Most már annyiban változott a helyzet, hogy Brüsszelt egyáltalán nem érdeklik a saját maga által hozott, elfogadott, a nemzetek választott legfőbb vezetőiből álló Tanács által jóváhagyott szabályok sem.

De valójában nem is ez a legnagyobb baj most ma Európában a gyermekek védelme kapcsán. Mert miközben öltönyös urak és kosztümös hölgyek – és brüsszelről lévén szó, ez fordítva is előfordul -, szóval a képviselők azon vitáznak, hogy meg szabad-e védeni a gyermekeket például a szexuális ragadozóktól, és milyen büntetést kapjon az az ország, amelyik ezt megteszi, aközben szépen kiderül, hogy egy elképesztően kiterjedt, borzalmasan kegyetlen pedofilhálózat vadászik gyermekekre Európában. És mindezt szinte háborítatlanul tették.

A Köln melletti Bergisch Gladbach-ból indult ki, és nőtt 400 fősre a ragadozórendszer, amelyet két évnyi nyomozómunkával tudott csak felszámolni többszáz német rendőr. 439 feltételezett elkövetőt azonosítottak, 65 szerxuálisan bántalmazott és megkínzott gyermeket mentettek ki a karmaik közül. A legfiatalabb 3 hónapos volt az elkövetés idején. Úgy tudni, ő a hálózatot kiépítő német szakács saját lánya volt.

Hol vannak ilyenkor az Európai Parlamenti képviselők? A leánykori nevén Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi témákkal foglalkozó LIBE bizottság, amely minden felett szemet huny, ha nem a magyarokról vagy a lengyelekről van szó. Hol vannak a jogállamiságért sikoltozók, amikor a német és az európai jogállam éppen a legkiszolgáltatottabbakat, a legtöbb védelemre szorulókat, a gyermekeket hagyja cserben. A német rendőrség, amikor kiderült az eset, csak széttárta a karját azzal, hogy nincs elég ember, pénz, paripa, és egyébként is a folyamatosan liberalizálódó jogi környezetben lassan csak az áldozatokat nem tudják megvédeni, a bűnözőket jogászok, bírók, NGO-k garmadája istápolgatja.

Így megy ez a felvilágosult és liberális Európában, amely amellett, hogy szégyellhetné magát, mert hagyja, hogy ragadozók kezébe kerüljenek a gyermekek, folyamatosan azok ellen uszít, akik viszont fellépnek a pedofilok ellen.

Brüsszelben majd kiütést kapnak a bürokraták Vlagyimir Putyin orosz elnöktől, pedig akár példát is vehetnének az oroszoktól. Nemrég sokkolta az orosz közvéleményt egy brutális eset: két férfi elrabolt, majd megerőszakolt egy ötéves kislányt. Egyiküket már korábban hasonló ügyben elítélték, vagyis visszaeső. Az orosz törvényhozás kedden máris szigorította a pedofilellenes törvényét. Minden visszaeső pedofil életfogytiglanit kap, de nem akárhol. A törvénymódosítás szerint az Északi-sarkvidékre vagy Szibériába küldhetik őket kényszermunkára.

Az orosz parlament elnöke azt mondta a döntés után, ez rosszabb, mint a halálbüntetés, de – mint fogalmazott - ezek nem emberek, hanem elfajzottak, akiket el kell szigetelni.

Európában ehhez képest már lassan a pedofilok lesznek az áldozatok, akiket nem elítélni és üldözni, hanem akiket segíteni kell. Sőt, van olyan uniós ország, ahol pártot alapítottak a pedofilok. Vezetőjük szerint az a gyermek, amelyik el tudja dönteni, hogy kér-e fagyit, azt is el tudja dönteni, hogy akar-e szexelni.

Namost amikor a magyar baloldal, a liberálisok támadják a magyar kormányt, mert nem csupán nyugatra néz, hanem keleti példákat is követ, például orosz példákat, vagy amikor támadják a gyermekvédelmi törvényt és annak eltörlését ígérgetik, akkor jussanak eszünkbe a gyermekek. Az Orbán-kormány ugyanis azon kevesek közé tartozik Európában, amely kész, képes és hajlandó megvédeni a gyermekeket a szexuális ragadozóktól, akár azzal is, hogy nem engedi be a szexuális propagandát az óvodákba és iskolákba.

Persze ez a nagy orosz fenyegetés is önmagában egy vicc, legalábbis az, ahogyan a világ tekinti. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy a glóbusz önmagát nyugatinak nevező fele jobban be van rosálva az orosz katonai mozgolódástól, mint az az Ukrajna, amelyiket elvileg napokon belül lerohanják az orosz katonák.

A vicces az egészben az, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök kerek-perec kijelentette, hogy nem akarja megtámadni Ukrajnát. A legtöbb geopolitikai és biztonságpolitikai szakértő is azt mondja, hogy Oroszországnak jelenleg a világon semmi érdeke nem fűződik ehhez, teljesen értelmetlen lenne. A felvilágosult nyugat azonban meg van győződve arról, hogy hazudik.

Ezzel együtt vicces, hogy Joe Biden amerikai elnök, aki az elmúlt két évben nagyjából azt sem igen tudta, hogy milyen rendezvényen van, maga a hitelesség a nemzetközi közösségben. Szegény Biden elnök a múlt héten sajtótájékoztatót tartott, és maga vallotta be, hogy konkrétan elfelejtette, hogy már ő az elnök úgy nagyjából két éve, és azt hitte, hogy szenátorként beszél. Namost ez az elnök van meggyőződve arról, hogy az oroszok bármelyik nap lerohanhatják Ukrajnát.

Meg is mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek telefonon, hogy a februári orosz támadás esetén számíthat az amerikaiakra.

Az is vicces, hogy Zelenszkij elnök erre azt mondta Bidennek, hogy szerinte az oroszok jelentette fenyegetés azért nem ennyire egyértelmű. Picit félre tetszik érteni, Miszter Prezident.

Most talán nem is érdemes azon elmélkedni, hogy az otthon egyre népszerűtlenebb és egyre többet bírált amerikai elnök úgy akarja elterelni a figyelmet saját politikai balfogásairól és tehetetlenségéről, hogy háborús fenyegetésről beszél. Mert még ez viccnek is rossz lenne. Pedig sajnos elemzők szerint nagy az esélye annak, hogy jelentős részben erről is szó van.

De vissza a németek humorához. Miközben a nyugati hatalmak és a NATO tagok azon versengenek egymással, hogy ki hogyan tudja jobban védeni, támogatni szegény Ukrajnát az orosz fenyegetéssel szemben, a német kormányzat olyat lépett, hogy a fél világ a hasát fogja a nevetéstől. 5 ezer darab katonai sisakot küldenek az ukrán hadseregnek. Katonai sisakot. Ez mondjuk kábé olyan, mint ha az éhező afrikai gyerekeknek valaki küld 5 ezer darab tányért, hogy majd legyen miből enni.

A német sajtóban több vezércikkben is azt írják a baloldali Olaf Scholznak címezve, Kancellár Úr, rajtunk röhög a világ. Az egyik német katonai szakértőt idézik, aki szerint jelenleg a rendszeresített katonai sisakból éppen annyi van, amennyire szükség van. Amit Ukrajnának küldtek, az már a rendszerből kivont modell lehet. A nyugalmazott négycsillagos NATO tábornok Hans-Lothar Domröse erre azt mondta, ez olyan, mintha romlott margarint küldenénk nekik.

Persze az egészben az a legviccesebb, hogy az egész cirkuszban semmi nevetnivaló nincs. Még mosolyogni sincs kedve az embernek akkor, amikor bizonyos politikai népszerűségi mutatók, választási kampányok, vagy gazdasági érdekek miatt - még ha csak szóban is – egy újabb világháború szélére sodorják Európának ezt a részét. Ráadásul olyanok, akik sok ezer kilométerre vannak innen. Valahogy ez nem annyira vicces.

A Covid járvány sokakat arra ébresztett rá, hogy kötelességei vannak embertársaival szemben. Másokat arra ébresztett rá, hogy embertársainak kötelességei vannak vele szemben. Még másokat arra, hogy ő csak magának tartozik felelősséggel, és megint mások új jogokat, sőt, előjogokat találtak, vagy találtak ki maguknak a járvány ürügyén.

Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy védekezni nemigen lehet a vírus ellen, csak az oltással. A maszk, a távolságtartás, a korlátozás csak ideig óráig feltartóztatja a vírus terjedését, de előbb-utóbb mindenki hibázik. Egy be nem tervezett találkozás és kézfogás a boltban, egy rosszul feltett maszk, egy későn észrevett köhögés a hátunk mögött, és kész a baj. Az oltás azonban nem bízza ránk a védekezést, hanem csak véd. Hatékonyan, jól, 0-24-ben, még álmunkban is.

De álmunkban sem gondoltuk volna, miféle jogi, áljogi, hitbéli, hitetlenségbeli, ideológiai viták bontakoznak ki az oltás kapcsán.

Amíg szűkében voltunk a vakcinának, arról szólt a vita, hogy kinek lesz előjoga, előbb joga felvenni. Kiket különböztetünk meg, másik oldalról nézve, kiket mentünk meg előbb? Akkor a politikai viták is arról szóltak, hogy ki juthasson mások előtt védelemhez.

Majd mikor bővében lettünk a vakcinának, elkezdődött a vita arról, hogy kinek lesz joga nem felvenni. Kinek lesz joga önzőnek lenni, a másik oldalról nézve másokat veszélybe sodorni azzal, hogy saját maga potenciális hordozó, terjesztő lesz.

Most arról szól a vita, kinek van, ha van egyáltalán joga másokat korlátozni abban a jogában, hogy ne vegye fel az oltást. Kinek lesz joga önkényesnek lenni, parancsuralommal kötelezni másokat arra, hogy védjék meg magukat és környezetüket.

És mindeközben a vírustól, a járványtól teljesen függetlenedő jogelmeéleti viták utcai zavargásokat, rendbontást, lövöldözéseket váltanak ki az elméletileg művelt és felvilágosult Nyugat-Európában. Hollandiában a 2006-os rendőrterrorhoz hasonló jelenetek zajlottak le. Igaz, nem békés tüntetők, hanem elvetemült oltás- és korlátozásellenesek támadtak rá a rendőrökre. De akkor is, Mark Rutte már nem csak a magyarokat kényszeríti térdre, hanem a vele egyet nem értő honfitársait is. Mintha Gyurcsány Ferenctől vett volna leckéket jogállamiságból.

Már megint csak egy gondolat, egy nagyon fontos, de nagyon halk gondolat vész el a rettenetesen hangos vitaorkánban, amire az egyik fiatal német politikai újságíró is felhívta a figyelmet.

Miért oltási kötelezettségről, kötelezésről beszélünk, amikor az oltáshoz való jogról kellene beszéljünk, kérdezi Willie Haentjes? A német zsurnaliszta ugyan a német szemszögből nézi a helyzetet, vagyis hogy még nincs mindenkinek elég oltóanyag, sok a csúszás és a késlekedés.

Vagyis szerinte most még nincs itt az ideje arról beszélni, hogy kötelezővé lehet tenni az oltást, vagy sem. Előbb mindenkinek a jogot kell megadni, hogy felvegye, majd csak utána lehet beszélni arról, hogy kinek milyen más emberi joga sérülhet a kötelező vakcinázással.

Itthon azonban nemhogy nincs hiány, de elképesztő bőség van vakcinából. Már most milliószám áll rendelkezésre vakcina, bárki szabadon választhat több fajta közül, és még több millió adag oltóanyag jön. Mégis a kérdés Magyarországon is jogos.

Miért nem jognak, lehetőségnek éljük meg azt, hogy felvehetjük a vakcinát, megvédhetjük magunkat és szeretteinket. Ehelyett miért azon háborgunk, hogy kinek miért lesz kötelező, és nekem senki nem mondja meg mit csináljak a saját testemmel.

Pár nap múlva itt a december, közeledik a karácsony. Emlékezzünk vissza, egy éve sokan azt mondtuk, ha karácsonyra meglesz az oltás, életet kapunk ajándékba. Idén is érdemes lenne ajándéknak, segítségnek megélni azt a jogot, hogy felvehetjük az oltást, megvédhetjük magunkat, szeretteinket, és most karácsonytól már gyermekeinket is.

Most ugyanis éppen ez a versengő piac az, ami miatt igencsak szorult helyzetbe kerültek a fogyasztók Nyugat-Európában.

A kontinens önmagát felvilágosultabbnak tartó felén ugyanis egy ideje megjelentek az úgynevezett alternatív, vagy – ahogyan egyesek fogalmaznak – a fapados szolgáltatók. Viszonylag kis cégek, amelyek a nagyokkal ellentétben nem foglalkoztatnak tízezreket, nem halmoznak fel rengeteg gázt. Éppen csak a napi szükséglet van készleten, és a lehető legolcsóbb napi piaci áron vásárolják meg a következő napi készletet. Mivel alacsonyak a költségek, olcsón tudják adni az energiát.

Csakhogy az újabb Brüsszeli bénázás eredményeképpen kitört európai energiaválság igencsak kirántotta a szőnyeget ezen kis szolgáltatók, és persze ügyfeleik lába alól.

Az év eleje óta több mint háromszorosára emelkedő gázárak ugyanis éppen ezen cégekre vannak legnagyobb hatással. Mivel naponta emelkedik a gáz ára, minden nap egyre többért kell megvenniük azt. A fogyasztóknak pedig hétről hétre, hónapról hónapra egyre vaskosabb számlákat kell vagy kellene kiállítaniuk. Csakhogy sok ügyfél éppen árgarancia vagy a hűségakcióban kikötött tartósan alacsony ár miatt szerződött ezekkel a vállalatokkal.

Németországban ezeknek a cégeknek most olyan veszteségeik vannak, hogy elkezdték egyoldalúan felmondai az ügyfélszerződéseket. Egészen pontosan a levél úgy szól, hogy a mai naptól nem szolgáltat tovább gázt vagy áramot a kedves ügyfélnek a szolgáltató. Az egyik brémai regionális szolgáltató egyik napról a másikra 700 ügyfelet rúgott ki csak a városban. Energiapiaci szakértők becslése szerint országosan nézve Németországban akár tízezrekre is tehető a – mondjuk így – elbocsátott ügyfelek száma.

A fogyasztó pedig mit tud tenni, pár nap alatt kénytelen a nyílt piacról új szolgáltatót keresni, és emelt áron energiát venni, ha nem akar megfagyni a télen.

Csakhogy már ez sem olyan könnyű. A fapados szolgáltatásból kisesők elkezdtek hirtelen a nagyokhoz fordulni. Az E.On például bejelentette, egyáltalán nem köt új szerződéseket. Azt mondják, a mostani árválság miatt képtelenség kikalkulálni az árakat. Az új fogyasztóknak szolgáltatott energiát most kell megvennie, drágán, de ha mondjuk decemberben vagy januárban esik a piaci ár, akkor a drágán vett energiát kénytelen lesz olcsón adni, ha versenyben akar maradni. Így egyszerűbb, ha egyáltalán nem köt új szerződést.

Hasonló helyzetről számoltak be brit energiapiaci elemzők is, vagyis ez a helyzet szinte egész Nyugat-Európát érinti. Fogyasztói érdekképviseletek pedig egyre többször jelzik, hogy az ügyfeleknek lassan arról kell dönteniük, hogy vacognak vagy esznek idén télen. A karácsonyi ajándékról már ne is beszéljünk, hiszen a felmérések szerint az energiaárválság miatt a kiskereskedelem már most búcsút inthet a szokásos ünnepi rohamnak és költekezési hullámnak.

Szinte minden elemző szerint a brüsszeli bürokráciának komoly felelőssége van a helyzet kialakulásában. Csakúgy, mint korábbi válságok idején, képtelen volt időben lépni, tehetetlenül nézte a közeledő – bár fél évvel korábban megjósolt – krízist, majd hirtelen úgy döntött, hogy nincs is válság. Ursula von der Leyen ársokkról, áremelkedésről beszél, minden bizottsági szóvivő kerüli a válság szót. Sőt, már megoldást is találtak a nem létező válságra, amely majd valamikor talán jövő nyáron már meg is mutathatja első eredményeit. Addig is a télen, hát, igen, többet kell majd fizetni, és hát, tessék felvenni még egy pulóvert.

Namost, egy pillanatra emlékezzünk csak vissza 2010-re. Amikor a nemzeti kormány megnyerte kétharmados többséggel a választást, egyik első dolga volt meghirdetni a rezsiharcot. Évekig küzdött Brüsszellel és a szolgáltatókkal, de sikerült véghezvinni és megtartani a rezsicsökkentést. Emiatt mi magyarok, meg sem érezzük az európai energiaárválságot.

Azután a kormány újabb hosszútávú megállapodást kötött Oroszországgal a gázszállításról, vagyis mi, magyarok, idén télen sem fázunk majd.

Kicsit érthetetlen módon a baloldali választási kampánynak nevezett komédiasorozat szereplői pont ezt igyekeznek – igencsak sután – kikezdeni. Az úgynevezett ellenzéki előválasztásnak csúfolt reality show győztese, Márki-Zay Péter egyenesen felelőtlennek nevezte a rezsicsökkentést.

Ellenzéki elvtársai pedig eközben követelik, hogy a magyar kormány a hosszú távon is olcsó gázárakat garantáló szerződés helyett azonnal térjen át a nyílt piaci energiavásárlásra. Csakhogy ha így tenne, akkor ez minden magyar családnak havi 32 ezer forinttal magasabb rezsiárakat jelentene.

Persze mitől lennénk meglepve. A hazai baloldal sem a magyar emberek és a családok érdekét nézni, hanem a külföldi szolgáltatókét, akiknek a rezsicsökkentés óta hiányzik az extraprofit, amelyet bizony az utolsó cseppig kifacsarnának belőlünk, ha tehetnék.

