulj-jatok!

Jelek azért vannak. Például az, hogy a svéd miniszterelnök, Stefan Löfven már évek óta mondja, hogy a médiában nincs helye a bevándorlásellenes, konzervatív, keresztény hangoknak. Aztán egyszercsak a stockholmi kormány milliárdokkal támogatja a nagy techcégeket. Arról ne is beszéljünk, hogy az ügyben főszereplő Youtube svédországi vezetője rendszeres kapcsolatban van a szociáldemokrata kormánypárt vezető politikusaival, egyben évek óta tanácsadója a stockholmi önkormányzat pénzügyi tanácsosának.

Az esetről azonban alig hallani. Az ellenzéki svéd média elképesztő ellenszélben próbál talpon maradni, és a balliberális bevándorláspárti kormány mindent megtesz, hogy elhallgattassa, ha kell, fizet a cenzúráért.

Emlékezzünk csak vissza 2020 igencsak sokat idézett mondataira!

Az Orbán-rezsim ellenőrzése alá vonja a magyar médiát – jelentette ki a hollywoodi világsztár, George Clooney, aki a Soros-birodalom egyik legismertebb szószólója.

A magyar sajtóban már nem lehet kormánykritikus anyagokkal találkozni, nincs független média, a sajtó helyzete aggasztó – ezeket Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke mondta. Azóta töri kezét-lábát, hogy rosszat mondjon rólunk, hogy egy gyenge pillanatában azt mondta, nincs semmi baj a koronavírus elleni védekezésről szóló magyar törvénnyel. Kapott ám hideget-meleget. Valószínűleg a Soros-gépezettől is erős fejmosás jött a szokásos évközi bónusz helyett.

Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője, a holland EP-képviselő Sophia in ’T Veld, és a svéd, igen a svéd Malin Björk is rendszeresen bírálta a magyar sajtószabadságot.

Most egyiküket sem hallani habzó szájjal vizsgálatot, eljárást, uniós forrásmegvonást követelni Svédországgal szemben. No, igen, a már jól ismert, lassan megszokott kettős mérce. És igen, a demokrácia halálos betegségének egyik tünete, sőt, kórisméje éppen az, ha megszokjuk a kettős mércét.

Reméljük 2021 ebben is változást tud majd hozni. És reméljük hamarabb, minthogy mindennapi életünk részei lennének a repülő autók és az időutazó robotok.