Amíg Magyarországon nemzeti kormány van, ezt továbbra sem tehetik meg.

Elsőre ijesztő gondolat, hogy olyanok, akik milliók sorsáról döntenek, nem tűnnek beszámíthatónak. Aztán amint kicsit tovább gondoljuk az egészet, és rájövünk arra, hogy talán nem is ez a legrosszabb forgatókönyv. Ennél sokkal rosszabb, hogy ezek az emberek bennünket akarnak teljesen hülyének nézni.

No, sakk matt. Ki a hülye, én vagy te? – kérdezi az óvodás mondóka, és tudjuk, hogy bármit válaszolunk rá, csak rosszul jöhetünk ki belőle.

Az Európai Bizottság svéd belügyi biztosának legutóbbi nyilatkozatát hallva elkezdett meginogni egy pillanatra az a magabiztos meggyőződésem, hogy nekem van igazam, és nem velem van a baj. Mert ha Ylva Johansson hivatalosan normális, akkor én biztos nem vagyok az.

A szocialista politikus ugyanis azt találta teljesen nyilvánosan, és az európai Bizottság ezzel teljesen egyező meggyőződését taglalva, hogy Európa nem tudta volna felvenni a harcot a járvánnyal, és nem tudott volna elindulni a gazdasági kilábalás irányába a tömeges migráció nélkül.

Kicsit bíztam benne, hogy én hallom rosszul, ezért meghallgattam mégegyszer. Tényleg ezt mondta. ÉS sem akkor, sem azóta egyetlen pszichiáter sem állt elé, hogy jajj, drága Johansson néni, be kellene venni a bogyókat, mert ebből még baj lesz, ha ilyeneket tetszik mondani. Este tejbegríz lesz, menjünk vissza a kórterembe.

Mivel ilyen nem volt, csak az én készülékemben lehet a hiba. Az én valóságom ugyanis teljesen mást mutat. 2015-óta egyre többen látják, látjuk, hogy bizony a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás nem jó. Az elmúlt 6 évben százak haltak meg a migrációs útvonalon érkezők közé vegyült iszlamisták által elkövetett merényletekben. Nők, gyermekek ezreit erőszakolták meg az európai értékekre fittyet hányó bevándorlók.

Amikor felütötte a fejét a járvány, az európai országok is igyekeztek lezárni határaikat. Persze Ylva Johansson már akkor is azt mondta, hogy ez nem jó, mert a sorompó nem állítja meg a vírust. Ez részben igaz, de a vírust hordozó illegális migránsok tömegét igen. És ha már Brüsszel nem, akkor a tagállamok maguk zártak. Kiderült ugyanis, hogy a tömeges illegális migráció komoly közegészségügyi veszélyt jelent pandémia idején. No, ennyit arról, hogy nélkülük nem tudjuk legyőzni a járványt.

Aztán a lezárások és leállások miatt kialakult gazdasági válság egyik legnagyobb vesztesei a munkavállalók, akik közül milliók, sőt, tízmilliók vesztették el állásaikat és megélhetésüket. Igen, biztosan igaza lehet Johansson biztosasszonynak, ebben a helyzetben kifejezetten előnyös lehet további százezreket és milliókat eltartani közpénzen, segélyből. Hiszen ugye a migráns nem kaphat kevesebbet, mint egy helyben élő adófizető – ezt mondja ki a bevándorláspártiak szentírása, a Soros-terv is.

Korábban is mondott már hasonlókat Ylva Johansson baloldali és bevándorláspárti belügyi biztos. Azt jelentette ki, hogy a migránsok tisztelni akarják az értékeinket. Majd alig pár napra rá jöttek a hírek, hogy migráns gyilkolt papot, nőt azért, mert dolgozott, és erőszakolt meg gyereket, csak mert nem muszlim, az ő élete mit sem ér. Szóval már neme először téved… vagy inkább próbál meg bennünket teljesen hülyének nézni.

Ez egyszer már bejött, nagyban, a briteknél. A nagy háború után, amikor rengeteg férfi meghalt a fronton, és nem volt ki újjáépítse az országot, a londoni kormány kitalálta, hogy a gyarmatokról hozzanak munkásokat. A vendégmunkásnak is jó, hiszen jó pénzt kap, a királyságnak is jó, mert szépen épül, ráadásul olcsón. Persze mindez csak átmeneti, amikor már nem kell, vagy eleget keresett, hazamegy. Aztán amikor egyre többen jöttek, szállást kellett nekik építeni. Egész negyedeket, ahol aztán szépen tömbbe tömörültek, világ lett a világon belül. Kialakult a párhuzamos társadalom.

És egyszer csak a londoniaknak nem tetszett a törvényen kívüli közösség, a bűnözés, az idegen kultúra egyre erősebb befolyása. Felháborodtak és számon kérték a kormányt, amely eleinte nem értette, mi a baj. Hiszen szépül az ország, és mindjárt hazamennek a vendégek. Csak mire rájöttek, hogy a vendégek nem mennek, sőt, már a családjaik is itt vannak, akkor már késő volt.

És jön a zseniális gondolat. Ha már nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, győzzük meg a londoniakat, hogy ez nekik nagyon jó. És jöttek a lózungok. Egy jó curry-ért már nem kell a gyarmatokra menni, elég a sarokig gyalogolni, már ezt is elhoztuk nektek. Mennyivel színesebb és érdekesebb lett a világunk! Annyi mindenről tudunk beszélni más kultúrájú emberekkel. És ami a legfontosabb, mi magunk lettünk ettől sokkal jobbak! És ha eleget hallja, elhiszi a tömeg.

No, valami ilyesmi lehet Ylva Johansson nyilatkozatai mögött. És ha csak róla lenne szó, legyinthetnénk, hiszen a mi határainkat mi védjük, Johansson asszony pedig megpukkadhat, akkor sem telepítünk be migránstömegeket.

Csakhogy már itthon is hallani mindezt. Magyarország nem csak képes befogadni messziről jött embereket, de jól is járna sokakkal – mondta ezt pár éve Gyurcsány Ferenc, és ezen szavait szinte visszhangozza a brüsszeli elit és a Soros-hálózat legújabb üdvöskéje. Márki-Zay Péter szerint semmi baj a migránsokkal, még senkit nem bántottak. Sőt, a tömeges bevándorlás csak jót tehet egy társadalomnak, a gazdaságnak, és amúgy is gyorsan integrálódnak. Ja, persze, pont erre jó példa Németország, Hollandia, Franciaország vagy éppen Svédország.

A baloldal miniszterelnök jelöltje egy percig sem állna ellen a brüsszeli követelésnek, megnyitná a határokat és az országot a migránsok előtt. Teljesítené a Soros-tervet az utolsó betűig.

Ylva Johansson a már Európában lévő bajról igyekszik meggyőzni a nyugatiakat, hogy az nem baj, sőt, az jó. Márki-Zay pedig bennünket akar meggyőzni arról, hogy hozzuk csak be a bajt, jó lesz az nekünk.

Jövő tavasszal azonban rajtunk a sor, hogy megmutassuk mindannyiuknak, nem hagyjuk magunkat hülyének nézni.

Soha semmi nem jó. Persze tudjuk, hogy a magyar baloldal nem a magyarokért aggódik, és nem is a migránsokért fáj a szíve. Csak és kizárólag politikai tőkét akar kovácsolni a migrációból. Pont úgy, mint az energiaválságból, vagy a benzinárstopból. Két hete azt követelték, hogy a kormány tegyen valamit a benzinárnövekedés ellen. Amikor befagyasztotta a kormány az árakat, akkor jött az Orbánék tönkreteszik a benzinkutasokat, és a ballib sajtó iszonyatos izzadságszagú erőlködéssel igyekezett meggyőzni bennünket arról, hogy sokkal jobb drágán tankolni, mint olcsón.

Az ember azt hinné, hogy ilyen nincs máshol a világon. Csak nekünk van ilyen ostoba, felelőtlen és a nemzeti érdekeket teljesen a saját érdekeik mögé szorító ellenzéke.

De időnként rá kell döbbenünk, hogy ez nem így van. Persze ez nem megnyugtató, ettől még nekünk nem jobb, ez csupán tény.

Lengyelországban a fehérorosz-lengyel határon kialakult válság kapcsán pontosan ugyanezt látjuk.

A lengyel kormány a veszély első jele láttán jelezte Brüsszelnek, hogy baj van, tenni kéne valamit. Brüsszelre azonban hiába várt, a világon semmi segítség nem érkezett. Varsó magára maradt. De nem kezdett tehetetlen önsajnálkozásba, hanem tett a határvédelemért.

Több se kellett a lengyel baloldali ellenzéknek. Azonnal támadásba lendült. A ballib sajtó olyan fakenews hadjáratot indított, ami láttán még a hazai Soros-propaganda hálózat is csettintene egyet a nyelvével.

A Gazeta Wyborcza nevű ballib sajtótermék egyik nap azzal állt elő, hogy a katonák és a határrendészek pihenőidőben részegen dorbézolnak, zaklatják a lengyel embereket az utcákon. Majd amikor visszamennek a határra, részegen ütik-verik a migránsokat, bántalmazzák a nőket és a gyerekeket. Persze kiderült, hogy ez nem igaz. A cáfolatot azonban a Gazeta Wyborcza már nem közölte, csupán eltüntette az eredeti cikket a weboldaláról. Azon már meg sem lepődünk, hogy elnézést sem kért.

Majd azt írták, hogy a lengyel katonák ütik-verik az újságírókat is, akik a diktatórikus lengyel kormány cenzúrája elleni küzdelemben behatolnak a lezárt és tiltott zónába, és életük kockáztatása árán is végzik munkájukat, tudósítanak, leleplezik az embertelen nemzeti kormány gaztetteit.

Namost volt szerencsém – teljesen véletlenül, egyszerű eltévedés nyomán – a lezárt zónába kerülnöm. Konkrétan majdnem kidöntöttük a szögesdrótót a stábautóval. De a katonák jobban meglepődtek, mint mi, hogy sajtósok kerültek a határtól karnyújtásnyira. Igaz, hogy kaptunk pénzbüntetést, meg csúnyán néztek ránk, de nemhogy nem vertek meg minket, de még csak fenyegetve sem éreztük magunkat. Persze kiderült, hogy a Wyborzca csak újabb fakenewst gyártott.

És a CNN egyre elvetemültebben migránspárti sztárja, Christian Ammanpour olyan interjút készített a lengyel külügyminszter helyettessel, hogy a fal adta a másikat. Miközben felvételek bizonyították, hogy fehérorosz katonai támogatással a fiatal, katonakorú migráns férfiak kövekkel, könnygázgránátokkal, ásóval, fejszékkel támadják a lengyel határőröket, Ammanpour szinte felháborodva kérdezte Pawel Jablonskit, hogy mi szükség volt a szegény szerencsétlen, védtelen menekült nők és gyermekek ellen vízágyút és könnygázt bevetni.

A lengyel köztévé pénteken közzétett felmérése szerint az olyan lengyel és nemzetközi ballib sajtótermékek, mint a Gazeta Wyborcza, az Onet vagy az amerikai liberális propagandahálózat által nemrég megvett TVN a válság utóbbi két hetében legalább 30 alkalommal terjesztett kifejezetten hamis híreket. Valóságos fakenews gyárként működtek.

És ez csak a sajtó volt. A lengyel bevándorláspárti ellenzék sem maradt le a fakenews gyártásban. A Polska 2050 nevű liberális párt elnökének tanácsadója, korábbi katonai parancsnok kijelentette, hogy a határt védő katonák éheznek, harmadik napja nem kaptak enni. Persze ez alaptalan hazugság volt. Mint kiderült, a határon szolgálatot teljesítők naponta háromszor kapnak enni. A határhoz közeli laktanyákban, vagy vadonatúj légkondícionált lakókonténerekben pihennek.

Majd jöttek az érzékenyítők. Janina Ochojska, a Donald Tusk vezette Európai Néppárt lengyel képviselője szerint embertelen a határőrség, mert ilyen hidegben vízágyúzni a migránsokat nagyon veszélyes. Meg lehet tőle fázni. A kormány hibája minden, mert biztos lehet jobb parancsokat osztani, és okosabban védekezni.

Azért erre már Jarosław Szymczyk rendőrparancsnok zsebében is kinyílt a bicska. Azt mondta, igen nehéz nyugodtnak maradni ilyen mondatok hallatán, miközben a határt védőket sorra viszik a kőzáportól elszenvedett sérülésekkel a sokolkai kórházba, egyesek amiatt háborognak, hogy az országot támadók esetleg tüsszögni fognak.

Majd amikor a kormány beterjesztette a határvédelmi törvény javaslatát, amely szerint a határt védők jobb felszerelést, a hónaljsprénél hatékonyabb könnygázt kaphatnak, az újságírók bejuthatnak a lezárt területekre, vagyis orvosolná, ami miatt eddig háborogtak, az sem volt jó. A lengyel baloldal abban is talált kivetni valót.

De a legfontosabb mégiscsak az volt számukra, hogy egyáltalán miért kell védeni Lengyelországot a szegény szerencsétlen menekültektől, akiket a gonosz Lukasenka-rezsim használ ki hibrid hadviseléséhez? És ehhez a gondolathoz brüsszeli bevándorláspártiak garmadája csatlakozott.

Érdekes. Azt senki, de senki nem kérdezte meg közülük, hogy amikor Soros György és hálózata, az embercsempész NGO-k saját politikai érdekeinek kiszolgálására szervezik a tömeges migrációt, egész országok területi integritását, nemzeti szuverenitását veszik semmibe, lényegében hibrid hadviselést folytatva az Európai Unió ellen, az miért nem baj, sőt?

Hát igen. Nem csak a magyar baloldal dolgozik gőzerővel saját nemzete, állampolgárai ellen. A lengyeleknek is megvan a maguk Márki-Zaj Pétere, 444.hu-ja, Szabó Tímeája. Nincs mit irigyelnünk tőlük.

A svéd akadémia mind az orvosi, mind a kémiai területen elért eredményeket akkora áttörésnek tartotta, hogy érdemesnek találta a Nobel-díjra a velük foglalkozó vagy ezeket az áttöréseket elérő tudósokat.

Namost, az egy dolog, hogy én személy szerint nem tudom, ezek a nagyszabású kutatási eredmények mit jelentenek, és a díjazottak nevét sem hallottam még, ez legfeljebb az én műveletlenségem, és ezt akár el is ismerem. Mondjuk nagyobb összegben mernék fogadni, hogy ha megkérdezek 100 embert a Bosnyák téren, legfeljebb 2 tudja, miről beszélek.

De amikor a nemzetközi tudományos közösség, a tudományos sajtó, sőt, a – mondjuk úgy – hétköznapi vagy laikus média is felvont szemöldökkel figyelte az idei Nobel-díjasok nevét, és többen nem is rejtették véka alá nemtetszésüket, akkor érdemes egy kicsit jobban odafigyelni arra, mi is történik Stockholmban.

A világ közvéleménye ugyanis mind az orvosi, mind a kémia Nobel-díj, vagy legalább az egyik kapcsán teljesen más eredményeket és neveket várt. Amiben egyet értettek, hogy KAriko Katalinnak, és az általa kidolgozott mRNS alapú vakcinatechnológiának ott kellett volna lennie a nyertesek között.

Kariko Katalin nevét ma már szinte mindenki ismeri a felvilágosult és tájékozott Nyugaton. És mindenki úgy ismeri, mint az a magyar kutató, aki megmentette az emberiséget a koronavírustól. Díjak, elismerések, tiszteletbeli professzori címek garmadáját kapta azóta, hogy kiderült, részben, nagy részben neki köszönhetjük, hogy nem vitte még el a világ lakosságának zömét a járvány.

Az egyik német lapban például igencsak nehezményezik, hogy az mRNS technológián alapuló Covid-vakcinát kidolgozó német Biontech cég alapítóit meg sem említi a Nobel-bizottság, még csak nem is voltak rajta az szűkített várományosi listán. Az október 4-én írt cikk írója ugyanakkor bízott benne, hogy legalább a magyar KAriko Katalin megkapja az elismerést. Persze két nappal később kiderült, hogy nem.

Tudományos berkekben ugyan nem kérdőjelezik meg az orvosi és a kémia Nobel-díjazottak eredményeit, ugyanakkor felvetik, hogy 2021-ben biztosan ők voltak az elismerésre leghivatottabbak? Amikor a fél világ Covid-lázban égett, emberek százmilliói fertőződtek meg, több mint 4 és félmillióan meghaltak, országok, szövetségek, szervezetek kérték, sőt, kérlelték a tudományos világot, hogy minél gyorsabban találjon gyógymódot.

És amikor Kariko Katalin és tudóstársai előálltak vele, nem csak megoldást, fegyvert adtak a járvány ellen, de egyeseknek hatalmas üzleti lehetőséget is. Másoknak pedig esélyt arra, hogy folytathassák életüket, dolgozhassanak, kinyithassanak a boltok, a gyárak, a mozik.

Tulajdonképpen Karikó Katalinnak és tudóstársainak járhatna az orvosi, a kémiai, a közgazdasági Nobel-díj, és akár a Béke Nobeldíj is, mert ki tudja milyen törzsek, nemzetek, blokkok és földrészek közötti feszültséget, sőt, konfliktust előzhettek meg azzal, hogy megtalálták a megoldást.

De Stockholmban ezt nem így látták. Stockholmban az aszimmetrikus organokatalízist, az érzékelőreceptorokat és ioncsatornáikat díjazták. Talán a Nobel-bizottságra is ráférne, hogy valaki kicsit leporolja az érzékelőcsatornáikat. Talán azért is járhatna egy Nobel-díj.

Bezzeg a felvilágosult nyugaton, ahol a közszolgálati médiában olyan cenzúra van, hogy a fal adja a másikat, meg sem fordulhat egy hírcsatorna vezetőjének fejében, hogy felületet adjon a bevándorlásellenes nézeteknek, a hagyományos családnak, a nemzeti identitás ápolásának. A brit, a német, a svéd közszolgálatinak nevezett média lassan irtandónak, egészségtelennek állít be mindent, ami nem az új fősodratú trendbe illeszkedik. Ott már szinte halálos bűn húst enni, fehérnek és heteroszexuálisnak lenni, és nem tervezni legalább egy nemváltoztató műtétet életünk során.

Érthető, hogy Gwendoline Delbos-Corfield ebben a közegben érzi jól magát, és teljesen érthető, hogy Magyarországon, ahol ez a közeg egyelőre – és remélhetőleg még nagyon sokáig – nem az uralkodó, félti a tiszta választást.

Érdekes módon hasonló aggályok nem hessentik el szeméről a nyugodt álmot, amikor például Németországban éppen a tiszta, de legalábbis tisztességesen lebonyolított választás került veszélybe.

A szövetségi választási hatóság vezetője ugyanis arra készül, hogy a német alkotmánybírósághoz fordul, szerinte ugyanis legalább Berlinben meg kell ismételni a parlamenti választást. Petra Michaelis szerint ugyanis annyi, de annyi szabálysértés, rendellenesség és visszaélés volt, amennyi érdemben befolyásolni is képes a fővárosi végeredményt. A két első helyezett között ugyanis alig mérhető különbség volt csupán.

Michaelis asszony azonban lehet, hogy magánemberként fordul majd a taláros testülethez. A szenátus ugyanis október 14-i hatállyal visszahívta tisztségéből.

Utolsó munkanapján azonban elmondta, nem csak a fővárosban voltak gondok. Országszerte a 2257 választókörzetből 207-ben találtak valami problémát, vagyis csaknem az összes körzet 10 százalékában. Volt, ahová kevesebb szavazólapot küldtek, vagy hibás szavazólapokat, rossz körzet lapjait vitték egyes helyekre. Olyan szavazókör is volt, amelyet a hivatalosnál jóval később zártak. Megvárták, míg az első exit pollok a Zöldek előretörését jelezték, és a környék addig igen passzív SPD szavazói hirtelen megjelentek az urnáknál.

A Bild című lap beszámolt egy 90 éves bácsi kálváriájáról, aki háromszor is megpróbált szavazni, de nem sikerült. Rossz térdével reggel elsántikált a szavazókörbe, ahol egy tábla fogadta azzal, hogy technikai okok miatt a szavazás szünetel. Ebéd után is megpróbálta, akkor több mint 200 méteres sor volt az épület előtt, amit ő nem tudott volna végigállni. Majd zárás előtt nem sokkal beállt a sorba, ahol az előtte álló hölgy közölte vele, hogy ő választási tisztségviselő, ő az utolsó a sorban, mögé már nem lehet állni, mert már nem kerül sorra. Így Herr Schneider hogy, hogy nem, nem tudta leadni voksát, történetesen a CDU-ra.

Kiváncsi lennék, hogy Madame Gwendoline jósdájában a kristálygömb ugyan vajon miért nem dudált, csörgött, szórt villámokat mondjuk fél évvel a német választás előtt, figyelmeztetvén, sőt, fenyegetvén, hogy veszélyben a választás tisztasága.

És miért nem jajjveszékelt előre Madame Gwendoline, hogy Csehországban, a választási kampányhajrában, amikor már érdemeben nem tud védekezni a megtámadott, külföldről szervezett és irányított sajtókampány indult Andrej Babis kormányfő ellen. Az elemzők szerint a szinte biztosan szándékosan időzített és összehangolt lejárató hadjárat nyomán vesztett népszerűségéből Babis és pártja. Éppen csak annyit, hogy alig egy százalékkal a második helyre szoruljon az ellenzéki koalíció mögött.

De egyvalamiben tényleg igaza van Madame Gwendoline-nak. Tényleg veszélyben a választás tisztasága Magyarországon. Csakhogy éppen ők, a brüsszeli bevándorláspártiak, a ballibek, a Soros-NGO-k, az LMBTQ- és ökofasiszták, és az őket kiszolgáló hazai és nemzetközi ballib sajtó készül összehangolt támadásra Magyarország demokratikusan, a nép és a nemzet akaratából választott kormánya ellen.

Most is továbbmentek az européerek. Felszólították az uniós tagállamokat, hogy haladéktalanul értékeljék újra az afgán menedékjogi kérelmeket, főként az elutasítottakat, úgy, hogy ne fordulhasson elő, hogy bárkit is visszaküldenek Afganisztánba.

Vagyis kerek perec megmondják a szuverén tagállamoknak, hogy azok önálló és független hatóságai, például bíróságai miként döntsenek menedékjogi kérdésekben.

No, itt egy pillanatra azért keresztbeáll az ember szájában a ropi. A folyamatosan a magyar jogállamiságért, a magyar bíróságok és intézmények függetlenségéért aggódó EP-képviselők szerint akkor nincs probléma a jogállamiság félresöprésével, ha annak eredményeképpen maradhatnak a migránsok az unióban?

Senki ne értse félre! A bevándorláspárti EP-képviselők nem az afganisztáni helyzettől féltik az Európában jogalap nélkül tartózkodó, vagy súlyos bűncselekményt elkövető és kitoloncolásra váró afgánokat. Egy automatizált mechanizmust hoznak létre. Most az afgánokat nem lehetne visszaküldeni, utána majd jönnek a szudániak, a szomáliaiak vagy a bangladesiek.

Az állásfoglalásban pedig szerepelnek a szokásos dolgok, biztonságos migrációs folyosók és útvonalak kiépítése, közvetlen áttelepítési rendszerek kidolgozása. Minden, ami ahhoz kell, hogy be lehessen telepíteni tömegesen az afgánokat, és ezzel együtt biztosítani tudják azt, hogy ne lehessen őket hazaküldeni.

Bevándorlásügyben a héten igen aktívak voltak Strasbourgban a képviselő urak és hölgyek. Nem ez volt az egyetlen elvetemült ötletük. Elfogadták azt a javaslatot is, hogy meg kell reformálni az úgynevezett magasan képzett, unión kívüli munkavállalók alkalmazását lehetővé tevő kék kártya rendszert.

Mit is jelent ez? Ha valaki, mondjuk Afganisztánból hoz magával egy olyan papírost, hogy neki  magas, az unióban jelenleg igen keresett képesítése van, akkor sokkal könnyebben kaphasson ő és akár családtagjai is letelepedési lehetőséget az unióban. Elsőre logikusnak is tűnne, főleg, hogyha a bevándorláspárti ballib logikával nézzük.

De ezzel alapvetően két probléma is van, ha mondjuk a valóság talaján állva vizsgáljuk a kérdést.

Az első, hogy azokban az országokban, ahonnan az utóbbi időben egyre többen indulnak Európa felé, - mondjuk úgy - nem okoz különösebb gondot különböző papírokat előállítani. A 2015-ös migrációs hullámban is kiderült, hogy a migránsok tízezrei érkeztek igen jó minőségű szír útlevelekkel. Miztán Angela Merkel a szíreket lényegében behívta, így mindenki szír akart lenni. És ha kereslet van szír útlevélre, kínálat is lesz. Nem lehet sokkal körülményesebb a kabuli egyetem biomechanikai képzéséről szóló diplomát szerezni.

A másik baj pontosan ugyanaz, mint a bevándorlás demográfiai megközelítése kapcsán. A brüsszeli gondolkodás szerint ha kevés gyermek születik az unióban, akkor bevándorlókkal pótoljuk a népességet, és ne a gyermekek születését segítsük elő, mint ahogy azt a magyar kormány teszi.

Jogosan vetik fel a kék kártya rendszer kapcsán a magyar EP-képviselők, hogy mi lenne, ha a brüsszeli bürokraták a magasan képzett unión kívüliek betelepítése helyett az unióban élő fiatalok magas szintű képzését segítenék elő. Sokkal ésszerűbb, hosszútávú megoldás lenne.

De persze az ésszerűség nem szempont. Valami teljesen más logikának, érv- és elvrendszernek akarnak az EP bevándorláspárti képviselői megfelelni. És igyekeznek is lelkesen, farokcsóválva.

Soros György pedig most minden bizonnyal elégedetten csettint egyet a nyelvével: igen, az én embereim! Jól dolgoznak.

Valóban megígértek mindent, emberi jogokat, sokszínűséget, a nők tanulhatnak, meg lesz béke és nyugalom, és majd mindenki azt csinál, amit csak akar. És a nyugat meg jól megette az egészet. Küldik a dollár- és euró százmilliókat segélyként az afgánoknak. Azt ugyan nem tudják, hogy hova és kinek jut el a pénz, de az ő lelkükön biztosan nem szárad majd az éhező afgánok sorsa.

Pedig bőven voltak intő jelek arra nézve, hogy talán, de csak talán, felvetődhet a távoli és halvány, alig számottevő esélye annak, hogy a tálibok… hát, mondjuk úgy, nem bontják ki az igazság minden rétegét.

Az egyik ilyen jel biztosan az volt, amikor megnyitották a kabuli egyetemet. Ahogyan azt ígérték, mehettek a női hallgatók is. Mondjuk arról nem beszéltek előre, hogy a nők, legalább félórával korábban, egy a férfiak által használttól elkülönített bejáraton mehetnek be az épületbe. Nem tanulhatnak egy helységben, vagy ha ez nem megoldható, függönnyel kell elválasztani a férfiakat a nőktől. Senki ne merje azt mondani, hogy nem tanulhatnak az afgán nők!

Aztán betiltották a női sportot. De nem ám azért, mert elmaradott, hímsoviniszta nézeteket vallanak. Éppen ellenkezőleg! Az afgán kulturális miniszter kijelentette, haladnak ők a modern korral, és tisztában vannak vele, hogy mai világban minden sporteseményről készülhet felvétel, a digitális forradalom vívmányainak köszönhetően. Ezt megakadályozni nem lehet. Tehát akkor annak kell elejét venni, hogy a nők testéről felvétel készüljön. Tehát a nők nem sportolhatnak. Logikus, nem? A tálib logika szerint legalábbis az.

De ha mindezen jelek felett, mellett elsiklott volna a felvilágosult liberális véleménytöbbség, akkor a tálib kormány összetételének legalábbis óceánjáró ködkürtjeként szét kellett volna robbantania a brüsszeli dobhártyákat.

Az afgán kormány vezetője, több minisztere és magas rangú tisztségviselője szerepel a nemzetközi szervezetek terrorlistáján. Van köztük olyan, akire az amerikai FBI 5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki, és olyan is, aki bizonyíthatóan szerepet vállalt több véres terrormerényletben.

A miniszterek egy részéről pedig még sosem készült fotó. Amerikai hírtelevíziók a nevek mellé csak sötét sziluetteket tudnak tenni, valahogy úgy, mint amikor a reality sókban a közönség várja, hogy most akkor kit is szavaztak ki, és egy ideig csak fekete fejformákat mutatnak. A miniszterek ugyanis évek, sőt, évtizedek óta bujkáltak a terrorellenes erők elől, nem engedhették meg maguknak, hogy fotók készüljenek róluk.

Ha ez nem volt elég meggyőző jel arra, hogy az új afgán kormány talán nem azzal lesz elsősorban elfoglalva, hogy az ideológiai – mondjuk úgy - önkényeztetésében a valóságra teljesen megvakult liberális európai intézményrendszer feltételeit igyekezzen teljesíteni, akkor semmi nem az.

 A tálibok nemes egyszerűséggel teljesen hülyére veszik az önmagát felvilágosultnak tartó nyugati vezetőket, akik azt sem veszik észre, hogy saját maguk játszanak az iszlamista szélsőségesek kezére. Az afgán kormány ugyanis látszólag úgy csinál, mintha nem akarná elengedni a menekülni vágyókat az országból. Vonakodik, kéreti magát a Talibán, miközben Brüsszel és Washinton egymásra licitálva követeli a biztonságos és állandó migrációs útvonalakat az afgán menekülteknek. Az Európai Bizottság még arra is felszólította a tagállamokat, hogy növeljék befogadási és letelepítési kvótáikat, mert szükség lesz rá.

A tálibok, vagy az éppen velük megegyező terrorszervezetek pedig szépen telepakolják majd a menekültáradatot a terroristáikkal, akiket uniós adófizetői pénzen majd jól beszállítanak Európába. Szinte tennie sem kell semmit a Talibánnak azért, hogy harcosai a világ minden pontjára eljussanak. Főleg azokba az országokba, amelyek hadseregei részt vettek 20 éve a tálib rendszer megdöntésében. Mert a tálibok is úgy vannak vele, eltelt 2 évtized… na és? A bosszú hidegen tálalva a legjobb.

Két hét sem kellett hozzá, és a tálibok elfoglalták szinte egész Afganisztánt. A jól felszerelt kormányerők ugyanis szinte puskalövés nélkül adták fel a városokat és tartományokat, hátrahagyva mindent. Még a fegyverzetet és eszközöket is.

A liberális CNN amerikai hírtelevízió, amely egy ideig próbálta védeni az általa is hatalomba segített Bident, már igencsak nehezen tudja rajta tartani a fedőt a fazékon. A trutymó forr és emelgeti a fedőt. Néha kiszökik egy kis szennyszagú gőz.

A CNN ugyanis megkérdezett katonai illetékeseket arról, hogy vajon tudni-e pontosan, mi mindent sikerült otthagyni a táliboknak. Az illetékesek nem sokat kerteltek, egyenesen megmondták, hogy fogalmuk sincs mekkora lehet ez az arzenál, akár hónapokba is tellhet, mire az első érdemi leltárt össze tudják állítani.

Amit biztonsággal tudni lehet, hogy 2013 és ’16 között az Egyesült Államok 600 ezer automata kézifegyvert, m16-os és m14-es gépkarabélyokat, pisztolyokat, 18 millió lőszert, 70 ezer géppuskát, 80 ezer járművet, 20 ezer gránátot, két tucatnyi turbólégcsavaros támadó repülőt, éjjelátókat, rádiókat, könnyűpáncélzatot és még ki tudja mi mindent adott az afgán hadseregnek.

Úgy tűnik ennek az arzenálnak jelentős része még mindig Afganisztánban van, méghozzá a tálibok kezén, akik nem is szalasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy büszkélkedjenek minden idők legkönnyebben megszerzett hadisarcával.

A nemzetközi sajtó előtt már amerikai Humvee terepjárókon száguldoznak, amerikai fegyverekkel, és fényes nappal is a sisakra szerelt éjjellátókkal pózolnak.

De Joe Biden nyugodtan alszik. Még akkor is, amikor az izraeli miniszterelnök éppen a kamerák előtt beszél hozzá.

Alhat nyugodtan. Arrogánsan könnyelmű, meggondolatlan, sőt, sokak szerint ostoba döntésének következményeit neki nem kell viselnie. Óceánok választják el Afganisztántól az Egyesült Államokat.

Nem úgy európai szövetségeseit, akiket nem csak Afganisztánban hagyott cserben. Rászabadította a kontinensre a tálib rémuralomtól rettegő afgánok millióit, és a közéjük vegyülő lehetséges terroristák százait.

Európának kell eurómilliárdokat költeni védelemre, és uniós tagállamoknak kell egymással és az intézményrendszerrel végeláthatatlan és parttalan vitákat vívnia a bevándorlásról.

Végsősoron pedig az európaiaknak kell megfizetniük akár anyagilag, akár befogadással, akár annak ellenzésével, akár terrortámadásokban elvesztett életekkel is Joe Biden demokrata elnök ostobaságának árát.

Szinte már el is feledkezett legtöbbünk a néhány éve még Soros-tervként emlegetett javaslatcsomagról, amelyet maga a magyar származású milliárdos tett le a brüsszeli bürokraták asztalára. A nemzetközi balliberális sajtóban csak filantrópnak nevezett spekuláns arra akarta rávenni az Európai Uniót, hogy évente fogadjon be egymillió migránst, akiknek pontosan ugyanazokat a szociális juttatásokat biztosítsa, mint amelyek minden állampolgárnak alanyi jogon járnak.

Ehhez pedig ne féljen akár hitelt is felvenni, hiszen az Európai Unió adósbesorolása jó, a piacról kiváló feltételekkel tud hitelt szerezni. De ha kell, sőt, akár a hitel törlesztésének biztosítására is vessen ki új adókat, amelyeken keresztül minden uniós adófizetőt bevon a migránsok ellátásába.

Noha az Európai Unióban az első számú Soros-terv is elbukott, köszönhetően a v4-ek és elsősorban hazánk ellenállásán, senki nem mondhatja, hogy a milliárdos hiába facsarta fáradhatatlanul szürkeállományát. Igenis van olyan hely a világon, ahol komolyan vették, sőt, valódi segítségnek tekintik a Soros-tervet.

Ez pedig a demokrata vezetésű Kalifornia állam. Gavin Newsom kormányzó ugyanis a héten aláírta azt a rendeletet, amely lehetővé teszi az 50 évnél idősebb illegális migránsok számára, hogy az amerikai adófizetők pénzén vegyék igénybe az egészségügyi ellátást.

Newsom kormányzó hivatala mérföldkőnek nevezte a döntést, amely egy újabb lépést jelent a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok felszámolásában.

Mondjuk érdemes lenne megkérdezni a kaliforniai adófizetőket, hogy vajon szerintük is fair dolog, hogy nekik kell fizetni a migránsok orvosi ellátását, kezdve az egészségmegőrzéstől egészen az otthoni gondozásig.

Egy pillanatra érdemes a számokat is megnézni. Kaliforniában jelenleg 235 ezer 50 évesnél idősebb illegális migráns van, ami elsőre nem is tűnik soknak. A kormányzó elgondolása alig másfél milliárd dollárjába kerül az adófizetőknek. Csakhogy ez a jéghegynek mindössze a csúcsa. Newsom kormányzó ugyanis 2019 óta már szintén adódollárokból finanszírozza a 26 évesnél fiatalabb illegális migránsok orvosi költségeit.

Kaliforniában jelenleg összesen 3 millió illegális bevándorló él. Szakértők szerint azonban ez a szám hamarosan jelentősen nőhet. Az ország többi részéről ugyanis elkezdődhet egy vándorlás Kalifornia, és az illegális migránsokat szintén az adófizetők pénzéből ellátó államok, mint Illinois vagy Oregon felé.

Az Egyesült Államokban egyébként évente 19 milliárd dollárba kerül az illegális bevándorlók orvosi kezelése. Ez mindegy 6 ezer milliárd forint. Ez másfélszer annyi, mint amennyit a következő hét évben a mezőgazdaságra költ Magyarország az uniós forrásokkal együtt. Szóval nagyon sok pénz.

Azért nem lenne teljesen igaz, hogy Soros tervnek magjai meddő talajra hullottak Európában. Antonio Tajani, az olasz jobbközép Hajrá Olaszország párt alelnöke szerint azonnal uniós oltási kampányt kell indítani az Afrikában veszteglő migránsok körében. Emellett szerinte természetesen uniós adófizetői pénzből az olasz befogadóközpontokban lévő illegális bevándorlókat is azonnal be kell oltani.

Nem kizárt, hogy Szinyor Tajanin nem múltak el nyom nélkül az Európai Parlament elnökeként eltöltött évek, és a Soros-lobbi által gyakorolt folyamatos politikai nyomás alatt a kelleténél jobban érzékenyült bevándorlásügyileg.

Valószínűleg erre a sorsra juthatott az a német bíró is, akinek döntése nyomán komoly boztrány tört ki Németországban. Az alsó-szászországi Leerben múlt szombaton 3 illegális migráns egy lakásra csalt, majd brutálisan összevert és többször is megerőszakolt egy 18 éves német lányt. A két szír és egy iraki - akik most 18, 20 és 21 évesek – még kiskorúként az első migrációs hullám idején, 2015-ben érkeztek Németországba. Jelenleg is a szüleikkel élnek.

A bíró szerint pedig ez éppen elég garancia volt arra, hogy egyiküknél se vetődhessen fel a szökés vagy bűnismétlés veszélye, így mindhármat szabadlábra helyezte. A kerületi ügyésznek 4 napjába tellett, mire el tudta érni, hogy mégis előzetesbe kerüljenek a brutális csoportos erőszak elkövetői.

Kicsit hasonlít az eset az ausztriai tragédiára, amikor három afgán illegális migráns szintén egy lakásban megerőszakolt egy 13 éves kislányt. Ő azonban nem úszta meg egy veréssel, a három afgán megölte, majd az utcára dobta az élettelen testet. Ezután vígan buliztak és pizzáztak.

Ilyenek Magyarországon nem fordulhatnak elő. Sem az adófizetők pénzét nem költi el a nemzeti kormány az illegális migránsok ellátására, sem azt nem engedi meg, hogy a magyar nők, lányok, gyermekek az őket emberszámba sem vevő bevándorlók, vagyis a Soros-terv áldozataivá váljanak.

Mindenki, aki ezzel egyetért, támogathatja a kormány álláspontját a legújabb nemzeti konzultáción, vagy jövő tavasszal a parlamenti választáson leadott voksával.

 Gyurcsány Ferencné a mai napig azzal az európai minimálbérrel és minimálnyugdíjjal kampányol, amelyről Brüsszelben már rég kerek perec megmondták, hogy nincs és egyelőre nem is lesz.

A jobbikos Jakab Péter, parizeripari szakelőadóművész szerint egy magyar melós nem érdemel kevesebbet, mint egy német, mondjuk őt hagyják dolgozni az építkezésen. A lassan marxista-leninista osztályharcos szlogenekkel operáló MSZP szerint nekünk most nagyon rossz, és még romlani fog, ha nem ez a harc lesz a végső.

Mindezeket hallva igazán érdekes volt az egyik legnagyobb példányszámú német lap cikkét olvasni, amelynek az volt a címe: spórolási tippek az árrobbanás idején. Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam a szövegben, hogy a német családokat nehéz helyzetbe hozta a koronavírus járvány nyomán kialakult gazdasági válság.

Lehet, hogy én értettem félre valamit? Az nem lehet, hogy a baloldali sajtó és a képviselő urak-hölgyek rezzenéstelen arccal a szemembe hazudtak, amikor azt mondták, hogy csak nálunk rossz a helyzet.

A lap azt írja, hogy a 3,8 százalékos infláció, illetve a járványhelyzet miatt rövidített munkaidőhöz igazított rövidített fizetések nagyon sok családnak komoly terhet jelentenek. Példaként hoznak egy 8 gyermekes anyát, akinek 5 gyermeke még 18 év alatti, és egyedül neveli őket. A Covid előtt havonta 1200 eurót, csaknem 450 ezer forintot keresett, most csak 900 eurót. És bizony gondot okoz neki a napi bevásárlás. De hoz példának nyugdíjast is, aki most nem szállodahajón járja be a Dunát.

Nekik szánja tanácsait a német lap. Gyorsan meg is néztem néhányat. Kíváncsi voltam, vajon a németek is ugyanazokról mondanak le, mint mi, ha beüt a krach?

Az első tanács a rezsicsökkentés. Persze nem állami, hiszen olyan ott nincs. Fogyasztói. Vagyis fogyassz kevesebbet! A lap szakértője szerint emellett érdemes szolgáltatót váltani, ezzel ugyanis akár többszáz eurót is lehet spórolni, hiszen az új ügyfelet mindig valami akcióval várják. Ez speciel a németeknél viszonylag könnyen megoldható.

Majd ugyanezt javasolják a mobiltelefon kapcsán is. Vajon kell-e a drága előfizetés és a sok gigabyte adat? Kihasználjuk-e? Keressük fel a szolgáltatót, mondjuk el neki, hogy anyagi gondunk van, biztosan segítenek kötbér nélkül díjcsomagot váltani, vagy átengednek minket másik céghez. Elsőre naívnak hangzik a tanács, de lehet, hogy csak nekünk. Ha elképzelem, hogy ezzel állítanék be egy magyar mobilszolgáltatóhoz, az ügyintéző körberöhögne, aztán mondaná, hogy még van 6 és fél hónap a hűségből, aláteccetírni, viszonlátás! A németeknél ez nem feltétlenül van így. Ami viszont hasonló, hogy ezen is lehet spórolni.

Tessék felmondani a nem feltétlenül szükséges előfizetéseket, bérleteket – szól a következő tanács. Például a covid korlátozások miatt úgysem használják ki sokan a kondibérletet, azt akár vissza is lehet váltani. De a jólétben biztonságot adó biztosítások közül is le lehet mondani néhányat. Márpedig ha egy németnek ezt javasolják, akkor nagy lehet a baj.

Majd jönnek azok, amelyeket akár Karácsony Gergely főpolgármester is javasolhatott volna. Biztos, hogy kell a kocsi? Szállj ki, és menj gyalog! – pontosabban, add el, és járj tömegközlekedéssel. De még azt sem. Nem kell havibérlet, helyette biciklizz, nem kerül semmibe!

És még tucatnyi jótanács olvasható az egyre nehezebb helyzetbe kerülő német családok és nyugdíjasok megsegítésére.

De ne álljunk itt meg! Érdemes lenne egy picit tovább göndöríteni a szálat. Mi lenne, ha Németországban is lennének ugyanolyan állami családtámogatási programok, mint amelyek nálunk vannak? Például a 8 gyermekes anyuka már nem fizetne személyi jövedelemadót. Egyáltalán semmit. Sőt, akár a szűkös panellakásból is elköltözhetne, ha lenne Németországban is annyi vissza nem térítendő támogatás, mint nálunk.

Németországban is örülnének most a rezsicsökkentésnek, a hitelmoratóriumnak, a nyugdíjprémiumnak, és mindannak, aminek mi itthon örülhetünk. Még akkor is, ha vannak a baloldalon olyanok, akik mindenáron meg akarnak győzni bennünket arról, hogy nincs miért.

A svéd politikus nagy rajongója a nyílt társadalomnak, Soros Györgynek, elkötelezett támogatója a tömeges bevándorlásnak, és biztosként is ezért dolgozik. Az európai emberek ugyan sosem kérték tőle, de szerinte ez Európának jó. Hogy is ne lenne, hiszen a migránsok be akarják fogadni az európai értékeket.

A négy afgán által brutálisan megerőszakolt és meggyilkolt 13 éves osztrák kislány ügyének részleteit olvasva szívesen feltenném a kérdést Ylva Johansson biztosasszonynak, hogy vajon melyik értékekre is teccett gondolni?

Mert az alapvetően biztosan európai érték lehet, hogy mind a négy, Európában biztonságot és jólétet kereső menedékkérő már vastag bűnügyi aktával bírt, miközben közülük a legidősebb 22 éves volt.

Fogják a 13 éves osztrák kislányt, felviszik magukhoz, bedrogozzák, csoportosan megerőszakolják, majd megölik. Nem is akárhogy. Az egyik legkegyetlenebb módon. A rendőrségi jelentésből kiderült, hogy megfojtották. Vagyis az egyik leglassabb, legkegyetlenebb módját választották a gyilkosságnak, hogy láthassák, amint az élet utolsó halvány fénye is kialszik a gyermek szemében. Ez európai érték, drága biztosasszony?

Mint az, ahogy a holttestet egyszerűen nekitámasztották egy fának az utcán és otthagyták? Ez a tisztelete és befogadása az európaiságnak?

De ha egyáltalán lehetséges, ez még nem is a legborzasztóbb része a történetnek. Az csak utána jött. Mint kiderült, a rendőrök nem véletlenül találták meg olyan gyorsan az első két elkövetőt. Az egyikük, a legfiatalabb, a 16 éves afgán fiú ugyanis másnap elmesélte a haverjainak micsoda vad – ahogyan fogalmazott – „szexuálisan intenzív” éjszakája volt előző nap. Teljes, kimerítő részletességgel ecsetelte, mi mindent tettek a szerencsétlen kislánnyal. Ennek a kérkedésnek volt fültanúja az, aki végül értesítette a rendőrséget.

Az európai értékek felé forduló és azokat befogadni akaró két tizenéves afgánt olyannyira mardosta a lelkiismerete, olyannyira hatása alatt voltak kegyetlen tettüknek, hogy amikor mentek értük a rendőrök, éppen jóízűen pizzáztak, nevetgéltek. Semmiféle megbánást nem tanúsítottak, még véletlenül sem látszott rajtuk, hogy az európai, értsd fehér kislányt egyáltalán emberszámba vették volna. Nekik csak egy eszköz volt kegyetlen és aljas vágyaik kiélésére, és amikor végeztek vele, kidobták az utcára, mint a szemetet.

Kedves Ylva Johansson! Mi lenne, ha egyszer, csak egyetlen egyszer legalább annyira tisztelné az európai embereket, legalább annyira törődne az ő sorsukkal, életükkel, mint a migránsokéval? Mi lenne, ha az egész európai Bizottság egyszer végre velünk, az Európai Többséggel, az igazi európaiakkal is foglalkozna? Miért nem hallottuk az elmúlt egy évben kiállni, és azt mondani, hogy tévedtem? És miért nem áll ki most azzal, hogy tévedtem, de akkorát, hogy le is mondok?

Nem. Ylva Johansson és az Európai Bizottság sosem tenne ilyet. Inkább nekünk esik a mi gyermekvédelmi törvényünk miatt. És valahol érthető is. Magyarországon ugyanis nem fordulhat elő olyan, mint ami Bécsben, vagy korábban Németországban többször is megtörtént. A magyar gyermekeket valami teljesen mástól kell megvédeni.

De Nyugat-Európa még nem tart itt. Sokkal, de sokkal le vannak maradva. Nyugat-Európában a gyermekvédelem még csak ott tart, hogy azt kellene valahogyan elérniük, hogy a gyermekek megérjék a következő születésnapjukat, és ne egy fa alatt, megerőszakolva, megfojtva találjanak rájuk a szüleik.

Hosszú évek munkáját tetézte be az a nem is kicsi győzelem, amelyet a német hatóságnak sikerült elérni. Több jelentős forgalmat bonyolító weboldalról ugyanis nem tudni, hogy szerverei fizikailag hol vannak. Nem csak azt nem tudni sokszor pontosan, hogy melyik szolgáltatónál, de azt sem, hogy egyáltalán melyik országban. Így nem lehet őket a törvények betartására kötelezni, vagy annak hiányában büntetni.

Nemrég azonban sikerült azonosítani a szolgáltatót, és elkezdődött az eljárás a weboldal bezárására.

Ha esetleg valaki most úgy érezné, hogy a hír teljes befogadásához és feldolgozásához bizonyos információk hiányoznak, nem téved. Szándékosan hallgattam el néhány nagyon fontos dolgot.

Az első, hogy az érintett weboldal, amelyik jelenleg Németország 15. leglátogatottabb weboldala egy pornóoldal. Egyfajta közösségi pornóvideó megosztó, nemre, elkötelezettségre, származásra, identitásra, preferenciára való tekintet nélkül bármi felkerülhet rá. A felhasználók a saját maguk által készített intim vagy éppen kevésbé intim felvételeiket oszthatják meg az internet valamennyi felhasználójával.

Szó szerint. Ugyanis a weboldal egyáltalán nem köti a tartalmak hozzáférését nagykorúsághoz, ezt pedig a német jogszabályok kötelezővé teszik. És itt jön a második, általam elhallgatott információ. A német hatóságok szerint az oldalt be kell zárni, - most tessék figyelni! – a kiskorúak védelme érdekében.

Verjék félre a harangokat, lengjenek a szivárványos zászlók és gyúljanak őrtüzek Berlintől Brüsszelen át Los Angelesig! Követelje mindenki, fiatal és idős, nő és férfi, avagy aminek éppen képzeli magát, hogy a német kormány azonnal fejezze be a nyíltan homofób, az LMBTQ közösséggel szemben elfogadhatatlanul diszkriminatív eljárását a pornóoldallal szemben!

Aki jól figyelt, érezhette, hogy más jelentése és jelentősége volt a hírnek, amikor hozzáadtuk az első információmorzsát, a második után pedig teljesen más színt kapott.

Valahogy így lehet elképzelni, miként is juthatott el az európai liberális fősodor a magyar pedofilellenes törvény brutális félreértelmezéséhez. És talán nem is minden szándék nélküli félreértelmezéséhez.

Alapvetően csupán két apró információmorzsa hiányzik a magyar törvényt bíráló politikusok, NGO-k és sajtótermékek okfejtéséből. Pedig a törvényben benne van mindkettő.

Az első, hogy a törvény a 18 éven aluliakra vonatkozik, vagyis felnőttek magánügyeibe nem avatkozik. A második pedig az, hogy nem csupán a homoszexuális, hanem a heteroszexuális tartalmakra, programokra és propagandára egyaránt vonatkozik.

Így fordulhatott elő, hogy a német hatóságokat jelenleg senki nem bírálja azért, mert a kiskorúak védelmében korlátoz, tilt és büntet, a magyar kormányt viszont ugyanezért igen.

Persze a hasonlat a két eset között kicsit erőltetett, és talán sántít is, nem teljesen véletlenül. Ennyire könnyű ugyanis egymás mellé helyezni két – első ránézésre talán össze sem illő – hírt vagy jelenséget. Ennyire könnyű szándékosan homofóbnak, LMBTQ-ellenesnek, az európai értékekkel szembemenőnek minősíteni a gyermekek védelmében hozott törvényt, csak azért, mert egyesek politikai és választási érdekei úgy kívánják.

Igen, a magyar és az európai baloldal és a liberális véleményterror nem átallja feláldozni a gyermekeket sem, csak azért, hogy megszabaduljon a számára kellemetlenül és igazából európai módon gondolkodó magyar kormánytól. Ez az elfogadhatatlan, nem a magyar törvény. Ez a tűrhetetlen. És el a kezekkel a gyermekeinktől!

Értem én, hogy az amerikai rendőrök és politikusok, akik évtizedekig próbálták valahogy rajta tartani a fedőt az egyre forróbb, egyre inkább kitörni készülő fazék tetején, inkább megadták magukat a liberálterrornak.

Értjük azt is, hogy a rabszolgaság, a feketékkel szembeni elképesztően durva megkülönböztetés, fizikai és lelki erőszak súlyos történelmi terhét cipelve az amerikai fehér közösség egy része megrogyott, és térdre esett.

Érthető az is, hogy a közösségi háló, a liberális média adta, sőt követelte talmi összetartozás-illúzió amerikai fiatalok millióit rogyasztotta féltérdre, csak mert mások is így csinálják.

Azt viszont nem lehet megérteni, hogy amikor ezt az amerikai problémát, és annak amerikai tüneteit importálják Európába, a lázongást, a zavargást, a faji és származási alapon szerveződő megtorló terrort, akkor a védelmünkre felesküdött rendőr letérdel a várost szétverő álarcos fekete randalírozó előtt.

Ezt ugyanis nem azt üzeni, hogy neked van igazad, és megkövetlek, hanem azt, hogy neked mindent szabad, büntetlenül megtehetsz velünk bármit, nem állunk ellen.

A kettő között pedig óriási a különbség. Utóbbi ugyanis védtelenné teszi az európai társadalom jelenleg nagyobbik felét, azokat, akiknek a világon semmi köze nincs és nem is volt ahhoz, ami George Floyddal történt.

És ez a különbség jelenti azt is, hogy tévednek azok, akik szerint valami alantas, valami rossz üzenete volt annak, hogy a magyar focisták nem estek térdre a pályán a meccs előtt, amikor az írek igen.

„Szimbolikusan letérdelni akkor, amikor ezt mindenki más is megteszi, pusztán azt üzeni: ugyanahhoz a közösséghez tartozunk, amely egyenlőnek tekinti a tagjait, és kiáll a befogadás mellett.” Ezt Szabó Tímea, a Párbeszéd politikusa írta közösségi oldalára.

Szerinte attól vagyunk ennek a közösségnek a tagjai, ha pontosan ugyanazt, ugyanúgy és ugyanakkor tesszük, mint a többiek. Szabó Tímea szerint a közösséghez tartozni csak egyformán, minden természetes és történelmi különbséget félretéve lehet.

És itt téved hatalmasat, csakúgy, mint ellenzéki politikustársainak többsége.

Az erős közösség ugyanis nem úgy épül, hogy teljesen egyformára alakítunk mindenkit, hanem úgy, ha megértjük és elfogadjuk, hogy vannak más vélemények, vannak más álláspontok, és a közösség ezek ellenére is, sőt, ezek révén is erős marad.

Egyszerűen sem ők, sem brüsszeli balliberális, föderalista társaik nem értik meg, hogy Magyarország nem gyengíteni akarja az Európai Uniót azzal, hogy bizonyos dolgokban nem adja fel elveit és érdekeit, hanem éppen erősíteni, reformálni akarja azokon a területeken, ahol szerinte gond van. Ettől lesz jobb egy közösség, nem attól, hogy mindenki ugyanazt a butaságot csinálja egyszerre.

A magyar focisták példája igenis jó példa. Sőt, a legjobb példa! A magyar harcos nemzet, csak akkor tud fejlődni, ha nem másokra bízza sorsát és boldogulását, hanem a maga kezébe veszi azt. A baloldali ellenzék számára pedig kötelezően követendő példa a magyar fiúké. Gyurcsány Ferenc, a felesége, Szabó Tímea és az Európai Egyesült Államokban hívő társaiknak meg kellene érteni, hogy nem attól lesz a magyar nemzet jó európai, ha letérdel mások előtt.

A férfi, akinek nem ez volt az első hasonló esete, egy elektromos meghajtású motoros ernyővel az aréna fölé szállt, és egy hatalmas latexlabdát akart a pályára dobni, amelyen az volt a felirat, hogy „az olajat rúgjátok ki!”. Ezzel a fosszilis üzemanyagok felhasználásának káros környezeti hatásaira, és az olajipar azonnali leállítására akarta felhívni a figyelmet.

A tervbe azonban hiba csúszott. Az ejtőernyős beakadt az aréna tetején kifeszített kábelekbe, amelyek a zérógravitációs kamerát tartották. Az elektromos motor forgólapátjait védő fémkosár leszakadt, darabjai a nézők közé repültek, a kamera kis híján eltalálta a francia szövetségi kapitányt. Az ejtőernyős a teljes felszerelésével majdnem a nézők közé csapódott, csak az utolsó pillanatban sikerült a pálya fölé irányítania magát, és a füvön ért földet. Azonnal elfogták és őrizetbe vették.

A félresikerült manőverben többen könnyebben megsérültek. A Greenpeace közleményben igyekezett elnézést kérni mindenkitől.

Ha pusztán azt nézzük, hogy egy újabb őrült Greenpeace-s tiltakozóakciót láttunk, amelyben néhányan könnyebben megsérültek, még akár legyinthetnénk is az egészre.

De ez nem csak ennyi.

Lassan évek óta tapasztalhatjuk, hogy a politika olyan helyeken jelenik meg, ahol annak semmi keresnivalója nincs. Az Oscar-díjak, Golden Globe-díjak esetében már azon lepődnénk meg, ha nem valami politikai agenda mentén osztogatnának elismeréseket, a film önmagában már nem érdekel senkit. A zenei díjátadók sem kivételek, de lassan a Nobel-díj is erre a sorsra jut. Az Olimpián már kötelezően genderbajozunk, transznemű versenyzőkről beszélünk, és persze már van úgynevezett menekült csapat, amely tagjai nem tartoznak egy nemzethez sem.

A focipályákon térdelnek, szivárványoznak, és most már zöldterror is van. A Greenpeace-t nem érdekelte, hogy a szigorú korlátozások között töltött másfél év után a német focirajongók végre kiszabadulhatnak, elmehetnek meccsre, vehetnek egy pofa sört, és teli torokból, maszk nélkül üvölthetik tízezredmagukkal, hogy Deutschland!

A Greenpeace aktivistája ebbe is bele akart rondítani, és kis híján túltolta nagy igyekezetében. És noha sokan egyetértenek az üzenettel, amely egyre inkább politikai, mint valóban környezetvédelmi kérdés, a módszer mégis elfogadhatatlan.

És nem csak azért, mert majdnem megsérültek többen. Sokan - köztük az ejtőernyős sem – tudta mi minden zajlott le a háttérben az ő kis magánakciója közben.

A bajor belügyminiszter, aki teljesen érthetően tajtékzott a dühtől, mesélte el, hogy milyen kevésen múlt a tüntető élete. És nem az ejtőernyőzés közvetlen és ismert kockázatai miatt.

Az EB idejére ugyanis az Allianz Aréna, és a többi stadion is repüléstilalmi övezet lett. Nem véletlenül. Tízezrek vannak egy helyen, akik nem is a saját biztonságukra figyelnek, hanem önfeledten nézik a meccset. A terrorelhárító pontosan tudják, hogy egy zsúfolt stadion kiváló célpontja egy drónos támadásnak. Ezek a távirányítható repülő szerkezetek több kilós bombákat is elbírnak, egy robbanás utáni pánikban pedig százak halhatnak meg.

Éppen ezért a stadion környékén lévő magas épületek tetejére mesterlövészeket telepítettek. A bajor belügyminiszter elmondta, a Greenpeace-s őrült jobb ha tudja, hogy bizony rajta voltak a célkeresztek, és csak azért, csak és kizárólag azért nem kaptak tűzparancsot a mesterlövészek, mert az ejtőernyőn meglátták a Greenpeace feliratot, és erről szóltak a parancsnoknak.

Érdemes belegondolnunk egy kicsit, hogy mi minden futhatott át a parancsnok agyában, amíg meghozta a döntést. Ha kiadja a tűzparancsot, szinte biztosan meghal az ejtőernyős még azelőtt, hogy pontosan ki lehetne deríteni szándékait. Ha meghal, és elveszíti az ellenőrzést a motoros ernyő felett, akár még súlyosabb baleset is történhetett volna.

De mi van akkor, ha nem adja ki a parancsot, és az ejtőernyős egy önmagát zöldaktivistának álcázó terrorista, akinek a hátán lévő motorban robbanóanyag van. Ha nem jól mérik fel a veszélyt, hagyják berepülni, akár százak élete kerülhetett volna veszélybe.

Nem azzal van a baj, hogy zöldaktivisták vagy éppen zöldterroristák mindent elkövetnek, hogy felhívják a figyelmet a bolygót fenyegető veszélyekre. A baj azzal van, hogy eközben az emberélet védelme csak másodlagos a számukra.

Tanúi lehettünk, ahogy az elmúlt években a nemzetközi, főként az uniós politika kisajátította magának, saját céljaira használta a jogállamiságot, és – annak szerintem eredeti jelentésétől eltérően – büntetésre, politikai zsarolásra használta. A jogállamiság teljesen kilúgozódott, és olyan tartalommal töltődött fel, amely olvasatán az ember elgondolkodik, vajon kell-e egyáltalán nekünk ez a jogállamiság. Ha csak a baloldali, liberális, gendersemleges vagy éppen genderbajos, migrációpárti, föderalista, ateista lehet jogállami, akkor miért is kell ez nekünk?

Hát azért, mert még mindig ez a hivatkozási alap az uniós politikában, és sajnos az uniós jogalkotásban is, holott amint abban megegyeztünk, a jogállamiság már nem jogi fogalom.

És éppen ezek miatt politikai fegyver is. Az uniós jogállamisági jelentés Magyarországgal szemben biztosan politikai fegyver. Tavares és Sargentini sci-fi-nek is beillő művei óta tudjuk, hogy a jogállamiságról szóló jelentések, csakúgy mint az Európai Bizottság jogállamisági jelentése köszönőviszonyban sincs a valósággal. A legutóbbi is csak egy szűk, a brüsszeli bürokrácia érdekeivel és értékeivel azonosuló politikai csoport véleménye alapján készült. Még csak félig volt kész, de már látni lehetett, hogy mi lesz benne.

A következő jelentés esetében még félútig sem kell várni. Már most tudni lehet, hogy a magyar kormány lejáratása az egész fércmunka célja. Brüsszel ugyanis Magyar Gábort jelölte ki a Magyarországról szóló rész kapcsolattartójának. Ki az a Magyar Gábor?

Először is annak a Magyar György ügyvédnek a fia, aki régóta nem az igazságszolgáltatást, hanem a baloldali politikai pártokat, és saját kicsinyes politikai ambícióit igyekszik képviselni. Magyar Gábor is ügyvéd. Nem is akármilyen. A nemrég hatalmas politikai vihart kavart magyar börtönbiznisz egyik működtetője, és egyesek szerint haszonélvezője volt.

Aki nem emlékezne rá, nemrég még létezett egy jogászokból és főként Soros-NGO-kból álló hálózat, amely milliárdokat keresett börtönperekkel. Rávették a fogvatartottakat, hogy pereljék be az államot a szerintük embertelen börtönviszonyokért vagy valami hasonló mondvacsinált okkal, és követeljenek kártérítést. A bíróságok pedig rendre az ő javukra döntöttek. Az ügyvédek és a hálózatok pedig valami alamizsnát dobtak a befolyt pénzből a fogvatartottaknak, a többit pedig jól eltették. Ez a biznisz tízmilliárdokba került a magyar adófizetőknek.

No, ennek a biznisznek volt az egyik működtetője és haszonélvezője Magyar Gábor. Ezzel alapvetően három nagy baj van.

Először is hogyan lehet jogállamisági ügyekben bármiféle megbízatása annak, aki a joghézagokból, emberek nehéz helyzetével visszaélve adóforintokat zsarol ki az államból? Egy ilyen ember még csak sofőrje se lehetne annak, akit ezzel a feladattal megbíznak.

Másodszor, Magyar Gábor hatalmas megbízásoktól és zsíros pénzektől eshetett el, amikor a kormány megszüntette a kiskapukat, és véget vetett a börtönbiznisznek. Brüsszelbe ment, és azóta is hevesen támadja a kormányt. Vagyis Magyar Gábor nem lehet elfogulatlan, nem alkalmas a feladatra.

Harmadszor pedig hogyan jelölhetett egy nyíltan baloldali, kormányellene politikai aktivistát a jogállamisági jelentés kapcsolattartójának az a bizottság, amely éppen a független, elfogulatlan, a jog érvrendszerével készülő jelentést kellene készítsen?

Hát úgy, hogy az Európai Bizottság jogállamisági jelentése nem független, nem elfogulatlan és nem a jog érvrendszerével készül. Egy politikailag motivált zsarolóeszköz, amelynek egyetlen célja, hogy megpróbálja kiütni a hatalomból azokat a kormányokat, amelyek nem hajlandók elárulni saját nemzetüket, hagyományaikat és értékeiket. A jogállamisági jelentéssel Brüsszel a magyar baloldalt, az Európai Egyesült Államok torz rémálmának támogatóit akarja hatalomba segíteni a jövő tavaszi választásokon. Ez a valódi célja a Magyar Gábor közreműködésével készülő jogállamisági jelentésnek.

Ha valaki azt gondolná, hogy az 1930-as évek végefelé járunk gondolatban, el kell keserítsem. Ez 2021 májusa. Főként közel-keleti származású fiatal férfiak különböző arab nemzetek zászlóit lengetve üvöltözték magukból kikelve azokat a borzalmas jelszavakat, amelyeket hosszú évtizedek óta nem lehetett hallani német utcán fényes nappal.

Nem is csoda, ha az arra járókban meghűlt a vér, az idősebbeknek hirtelen elgyengült a térde.

Hannoverben 500-an vonultak ki az utcára. Szintén arab országok zászlóit lengették, és egy izraeli is volt náluk. Nem sokáig. Hamar ledobták a földre, többen megtaposták, majd előkerült az öngyújtóbenzin és már gyúlt is volna a Dávid-csillagos kék-fehér lobogó. Ekkor azonban közbeléptek a rendőrök, többeket elvezettek, de a tömeg maradt és skandált tovább.

Berlinben még a rendőrökkel is összecsaptak. Ott is antiszemita jelszavakat kiabáltak hangosan, több százan. Majd nekitámadtak a rendőröknek.

Hogy mi történt Németországban, ami a felszínre hozott valami elfeledett borzalmas indulatot? Semmi. A világon semmi.

Az utcára vonuló zsidógyűlölő tömeg ugyanis az izraeli hadsereg és a Gáza-övezetet irányító iszlamista Hamasz terrorszervezet közötti újabb fegyveres összecsapások miatt tiltakozott. Csakhogy nem Izrael állam politikáját bírálták, vagy a Hamászt éltették a főként közel-keleti származású férfiakból álló csoportokban, hanem a zsidókat szidták, a zsidók halálát kívánták.

Véget nem érő, örök kötelesség a nácik áldozataira emlékezni, örök felelősségünk, hogy életben tartsuk azoknak a millióknak az emlékét, akik a nemzeti szocialista zsarnokság évei alatt veszítették életüket"- ezt Angela Merkel német kancellár mondta május 8-án, amikor a második világháború európai befejezésének 76. évfordulójáról emlékezett meg. Azt mondta, "1945. május 8-a felszabadulás napja. Ezzel véget ért a náci diktatúra és az a civilizációs törés, amelyet a soá jelentett"

Csakhogy ez a civilizációs törés nem tűnt el végleg Németországban. Mélyen a felszín alatt mindig is ott volt az égő, de soha meg nem vakarhatón, csillapíthatón viszkető repedés, amely folyamatosan gyulladtan gennyedzett a német társadalom testében.

Majd jött a 2015-ös migrációs hullám, amelyért a mai napig sokan Angela Merkel felelőtlen meghívóját teszik felelőssé, és felszakította ezt a sebet. Milliónyi közel-keleti muszlim érkezett Németországba. Olyanok, akik sorsukért többek között Izraelt, Izrael szövetségeseit okolják. Ezt az elkeseredettséget pedig sok esetben a zsidókon igyekeznek megbosszulni.

Németországban és Franciaországban is megszaporodtak az antiszemita indíttatású támadások, a zsidók elleni gyűlöletbűncselekmények.

Most, 2021 májusára pedig eljutottunk oda, hogy az unió legerősebb országában, a jogállamiságot csillogó fényes páncélban védő Németországban tömegek skandálhatják fényes nappal az utcán, büntetlenül azt, hogy Scheissjuden!

A hazánkat elítélő uniós és európai parlamenti jelentések mind azt hazudták gátlástalanul, hogy Orbán Viktor Magyarországában félnek a zsidók. Persze ez olyan messze van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nyugodtan mondhatjuk, aljas hazugság.

Eközben Németországban tényleg ez a helyzet. Miért is ne lenne, amikor a német kormány, sőt, az egész Európai Uniós intézményrendszer hangosan és egybehangzóan elítéli Izraelt, háborús bűnökkel vádolva az izraeli kormányt.

Érdemes felidézni. mit is mondott a legutóbbi Európai Parlamenti választások előtt, Madridban, az Európai Szocialisták kampányzáróján, a szocialista csúcsjelölt, Frans Timmermans: Nem tűrhetjük el az anticionizmus, vagyis az izraelellenesség álarca mögött megbúvó antiszemitizmust. Minden erőnkkel és eszközünkkel küzdenünk kell a zsidógyűlölet és a rasszizmus minden formája ellen.

Talán Frans Timmermans-nak, az Európai Bizottság alelnökének nem csak hatalmi ambíciói miatt kellene figyelmét Németországra szegeznie. Nem csak a német belpolitikai harcok miatt gyengülő pozíciójú Ursula von der Leyen bizottsági elnöki székét kellene rángatnia, hogy a lehető leggyorsabban elfoglalja azt.

Végre azért kellene tennie, hogy megvédje azokat, akiknek képviseletére, védelmére elvileg felesküdött.

Azért vannak kivételek. Amikor hasonló problémára hasonlóak a válaszok, és hasonlóan pofátlan arroganciával köpik az emberek, a választók arcába a hasonló hazugságokat, mindkét országban, főleg a politikai baloldalon.

A New York Times című napilap csütörtökön írt arról, hogy amerikai szövetségi ügyészek kezdték el vizsgálni, hogy vajon volt és jelenlegi ukrán tisztségviselők beleavatkozhattak-e az amerikai elnökválasztásba. Főként azt vizsgálják, hogy próbáltak-e ukránok Donald Trump amerikai elnökön és ügyvédjén keresztül hamis információkat terjeszteni Joe Biden, akkori elnökjelöltről.

Az egyik vizsgált ukrán tisztségviselő Andrij Derkacs parlamenti képviselő, akit a New York Times szerint az amerikai pénzügyminisztérium már szankcionált, aktív orosz ügynökként azonosította.

Lehet, hogy akad, akinek ez így első hallásra nem jelent semmit, éppen ezért idézzük fel ki is Andrij Derkacs.

A politikus tavaly élő sajtótájékoztatón mutatott be hangfelvételeket Joe Biden volt alelnök és Petro Porosenko ukrán elnök között telefonbeszélgetésekről. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy Biden arra kérte Porosenko-t, váltsa le az ukrán főügyészt, aki az alelnök fiának, Hunter Bidennek kétes ukrajnai üzleti ügyeit vizsgálta. Majd amikor ez megtörtént, Biden kijelentette, hogy akkor most már jöhet az egymilliárd dolláros hadiipari szerződés, amelynek legnagyobb haszonélvezői a Porosenko elnök tulajdonában lévő vállalatok voltak.

Derkacs arra is hozott bizonyítékot, hogy Biden rávette Porosenkot, emelje fel drasztikusan az energiaárakat, amelynek révén fia energetikai vállalatai gyors profithoz jussanak.

Nos, mindezek után maradt-e még valakiben kérdés, hogy Joe Biden amerikai elnök és politikai gépezete miért is vizsgálódik oly erősen Andrij Derkacs és az ukrán politikai körök környékén?

A demokrácia fényes páncélzatú bajnoka, - aki ha még fel tud egyedül menni az Air Force One lépcsőjén, és nem keveri össze az unokáját a már elhunyt fiával, - minden hatalmát és befolyását igyekszik latba vetni, hogy a világon mindenhol diadalmaskodjék a demokrácia. Akkor leszünk csak nagy bajban, ha mindenhol az amerikai demokráciát akarják győzelemre vinni, mert akkor igencsak vissza kell fejleszteni a hazait.

Azért azt jegyezzük meg, hogy ha egy politikus így lebukik, kiderül róla, hogy konkrétan maffiavezérként működik, az fülét-farkát behúzva elsompolyog, nem pedig nem visszatámad, bosszúból szankcionál és mindenki mást hibáztat. De Joe Biden ilyen.

És pontosan ilyen a magyar baloldal két vezető egyénisége is, Gyurcsány Ferenc és kedves neje. Dobrev Klára az őszödi hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülésének 15. évfordulóján szemrebbenés nélkül bírta azt mondani, hogy mérhetetlenül büszke volt arra a beszédre. És az ellenzék egyik legesélyesebb miniszterelnök-jelöltje a 2006-os rendőrterror kapcsán nem szégyenében elvörösödve, hebegve azt mondja, hogy bocsánat, elnézést minden magyartól, hanem képes azt állítani, hogy több rendőr sérült meg, mint civil.

Gyurcsány Ferenc pedig börtönnel, elszámoltatással fenyegeti a demokratikusan választott képviselőket. Azok után is, hogy szintén hangfelvétel bizonyítja, hogy hazugsággal, nyerte meg a választást. Reggel, éjjel meg este hazudott a magyaroknak és Brüsszelnek az ország pénzügyi helyzetéről, külföldi adósságba taszított az országot, adósságspirálba, hitelválságba kergette az embereket. Ahelyett, hogy szemlesütve, szégyentől égő arccal mindketten bujdokolnának, még nekik áll feljebb, még ők akarnak elszámoltatni, felelősségre vonni, ők beszélnek demokráciáról, köztársaságról, tisztességről.

No, igen. Ebben hasonlít az Egyesült Államok korrupt, ám egyre szenilisebb elnöke, és a bukott magyar miniszterelnök és felesége. A mérhetetlenül pofátlan arroganciában.

A létesítmény ugyanis a dán védelmi hírszerzés egyik lehallgatóállomása. A napokban több újság és hírportál is közölte a fotókat az Amager-szigeti központról. Mint kiderült, a dán hírszerzés és ez a komplexum is része volt az amerikai titkosszolgálat európai csúcsvezetők lehallgatására irányuló többéves akciójának.

Az ügy még évekkel ezelőtt robbant ki, amikor egy volt CIA-elemző, Edward Snowden titkos dokumentumokat adott át a sajtónak. Ezek bizonyították, hogy Barack Obama demokrata párti kormánya által irányított titkosszolgálatok uniós országok vezetői után kémkedtek.

Európai oknyomozó újságírók pedig most kiderítették, hogy ebben a dán elhárítás vastagon benne lehetett. Lehetővé tették, hogy a tengerfenéken futó hatalmas teljesítményű európai telekommunikációs kábelekre a dán felségvizeken az amerikaiak rácsatlakozzanak. Az Amager-szigeti létesítményt szintén az NSA, az amerikai nemzetbiztonsági hivatal rendelkezésére bocsátották, hogy az uniós vezetők telefonjait, üzeneteit, adatforgalmát lehallgassák. Az egyik célszemély maga a német kancellár, Angela Merkel volt.

Az ügy több szempontból is súlyos kérdéseket vet fel. Az egyik, hogy miért kémkedik az egyik NATO-tag a szövetségesei ellen? Ezt kérdezte már az ügy kirobbanásakor is az Észak-Atlanti Szövetség vezetője. A védelmi szövetség alapvetően valamiféle bizalomra kell, hogy épüljön. Éppen az a lényege, hogy a szövetségesek egymásnak nyugodtan hátat fordíthatnak, nem kell hátbatámadástól tartaniuk, és mind kifelé, a külső ellenség felé fordíthatják figyelmüket. A körön belül bizalom van.

Ez azonban a jelek szerint csak papíron létezik, az amerikaiaknak legalábbis biztosan.

A másik kérdés, hogy miként lehetséges, hogy az egyik NATO-tag egy szövetséges országot annak másik szövetségese, egy szintén uniós ország elleni kémkedésre rá tud venni. Hol van akkor a több Európa, a 27 kicsi helyett egy közösen dobbanó nagy szív – ahogyan azt Ursula von der Leyen oly’ patetikusan kérdezni tudja. Hogyan bízhat most meg egyik uniós tagország a másikban? És hogyan képzeli azt el Brüsszel, hogy közös védelmi és hírszerzési uniót hozzunk létre, amikor az egyik tagállam gondol egyet, és hirtelen hozzáférést ad egy harmadik félnek a tagországok legféltettebb titkaihoz?

A legnagyobb gond azonban mégsem ez. Hanem az, hogy most kinek a kezében is van az amerikai titkosszolgálat, amely szemmel láthatóan lazán fittyet hány szövetségre, együttműködésre, és ha kell, a barátai ellen kémkedik.

Joe Biden kezében van most ez a hálózat. Pontosabban azok kezében, akik Joe Bident irányítják. Senki ne gondolja, hogy az egyre szenilisebb, saját gyerekeit és unokáit fel sem ismerő, az elnöki különgépre segítség nélkül felszállni sem tudó elnök bármit is kezdeni tudna a titkokkal.

Azt viszont elnöksége első napjaiban elmondta, hogy az Egyesült Államok a rendelkezésére álló minden erőforrást be fog vetni annak érdekében, hogy szerte a világon megerősítse azokat a demokráciákat, amelyek olyanok, mint az amerikai demokrata demokrácia. És mindent elkövetnek azért, hogy ott, ahol nem olyan, mielőbb olyan legyen.

Azt is elmondta Biden, hogy szerinte Magyarországon nem olyan a demokrácia, ami neki tetszik.

Senkiben ne legyen kétely, hogy a következő hónapokban, a magyar választási kampány közeledtével erősödni fog az amerikai titkosszolgálati tevékenység hazánkban. És azon se lepődjön meg senki, hogy az amerikai hírszerzés a bevándorláspárti, genderbajos, nemzettudat és hit nélküli baloldali Gyurcsány-koalíciót fogja segíteni, nem pedig a nemzeti, keresztény, családpárti kormányt.

Sorra láthatnánk majd a ballib sajtóban a nemzeti oldal képviselőiről titokban készült hang- és videofelvételeket, fényképeket, amelyekhez újságíró magától nem juthat hozzá. És ezekhez olyan történetek kapcsolódnának majd, amelyekről majd csak hónapok múlva, a választások után derül ki, hogy mind álhír volt, csak egy lejárató kampány része.

Azért nem kell majd álmatlanul forgolódnunk. Abban ugyanis minden hozzáértő egyetért, hogy a magyar az egyik legjobb titkosszolgálat Európában. Így jöjjenek nyugatról vagy keletről befolyásolási kisérletek, megvédik az ország, a magyarok érdekeit.

Az akkor 21 éves Alena ugyanis nyaralás közben megismerkedett a tunéziai Zied Yakoubival. A 31 éves jó kiállású fiatalember sok időt töltött a szép szőke német lánnyal. De valószínűleg többet akart, mint amit a lány adott volna. Zied kokainnal kábította el a lányt, így törte meg az ellenállását. Majd megerőszakolta. A lány menekülni próbált, és a nyomozás eddigi állása szerint bedrogozva, az életéért menekülve leesett a szikláról.

Egy strandfelügyelő vette észre a lány összetört testét csaknem 2 órával a zuhanás után. A kiérkező rendőrök pár méterre tőle megtalálták Ziedet is, súlyos sérülésekkel. A rendőrök úgy vélik, hogy dulakodhattak, és együtt estek le a szikláról. A lány borzalmas sérülései miatt azonban nem tudták bizonyítani a dulakodást vagy a bántalmazást.

Mindez azonban még mindig egyszerű köztörvényes bűnügy, már ha van ilyen. Hogy mi benne a különleges? Vegyük sorra!

Először is Zied Yakoubi egy tunéziai illegális migráns, aki évek óta Olaszországban él. De nem egy befogadóközpontban. Neeeem! Neki jobb jár. A tengerparti üdülőparadicsomban tengette unalmas napjait uniós segélyen.

Másodszor. Mi mással tölthette volna azokat –a még járvány előtti - békés napokat Zied, mint azzal, hogy szép szőke európai diáklányokra vadászott. A német egyetemeken és a médiában már bőven sikerült meggyőzni ezeket a lányokat arról, hogy nem kell félni a „délies külsejű” férfiaktól, hiszen ők pont olyanok, mint bárki más, és nem is illik valakitől a származása alapján tartani. Ha pedig mégis erőszakra kerül a sor, hát az „ő kultúrájában ezt másképp kezelik”, legyünk velük megértők, és különbenis, ha nem ellenkezünk, gyorsabban vége lesz, legalábbis így szólt néhány éve az egyik német város rendőrségének úgy nevezett áldozatsegítő pamfletje.

Harmadszor. Biztos velünk, jogfélő emberekkel van a baj, de mi nem tudunk – én legalábbis nem tudok, és nem is akarok – kokaint szerezni, csak úgy. Hogy a nyavalyába tud egy a hatóságok által elvileg számon tartott illegális migráns seperc alatt kokaint szerezni? Hogyan tudja az mágánál tartani, amikor – legalábbis a jogvédők és a Soros NGO-k szerint - az európai rendőrök lépten nyomon zaklatják a szegény szerencsétlen bevándorlókat? Persze a kérdés költői, hiszen tudjuk, és a rendőrök is tudják, hogy az európai bűnbandák, főként a nem európai hátterű bűnbandák, magyarul a migránsmaffia előszeretettel toboroz az illegális bevándorlók közül. Így furcsa módon ők talán sokkal könnyebben juthatnak mondjuk kokainhoz, mint bárki más.

És végül, miért is nem kell tartania Zied Yakoubinak attól, hogy börtönbe vonuljon? Két okból is.

Egyrészt az ő vallomása áll szemben Alena vallomásával. Alena azonban – noha a kómából felébredt - súlyos agyi és pszichés károsodást szenvedett. A jelen helyzet szerint Zied Yakoubi vallomása áll szemben az övével. Egy jó ügyvédnek ez már fél siker. És nagyon úgy néz ki, hogy bizonyíték hiányában akár fel is menthetik. 3 hét múlva lesz ítélet az ügyben. Az ítélethozatalon valószínűleg nem lesz ott Alena, egészségi állapotára hivatkozva.

És Zied sem lesz ott. Nem találja senki. Az olasz hatóságok ugyanis engedték, hogy szabadlábon védekezzen, ő pedig – miért is ne tette volna – szépen eltűnt. A sajtó szerint már nincs is Olaszországban.

Az európai bevándorláspártiak 2015, vagyis a migrációs válság kezdete óta tagadják, hogy lenne összefüggés a bűnözés, a terrorveszély és a papírok nélkül tömegesen érkező illegális migránsok áradata között. Mindent elkövetnek azért, hogy ezeket a bűncselekményeket elszigetelt, különálló esetként kezeljék, hogy ne legyen szabad általánosítani. A kérdés már csak az, hogy hány ezer különálló esetnek kell még történnie ahhoz, hogy megértsék, ezen esetek tömeges megjelenése és a tömeges illegális migráció közötti időbeni és térbeni kapcsolat nem pusztán a véletlen műve.

Először is idézzük fel egy pillanatra, mi minden történt George Floyd halála után. Miután a halállal végződő rendőri intézkedésről készített videó bejárta a világhálót és az össze amerikai televíziós csatornát, afroamerikaiak tíz- és százezrei kezdtek tiltakozásba valamennyi amerikai nagyvárosban. És ahogy azt már évtizedekkel korábban is láttuk, percek alatt elképesztő zavargásokká fajultak az úgynevezett tiltakozások.

Az önmagát jogvédőnek nevező Black Lives Matter mozgalom a közösségi médiában elkezdte szervezni ezeket a lázadásokat, amelyek hamarosan a Donald Trump elnök vezette kormány ellen irányultak. Gyorsan kiderült, hogy a BLM-et a demokratákhoz közelálló pénzemberek, hálózatok, köztük Soros György propagandahálózata pénzelte, hogy minél inkább Trump-ellenes színezetet kapjon a tiltakozáshullám. Eközben egyre erőszakosabb zavargásokat rendeltek, hogy az állampolgárok bizalma megrendüljön a kormányzatban. A BLM pedig elkezdte terrorizálni a nem fekete lakosságot, a helyi politikusokat. Ehhez a megfélemlítési kampányhoz az összes liberális média, köztük – mint kiderült - a CNN is csatlakozott. Ez olyannyira sikeres volt, hogy egyes városokban feloszlatták a rendőrséget, mert az afroamerikai közösség ezt követelte.

A BLM és a példáját követő fekete mozgalmak a fősodratú média támogatásával eljutottak oda, hogy nyíltan terjeszthették immár a fehérek elleni rasszista ideológiájukat. Ennek hullámain sikerült egészen a Fehér Házig menetelnie Joe Biden amerikai elnöknek, annak ellenére is, hogy kiderült, maffiavezér módjára avatkozott be az ukrán igazságszolgáltatásba, lefizette az akkori ukrán elnököt, leváltatta a főügyészt, csakhogy senki ne vizsgálja fia kétes Ukrajnai üzleti ügyeit.

Ha mindezek még nem kérdőjelezték volna meg az Amerikai Egyesült Államok jogállami mivoltát, akkor a Chauvin-ítélet ezt egyértelműen megteszi, ahogyan arra például Magyarics Tamás, az ELTE professzora is rávilágított.

A George Floyd haláláért felelőssé tett rendőrtiszt ügyében hozott ítélet meghozatalának dátuma ismert volt. Néhány nappal korábban demokrata párti politikusok elkezdtek olyan nyilatkozatokat tenni a médiában, amelyek konkrétan befolyásolni, sőt, fenyegetni voltak hivatottak az állítólagosan független amerikai igazságszolgáltatást.

A demokraták a sajtóban azt üzenték, hogyha az ítélet nem fogja megfelelően képviselni a fekete lakosság dühét, és nem az általuk elvárt forgatókönyv szerint alakul, annak beláthatatlan társadalmi és politikai következményei lesznek. Sőt, egyes médiumok elkezdték azt sulykolni az emberek fejébe, hogy ha csak egy kicsit is enyhe lesz az ítélet, akkor ismét zavargások lesznek.

És a nemzetközi fősodratú sajtónak, a jogállamiságért rendszeresen kiabáló európai politikusoknak ezzel a világon semmi bajuk nincs.

Sőt, még mindig Amerika felé néznek, és onnan várják az iránymutatást. Nem is akármilyet. Nemrég az amerikai kongresszusban felállt egy kétpárti munkacsoport, amelynek célja egy olyan kormányzati stratégia kidolgozása, amely segíti az Egyesült Államok demokrácia-exportját. A munkacsoportot természetesen liberális kutatóintézetek és Soros György által pénzelt NGO-k hozták létre. Az egész agenda egyik lényege, hogy az amerikai külpolitika csak olyan országokkal álljon szóba szövetségesként, ahol a demokratáknak tetsző, a velük mindenben – például migrációs, gender és jogállamisági ügyekben – egyező ideológiát képviselő kormányok vannak hatalmon. Ahol pedig nem ilyen a kormányzat, ott mindent tegyenek meg azért, hogy olyan legyen.

Ezzel nyíltan kifejtették, hogy ha kell, be is avatkoznak egy szuverén ország választási kampányába. Nem is kétséges, hogy a jelenlegi Biden-Harris kormányzat ideológiai lázálmával ellentétesen gondolkodó, tehát a családra, a keresztény értékekre, a nemzeti identitásra építő magyar kormány amerikai politikai támadások célpontja lesz.

Csak akkor azt árulja el valaki, hogy ha a Biden-adminisztráció hivatalos amerikai politikává teszi más országok választásába való beavatkozást, akkor miért háborog folyton azon, hogy szerinte az oroszok is azt tették az amerikai elnökválasztással?

Nagy ám a csend. Európa demokratái, a sajtószabadságért aggódók, a jogállamiságért nyivákolók most csendben lapítanak egy sarokban, és kétségbeesetten azt várják, hogy valaki mondja meg végre, mit is kellene ilyenkor mondani.

Erre ugyanis nincs mit mondani. Németország ugyanis – ha következmények nélkül hagyja azt, ami Petry Zsolttal történt, akkor kiírja magát a jogállamok sorából.

A Petry-ügy ugyanis megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy ma Európában csak a genderőrület és a migránspárti vélemény elfogadott, sőt, amint a példa mutatja elvárt. Ha valaki ennek ellentmond, ugrik az állása, ugrik az élete, hiszen más klubok sem fogják, pontosabban merik majd alkalmazni Petryt, nehogy kikezdje őket a genderbajos balliberális véleményterror.

És Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke a napokban ismét arról beszélt, hogy a magyar demokrácia beteg. Hát, kedves Jourová asszony, ha a magyar demokrácia beteg, akkor a német demokrácia oszló hulla, amit már beköptek a legyek.

A magyar baloldalnak mégis ez tetszik jobban. Legalábbis az alapján, hogy a DK-s polgármester, Niedermüller Péter Petry Zsoltot bírta támadni az ügyben a közösségi oldalán. Nem véletlen, az önmagát demokratának nevező városvezető, valójában igazi kommunista, csakúgy, mint főnöke, és már alig várja, hogy nálunk is az a fajta sajtó- és véleményszabadság uralkodjon, mint amire most példát láthattunk Németországban. Ha rajtuk múlna, csak az a vélemény lenne szabad, ami nekik tetszik, aki pedig nem úgy táncol, mehet a híd alá. Az lenne ám csak a demokrácia.

Az egyik épületben egy amerikai nagyvállalat egyik üzeme működik, ahol az Astra Zeneca nevű gyógyszeripari óriásvállalat Covid elleni oltását töltik ampullákba. Éjjel-nappal megy a munka, megállás nélkül, készülnek a vakcinák milliószám.

Csakhogy a számok nem stimmelnek. Az Astra Zeneca 180 millió adag vakcinát ígért az Európai Uniónak a Brüsszellel kötött szerződés szerint. Ehhez képest a tizedét sem szállította le, alig 17 millió adag került eddig az uniós országokhoz. Ezért Brüsszel elrendelte az Anagni-ban lévő üzem rendkívüli ellenőrzését.

29 millió adag oltóanyagot találtak szépen becsomagolva és exportra előkészítve a raktárban. Ennyi vakcina elég lenne minden magyar, határon innen és túl beoltására. Az olasz sajtó szerint azonban ez a kontingens Nagy-Britanniába ment volna Belgiumon keresztül.

Az Astra Zeneca persze tagad, hogy az nem is úgy volt, meg a nemzetközi Covax-programba szegény országoknak adományként ment volna a vakcina. De ezt senki nem hiszi el.

Az eset kapcsán nem is az a legfontosabb, hogy egy gyógyszeripari cég kap-e az alkalmon, és keres még pár milliárd eurót. Részvényesei vannak, akik nem azt várják, hogy emberbarát legyen a cég, hanem hogy dőljön a pénz. És hát fizetni kell a sok igazgatót és marketingest is.

Inkább azt mutatja meg az eset, milyen hanyag és felelőtlen volt az Európai Bizottság a közös beszerzéssel. Hiába próbálja most rákenni a tagországokra a felelősséget, hiába akarja titokban tartani a szerződéseket, ez az ügy szépen lassan ráég az Európai Bizottságra.

És ezen tűz mellett pirítgatja politikai pecsenyéjét az európai baloldal. A folyamatosan befolyását növelni akaró, a bizottság jogköreit óvodás módon irigylő Európai Parlament balliberális többsége ugyanis a pandémia eddigi legnehezebb időszakában, amikor a legtöbb a halálos áldozat, amikor a legnagyobb szükség lenne a valódi összefogásra, ismét bebizonyította, hogy csak gátolni tudja a védekezést.

A járványhelyzetre valós megoldást kereső valódi vezetők, az uniós állam- és kormányfők online csúcsával egyidőben az Európai Parlament arról hozott határozatot, hogy ha kell, bepereli az Európai Bizottságot, ha az tovább késlekedik a jogállamisági feltételrendszer alkalmazásával.

Aki első hallásra nem hitte el, - én is így voltam vele – mondjuk el még egyszer! Miközben az Európai Bizottság, a tagállamok vezetői megpróbálnak emberéleteket menteni, az EP agymosott ballibjei jogi lépésekről döntenek a védekezést irányítók ellen, mert azok most nem azzal vannak elfoglalva, hogy a jogállamisági feltételrendszer nevű – az illegális bevándorlók befogadását ellenzők kollektív megbüntetésére kitalált - elmebeteg becsípődéssel törődjenek.

Eddig csak a magyar baloldal mutatta meg, hogy oltás- és védekezésellenes. De úgy tűnik, az Európai parlament teljes balliberális politikai közössége itt tart. És a Momentum két nejlon Jean d’ Arc-ja, Cseh Katalin és Donáth Anna hihetetlen büszkeséggel kürtöli világgá, hogy újabb győzelmet arattak, ismét sikerült elvonni egy kicsi figyelmet és energiát a valódi bajoktól, az emberéletek megmentésétől.

Nincs ezen mit csodálkozni, nekik ez a dolguk. Hiszen ők nem a magyarok érdekeit képviselik, hanem valaki teljesen másét. Reméljük, Soros György most igazán büszke rájuk.

Nagyon szép történet lehetne az övé. Van benne egy picinyke csavar, ám ezt a mai világban lassan meg sem szabad említeni. Az új-zélandi súlyemelőnőt ugyanis eredetileg Gavin-ként anyakönyvezték 43 éve, amikor is kisfiúként megszületett,

Gavin… akarom mondani Laurel ugyanis egy úgynevezett transznemű nő. Vagyis biológiailag férfi, izomzata, testfelépítése, csontozata egy férfié. Ő azonban nőként versenyez. Lassan egy évtizede váltott nemet, és vette fel a Laurel nevet.

Nem őz az egyetlen férfi, aki nőként versenyez. Az Egyesült Államokban női atléták eljárást is indítottak, mert biológiailag férfiak transznemű nőként indulnak versenyeken, és sorra nyerik meg azokat. A férfiak között ugyanis esélyük sem volt, hát most nőként versenyeznek. Ráadásul már elég csak bemondani, hogy ők transzneműek, és máris a nők között futnak. Az atlétanők szerint nem véletlen a nemek szétválasztása a sportban, a transznemű nők női versenyeken indulása azonban elveszi a legcsekélyebb esélyt is a valódi nőktől.

A Trump komrányzat támogatta az eljárást, de amint Joe Biden és genderharcos alelnöke, Kamala Harris átvette a hatalmat, azonnal kivonták a kormányzatot a nők keresete mögül.

Érdekes módon a meetoo mozgalom globális vihara és a nőjogi szervezetek sokszor férfiakat megszégyenítő kőkemény harca után azt várta volna az ember, hogy ezt sem hagyják annyiban. Nem is tették, kőkeményen tiltakoznak, sőt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is nekimentek, amikor jóváhagyták transznemű nők, értsd nőnek öltözött és kisminkelt férfiak nőként indulását az idei halasztott olimpián. Csakhogy a genderbajban fuldokló nemzetközi liberális média ezt elhallgatja.

Hiába tiltakoznak teljes joggal a nők, az új globális logika ugyanis az, hogy ha család az család, akkor a nő az nő, a sportoló meg sportoló. És kész. Hamarosan már azzal sem bajlódnak majd az úgynevezett transznemű nők, hogy borotválkozzanak vagy műkörmöt ragasszanak.

Ez a jelenségnek azonban, noha a sport igenis nagyon fontos a világban, mégsem lenne átütő erejű hatása mindennapjainkra. Csakhogy a genderőrület itt nem állt meg.

Az Európai Unió legyen LMBTI közösségek szabadságát biztosító övezet – erről fogadott el határozatot az Európai Parlament a Bizottsággal egyetértésben. Eszerint az unió teljes területe, minden tagországa kivétel nélkül haladéktalanul és maradéktalanul garantálja ezen közösségek minden – szerintük őket megillető – jogot. A beterjesztők szerint elfogadhatatlan, hogy az LMBTI emberek bizonyos országokban még nem házasodhatnak, nem fogadhatnak örökbe gyermekeket, ezért szükséges az LMBTI szabadságövezet létrehozása.

Jelenleg ugyan az Európai Unió összes szerződése, az Alapvető Emberi Jogok Chartája és uniós törvények tucatjai biztosítják a megkülönböztetéssel szembeni védelmet, vagyis az Európai Unió szabadságövezet. Pont.

De ez Brüsszelnek és az európai genderszektáknak nem elég. Azt mondják, a magyar alkotmány figyelmen kívül hagyja a transznemű és nem bináris személyek létezését, és korlátozza a családi élethez való jogukat”.

Igen. Mert nincsenek ilyenek. A magyar álláspont a biológiai törvényszerűségből indul ki. És kész. Az Európai Parlamentben pedig mindenki homofób és intoleráns, aki nem hajlandó mesterséges, a természet alapvető rendjéből és törvényszerűségeiből nem levezethető ideológiákat kötelezően elfogadott egyetemes igazságként elfogadni.

Hol van itt azok szabadságjoga, azok megkérdőjelezhetetlen és demokratikusan védett véleménye, akik a biológiában vagy éppen a keresztény értékekben hisznek? Hol van azok szabadságövezete, akik nem kívánják gyerekeiket szerintük káros ideológiák rabszolgájává tenni? Miért csak a genderbajosokkal és az LMBTI-kel szemben kell toleránsnak lenni, és elfogadni az ő elveiket, és nekik miért nem kell az úgynevezett – és ma már szinte szitokszóként kezelt – binárisokkal, vagyis a férfi és nő kettősségében élőkkel elfogadónak lenni?

Mi magyarok azonban továbbra is hiszünk abban, hogy az anya nő, az apa férfi, gyermekeikkel közösen családot alkotnak, amely a társadalom építőköve.

És nem kizárt, hogy hamarosan emiatt büntetnek majd bennünket. A határozat része ugyanis a szankció. Vagyis amelyik ország nem hódol be a genderszektáknak, azzal szemben kötelezettségszegési eljárás, 7. cikkely, uniós források megvonása is a napirendre kerül. Vagyis a nyugati liberális demokrácia büntetni fogja, ha szabadon, saját elveink szerint akarjuk élni életünket, meghatározni saját nemiségünket vagy azzal kapcsolatos felfogásunkat.

Ha akad olyan, aki nem tudja ki Amanda Gorman, ne szégyellje magát. Az emberiség valószínűleg 99 és fél százalékának sem volt fogalma róla idén január 20. előtt.

Amanda Gorman volt az a 22 éves afroamerikai költőnő, aki elszavalhatta versét Joe Biden amerikai elnök és Kamala Harris alelnök beiktatási ceremóniáján. Hogy miért éppen ő? Nem bonyolult. A Biden-Harris kampány ugyanis alapvetően a nemi és faji kérdések köré épült. Amerikát éppen a mesterségesen szított és duzzasztott faji ellentétek fojtogatják, jelenleg fehérnek lenni szinte ugyanolyan rossz, mint 100 éve feketének lenni. Eközben tombol a meetoo-botrány és futótűzként terjed a genderbaj. Logikusan kiszámított, mondhatni számító döntés volt Amanda Gorman.

Versében egyszerű nyelvi eszközökkel, egyszerű képekkel, szójátékokkal próbál viszonylag egyszerű érzelmeket kicsikarni a viszonylag egyszerű közönségből. A maga módján még mondanivalója is van. Ami viszont – pusztán a művet tekintve – teljesen érthetetlen, az a szinte őrjöngő világsiker, ami övezi.

Lassan többen olvasták ezt a verset, mint ahányan a Nobel-díjas költők verseit összesen. Túl azon, hogy ez micsoda szégyen, semmi más oka nincs ennek, mint az, hogy a fekete költőnő a Biden-Harris beiktatáson szavalt.

Éppen azon dolgozik a nemi és faji megkülönböztetés ellen harcoló nemzetközi aktivistahálózat a fősodratú liberális médiatöbbséggel együtt, hogy a világ minden nyelvére lefordítsák. A holland fordítással, pontosabban a műfordító személyével homokszem került a gépezetbe, amely – nincs rá jobb szó – teljesen le is dobta a láncot.

A 22 éves Amanda Gorman ugyanis egy fiatal, a 20-as évei végén járó holland írót kérte fel a verse fordítására. Marieke Lucas Rijneveld valaha legfiatalabbként 2019-ben megnyerte a neves Nemzetközi Booker-díjat, örömmel fogadta a megtiszteltetést.

Csakhogy egy holland, önmagát újságírónak nevező aktivista szerint ez megengedhetetlen. Marieke Lucas Rijneveld, akinek nem tűnik fel elsőre, a fiatal írónak van egy férfi és egy női keresztneve is. Önmagát nonbinárisnak nevezi, vagyis olyannak, aki nem tudja vagy nem akarja eldönteni magáról, hogy férfi vagy nő, hanem ezen nemi kettősségen kívül helyezi el magát. De ami az újságíró szerint legalább ennyire megbocsáthatatlan, az hogy fehér.

A bíráló szerint ugyanis egy fekete nőt egész egyszerűen nem érthet meg egy fehér nonbináris, kinek juthat eszébe, hogy egyáltalán lefordíthassa a vélekedése szerint történelmi jelentőségű verset.

Ha Amanda Gorman jókor volt fekete nő jó helyen, akkor Marieke Lucas Rijneveld rosszkor volt fehér nonbináris rossz helyen. Akkora balhé kerekedett az ügyből, hogy Rijneveld visszalépett.

De itt azért érdemes megállni egy szóra. A faji és nemi megkülönböztetés elleni harc Jean d’Arcjává avanzsált fekete költőnő és a holland fordító ügye megmutatja, hogy ennek a harcnak az eredménye most már éppen az, hogy ezek a kisebbségek elkezdtek egymás ellen harcolni.

Logikájuk szerint a fekete felsőbbrendű a fehérrel szemben, és gyalázat lenne egyenrangúnak tekinteni egy nőt egy nonbinárissal szemben.

Másrészt bizonyíték arra is, hogy a mai liberális véleménydiktatúra és cenzúra eredményeképpen már nem egy irodalmi mű tartalma, mondanivalója a lényeg, hanem az alkotó személye. A mű értéke ma már attól függ, hogy a költőnek – és persze fordítójának – milyen a neme, származása, bőrszíne vagy éppen a politikai nézete.

Amanda Gorman is így lett világhírű, jövőbeni művei még meg sem jelentek, de már foglalt helyük van a bestseller listák élén. Ehhez csak jókor kellett lenni, jó helyen.

Persze nem ez az egyetlen példa arra, hogy január 20-a vízválasztó lehet egy ember életében. Elle Emhoff neve talán pont olyan ismeretlen a legtöbbeknek, mint Amanda Gormané volt. Elle Emhoff egy fiatal lány, aki egyes vélemények szerint viszonylag szép. Semmi különleges nincs a külsejében, mégis január 20-a után a világ egyik legpatinásabb modellügynöksége ajánlott neki szerződést, és a világ legnagyobb divatházai könyörögnek – laikus szemmel nézve is közönséges és öncélú – divatterveiért. Mitől olyan érdekes ez a lány? Attól, hogy ő Kamala Harris amerikai alelnöknő nevelt lánya. Így is lehet jókor jó helyen lenni.

Az Európai Bizottság ugyanis az Európai Unió bírósága elé citálta Németországot. A német tartományok és a szövetségi kormányzat ugyanis már több mint 10 éve sérti az Európai Unió természetvédelmi irányelveit, és 2015 óta kötelezettségszegési eljárás is folyamatban van. Most pedig Brüsszel megelégelte a németek csökönyös nemtörődömségét, és pert indított.

Arra most talán ne is térjünk ki, hogy a Flóra és Fauna Élőhely Irányelv sorozatos megsértése miért pont a koronavírus járvány harmadik, talán leggyorsabban terjedő hulláma elején veri ki a biztosítékot Brüsszelben. Biztos minden jól halad a közös védekezésben, a közös vakcina beszerzésben, és ömlik a pénz a helyreállítási csomagból a tagállamokba. Ja, nem. Még csak nem is csöpög.

De mit számít ez most. Hiszen Németország lábbal tiporja már évek óta a Flóra és Fauna Élőhely Irányelvet, mivel nem jelölt ki kellő számú különlegesen védett élőhelyet a vadon élő állatok és növények megmentése érdekében.

Ennek most vége, Németország Európa szégyenpadjára kell üljön. HA jól emlékszem így szóltak a hazai baloldali sajtóban és a baloldali politikusok szájából a mondatok, amikor Magyarország ellen indult per, például a kötelező migránskvóta ügyében. A mostani tudósítások, cikkek hangvétele azonban meg sem közelíti az akkoriakét.

De most csend van. Képzeljük oda a tücskök ciripelését. Nem hallani Európa zöldjeit hangosan kiabálni. Nem hallani Gwndoline Delbos Corfieldet, aki Judith Sargentini távozásával továbbviszi az úgynevezett „magyar ügyet”. Vagy Ska Kellert, Philip Lamberts-et, akik az uniós támogatások azonnali megvonását követelték hazánktól állítólagos jogállamisági kérdések miatt.

Apropó jogállamiság. Az uniós büdzséről és a helyreállítási csomagról hozott tanácsi döntés csak azután születhetett meg, hogy egyértelművé tették: jogállamisági eljárást az uniós költségvetés kapcsán csak akkor lehet indítani, ha a vélt jogsértés uniós források felhasználásához köthető. Vizsgálja-e azt most bárki is ugyanolyan hévvel, mint hazánk esetében, hogy vajon az uniós zöld megállapodás keretében esetlegesen Németországba kerülő eurómilliókból költhetnek-e olyan projektekre, amelyekre vonatkozhatnak a be nem tartott természetes élőhelyvédelmi irányelvek? Nem kell-e megvonni az új szabályok értelmében Németországtól uniós forrásokat jogállamisági aggályokra hivatkozva?

Ki tudja, lehet, hogy most Berlinben is örülnek annak, hogy egyelőre az Európai Bizottság – a kőkemény magyar és lengyel kiállás nyomán kötött alku alapján - még nem alkalmazza a jogállamisági mechanizmust.

Az összesküvők vezetője, egy nagy befolyású politikai stratéga, az egyik liberális szakszervezet vezetőjének tanácsadója. Mike Podhorzer-t a demokrata párton belül egyfajta politikatechnikai mágusnak tartják, akinek szinte minden nagyszabású terve sikerül.

2019-ben döntött úgy, hogy veszélyben a választás, mégpedig Donald Trump jelenti a veszélyt. Ahogyan fogalmaztak, nem Trump választási győzelmétől tartottak (bár ezt nehéz lenne elhinni), hanem attól, hogy az elnök tönkreteszi a választás intézményét. Trump ugyanis rendszeresen arról beszélt, hogy összeesküvés formálódik ellene, csalással, a választási rendszer meghekkelésével akarják tőle a demokraták elvenni a győzelmet, és ha kell, perrel szerez érvényt igazának.

A választás megmentése érdekében tehát formálódott ellene egy összeesküvés, amely elérte, hogy több államban megváltoztassák a választási és szavazási szabályokat és törvényeket; és amely perek tucatjaival fenyegette meg azokat a tisztviselőket, szervezeteket, amelyek hajlandók lettek volna Trump „teljesen alaptalan pereinek” helyt adni.

Donald Trumpnak ebből a szempontból is igaza volt.

A villámgyorsan felépített hálózatban több ezer ember vett részt és sokszázmillió dollárból gazdálkodott. 2020 márciusában 150 NGO levelet írt minden kongresszusi képviselőnek, szavazzák meg, hogy a COVID-járvány utáni helyreállítási pénzek egy részét a választási apparátusra költsék. 2 milliárd dollárt kértek, 400 milliót szavaztak meg erre a célra végül. Ez a pénz mind arra ment, hogy olyan választási tisztviselői hálózat legyen szinte minden amerikai államban, amely nem hagyja majd, hogy utólagos perek és jogi eljárások (értsd: jogorvoslat) befolyásolhassa a tervüket.

De kaptak 300 milliót az összeesküvés résztvevői a Facebook alapítójától is. Azt a Time ugyan nem írta meg, hogy magát a Facebook cenzúrát is adta-e vele, vagy az ajándék volt. A nagy közösségi háló ugyanis kőkeményen cenzúrázott minden olyan tartalmat, amely akár csak megemlítette a lehetőségét egy választási összeesküvésnek vagy befolyásoló rendszernek.

Soros Györgyhöz ezer szálon kötődő NGO-k és aktivistahálózatok több ezres tömeget adtak. Például amikor az egyik állam választásokért felelős tisztviselője Washingtonba ment a Trump kampánystábbal találkozni, tüntetők várták a felszálláskor, a leszálláskor, az étteremnél, ahol evett. A náluk lévő molinóra azt írták: Figyelünk téged! Vagyis kőkemény megfélemlítés, lelki terror, fizikai zaklatás is volt a választást megmentő összeesküvés eszköztárában.

Első olvasásra nehéz eldönteni, hogy a Time cikkének írója kérkedik vagy magyarázkodik, amikor az összeesküvésről is. Leginkább a büszkeséget lehet kiolvasni a sorok közül. Azt írja, ennek a cikknek is az a célja, az összeesküvés legyen része a nyilvános történelemnek. Mert ez az összeesküvés mutatta meg, mennyire törékeny maga a választás intézménye, és mekkora munka kellett ahhoz, hogy ezt a demokratikus intézményt megvédjék és megerősítsék.

Ehhez azonban – úgy tűnik – a demokrácia minden írott és íratlan szabályát meg kellett szegniük.

Hazánk is leállította egy olyan gyógyszerészeti alapanyag kivitelét, amelyről kiderült, hogy hatásos lehet a súlyos szövődmények kezelésében.

Ursula von der Leyen kirohanása félig érhető volt. Frissen munkába állt bizottsági elnökként a nyakába szakadt egy világjárvány, amelyről még a legnagyobb orvosi szaktekintélyek sem tudták még akkor megmondani, hogy valójában mennyire veszélyes. A bizottság új vezetőjeként képtelen volt lépni, szakértői és tanácsadói is széttárt karokkal néztek vissza rá. Egy dolgot tudott tenni, azt, amit Brüsszelben mindig is szokás volt, ha valamit nagyon elbaltáztak: mást hibáztatni.

Ursula von der Leyen a nemzetállamok önzését, a szolidaritás hiányát bírálta. Szerinte az unió addig nem lesz valódi szövetség, amíg a tagállamok a bajban csak magukkal törődnek, és nem egymással.

Az most szinte nem is lényeges, hogy ez általában egy gyenge és a tagállamok bizalmát nem élvező vezetés esetében szinte törvényszerű. És ez a bizalomhiány már a Juncker-féle bizottság idején elkezdődött, és von der Leyennek még csak ideje sem volt, hogy elkezdje visszaépíteni azt.

Ami azonban megüti az ember fülét, az a hasonlóság, amit egy évvel később kihall a nyilatkozatokból. Pontosabban nem hall.

Az Európai Bizottság egészségügyért felelős biztosa ugyanis a minap felvetette, hogy ellenőrizni és szabályozni kellene az unió területén gyártott vakcinák unión kívüli exportját. Sztella Kiriákidisz már hetek óta próbálja magyarázni Brüsszel bizonyítványát. A tagállamok élesen bírálják a bizottságot, amiért képtelen elegendő vakcinát biztosítani. Az uniós állam- és kormányfők ugyanis lemondtak a nemzeti vakcinabeszerzés jogáról a nyugati gyártók kapcsán, és ezt a jogot a Bizottságra ruházták át. Brüsszel pedig ismét bebizonyította, hogy az uborka görbületének szabályozásán és az LMBTQ jogok propagálásán kívül nem sok mindent tud elintézni.

A ciprusi biztosnak pedig az volt a dolga heteken át, hogy hibást találjon. Először a tagállamok voltak a felelősek, hiszen ők akarták a központi beszerzést, akkor most ne pattogjanak. Aztán a gyógyszergyárak is hibásak lettek. A nemzeti identitást a végletekig elítélő Bizottság hirtelen azzal vádolta a gyártókat, hogy cserben hagyják saját hazájukat, Európát, és más országoknak adják el a vakcinát, csak mert többet fizetnek.

Érdekes gondolat egyébként a szabad piacban és a nemzetek feletti egységben hívők szájából bírálatot hallani, hogy egy profitorientált cég legtöbbet fizetővel áll szóba.

A biztos ezek után vetette fel, ellenőrizni és korlátozni lenne szükséges az unió területén előállított vakcinák unión kívüli kivitelét. Belga ellenőrök már be is mentek az egyik gyógyszercég brüsszeli gyárába, „tájékozódni”.

Félreértés ne essék! A világon semmi baj nincs ezzel. Az uniónak igenis minden eszközzel érvényesítenie kell polgárai érdekeit, ha kell, akkor erővel. Igen, az unióban gyártott vakcinát előbb az unióban szúrják be, mint bárhol másutt! Főleg, ha az unió eurószázmilliókkal támogatta a gyógyszerészeti fejlesztéseket.

Csak akkor lesznek szívesek magukba szállni és felismerni, hogy talán ugyanezen elvet követve nem bírálni kellene a nemzetállamok vezetőit - csak azért, mert azokat védik meg elsőként, akikért felelősséget viselnek -, hanem elismerni őket. És eljött az ideje annak is, hogy felismerjék, mekkora az a felelősség, amelyet a bürokraták félmilliárd emberért vállaltak magukra. Hogy ez bizony nem vajaskenyér meló, nem jutalomállás, hanem bizony életek ezrei, százezrei múlhatnak rajta. Ha pedig ezen felismerés megtörtént, meg kell nézni, nem nagy-e az a bizonyos kabát.

Ez persze nem húzható rá az újságírás minden területére, hiszen ezek célja, szerepe, feladata és nyelvezete is mind más.

Az egyik szinte lírai, a másik humoros vagy éppen szatirikus. Van olyan is, amelyik érzelemmentes, pontos, kimért. Például a hírújságírás. Legalábbis sokak szerint ilyennek kellene lennie.

Vannak az újságírásban zsinórmértékek, írott és íratlan szabályok, szakmai követelmények és társadalmi elvárások. Ehhez mérten általában vannak elismert, hiteles sajtóorgánumok, újságírók, és vannak a népszerűek. Manapság ez nem feltétlenül esik egybe. Sok sajtótermék rendkívül népszerű, annak ellenére vagy éppen amiatt, mert nem a hitelességre ad, hanem a szenzációra, a közönségességre, trágárságra.

És van egy sajátos kategória, amely az utóbbi évtizedben alakult ki igazán. Ez pedig az öncélú, önmaga fontosságát igazolni próbáló sajtótermék. A magyar baloldali sajtóban is egyre több példát látni erre, olyan lapokra, portálokra, amelyeknek valódi küldetésük nincs, csupán az éppen legtöbbet fizető megrendelése alapján ütik azokat, akiket éppen kijelölnek számukra.

Ennek a típusnak az egyik ismérve, hogy előbb utóbb elszabadul, leveti magáról a szakma minden szabályát, elveti a tisztesség, a hitelesség elveit és egyetlen célja marad csak: ártani.

Az amerikai CNN ennek az egyik legékesebb példája. Őszinte leszek, nem pusztán olthatatlan tudásvágytól vezérelve, végigszenvedtem az amerikai alsóházban a Donald Trump elleni alkotmányos elmozdítási eljárásról, idegen szóval impeachment-ről szóló vitát és szavazást. Természetesen a CNN-t voltam kénytelen nézni, hiszen a magyar szolgáltatók szinte kivétel nélkül csak balliberális külföldi hírcsatornákat kínálnak. Így a Euronews, a BBC és a CNN közül utóbbi mellett döntöttem. Mégiscsak helyben vannak.

Ahogy ment a vita, a demokrata képviselők hol nyugodt, hol fülsértő gyűlölködése, néhány valóban elvakult republikánus logikátlan magyarázkodása mellett akadtak észérvek is. Például az egyik megkérdezte, miért vádolják az amerikai elnököt azzal, hogy percekkel a Capitólium ellen támadás előtt lázadást szított beszédével, amikor a hatóságok elismerték, már napokkal korábban tudtak róla, hogy ilyesmire készülnek szélsőséges jobb és baloldali csoportok.

Majd jött a másik azzal, hogy mi értelme van az impeachment-nek, ha egy hét múlva már Joe Biden ül a Fehér Házban? Miért van szükség arra, hogy a rendezett hatalomátadás helyett tovább mélyítsék a társadalom megosztottságát, még jobban egymás ellen hergeljék az amerikaiakat.

Egy harmadik nem átallotta megkérdezni, mi alapján vádolják az elnököt? Nem volt ügyében érdemi nyomozás, sem tanúmeghallgatás, ügyészek és ügyvédek nem tettek fel keresztkérdéseket. A jogi eljárásnak még csak a látszata sem volt meg a képviselő szerint, máris kijelentették, bármiféle konkrét bizonyíték nélkül, hogy Donald Trump a felelős. Ahogy tette ezt itthon a Népszava nevű propagandalap külpolitikai újságíró-szerűsége is.

Végül 10 kivétellel a republikánusok az impeachment ellen szavaztak, élve a választók által demokratikusan rájuk ruházott jogukkal.

Na, akkor kezdtem úgy érezni, hogy a CNN-en, a fősodratú globális sajtóban, főként a balliberális világban etalonnak tekintett amerikai hírtelevízióban a kollégák teljesen elvesztették az önkontrollt.

Jake Tapper, az egyik vezető műsorvezető úgy fogalmazott, idézem, „a republikánusoknak egyértelműen elment az eszük”. Majd úgy folytatta, hogy reméli, létezik a politikai ördögűző szakma, mert a republikánusoknak nagy szükségük lenne rá. „Nyilvánvaló, hogy ki kell belőlük űzni a démont”, más magyarázatot nem tud ugyanis Mr. Tapper elképzelni arra, hogy bárki is az impeachment ellen szavazzon.

De folyamatosan a Capitóliumot megtámadó terroristák vezérének nevezték Donald Trump még hivatalban lévő elnököt, támogatóit pedig szimplán csőcseléknek.

Az egyértelmű újságírói szakmai kérdéseken és kétségeken felül azért még egy valamit érdemes lenne végiggondolni.

Azzal, hogy a demokraták és a velük szimpatizáló balliberális médiatöbbség, folyamatosan felelőssé akarja tenni a teljes, több mint százmilliós amerikai republikánus közösséget a történtekért, hogy folyamatosan azt szajkózza, hogy „akire ti szavaztatok, az gonosz és aljas”, hogy demokratikusan leadott szavazataitokkal csak ártottatok ennek az országnak, azzal legalább annyira, ha nem még jobban hergel szélsőségeseket erőszakos akciókra. Legalább annyira felelősévé válik a már megtörtént, és a ne adj’ Isten megtörténő zavargásoknak.

De ezek a vélemények nincsenek cenzúrázva a közösségi médiában, vagy a fősodratú sajtóban. Ezek a vélemények még akkor is szabadok, ha ugyanúgy erőszakot szülnek. Ez az új sajtószabadság. Ami csak nekik szabad.

Az Európai Bizottság menekültügyi és migrációs akciótervének része, hogy 34 millió, jelenleg az unió területén tartózkodó, oda engedély vagy jogalap nélkül érkező migráns kapna állampolgárságot. Ezzel együtt jogosultak lennének mindenre, amire a többségi társadalom, az Európában született, itt élő, szocializálódott, itt dolgozó és adót fizető állampolgárok.

Az Európai Unió első LMBTQ stratégiája szerint el kell törölni az ehhez a közösséghez tartozókkal szembeni negatív megkülönböztetést, fel kell lépni a velük szembeni gyűlöletkeltés ellen, és törvényben biztosítani kell nekik ugyanazokat a jogokat, amelyek minden szülőt, családot megilletnek. Vera Jourova a bizottság alelnöke tavaly novemberben akkor azt mondta: mindenkinek joga van szabadon úgy és akként élni, amilyennek vallja magát.

A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása az EU egyik alapvető értéke – ezt január 15-én mondta Vera Jourová, amikor kijelentette, az unió nem foglalkozik az őshonos kisebbségek jogainak ügyével.

Vagyis az teljesen rendben van, hogy a migránsokkal és a különböző – mesterségesen létrehozott – genderszektákkal szemben az őshonos kisebbségek nem élhetnek úgy és akként, aminek vallják magukat. Nem használhatják szabadon nyelvüket, történelmi jelképeiket, tarthatják és őrizhetik hagyományaikat, élhetik meg vallásszabadságukat saját nyelvükön.

A nyilvánvaló kettős mérce mellett azonban érdemes egy kicsit a sorok közé nézni. Brüsszelnek nincs hatásköre az ügyben, hiszen ezeket a jogokat jelenleg közösségi és a nemzeti törvények is szavatolják. Azok védelme és betartása a nemzeti jog érvényesülésének kérdése, tehát jogállamisági kérdés.

Ezen kérlelhetetlen logika szerint Brüsszelnek nincs hatásköre jogállamisági kérdésekben. Kérem szépen, ezt hívják öngólnak.

A két héttel ezelőtti washingtoni zavargások és a Capitólium megtámadása kiváló ürügyet szolgáltatott a demokratáknak arra, hogy bármilyen eszközzel távol tartsanak bárkit és mindenkit a beiktatás közeléből, aki nem ért egyet Joe Biden elnökségével vagy azzal, amit képvisel.

Két héten át az amerikai baloldali médiatöbbség, az összes szövetségi ügynökség arról győzködte az amerikaiakat és a világot, hogy rettegni kell. Az FBI kijelentette, mind az 50 állam fővárosában támadás készül az állami törvényhozás épületei ellen a beiktatás napján. A belbiztonság kijelentette, hogy szélsőséges csoportok fegyveres zavargásokat akarnak szítani.

De nem történt semmi. Az ég-világon semmi.

Az új nap hajnala, a demokrácia szögesdrót, 25 ezer fegyveres katona sorfala, drónok, mesterlövészek, helikopterek között ébredt fel. A nyílt társadalom eszméjének felkent lovagja, Joe Biden fegyverek gyűrűjében, a vele egyet nem értők kizárásával és elnémításával pattant nyeregbe. A CNN, a BBC, a Deutsche Welle, a Euronews és a többi balliberális világmédium pedig büszkén mutogatta, hogy a hős megkérdőjelezhetetlen legitimitással és a szövetségesekkel kísérve – hiszen mások nincsenek is -, átveszi a hatalmat. Mindannyiunk, a világ kedves vezetője bölcs ősz halántékával együtt bevonult a demokratikus világrend legfőbb bástyájába.

Igen, a CNN-t nézve, hiszen a hazai kínálatban csak ballib külföldi hírtévék vannak, egészen olyan érzésem volt, mintha Észak-Korea meghekkelte volna a csatornát. Olyan nyálas ömlengés volt az egész, hogy szinte fel kellett mosni a tévé alatt.

Joe Biden megígérte, elnöksége a párbeszédről, a kompromisszumról, a tiszteletről szól majd. Ennek alátámasztására azonnal aláírt 17 elnöki rendeletet, amelyek nemhogy visszavonták, pontosabban megsemmisítették Donald Trump az amerikaiak felhatalmazásával hozott döntéseit, hanem 180 fokkal visszafordították az összeset. Például 11 millió illegális migránsnak ad állampolgárságot, megnyitja a határokat a migránsok előtt, leállítja a mexikói fal építését. Csupa olyan döntést semmisít meg és fordít vissza, amelyeket az amerikaiak saját nemzetük biztonsága érdekében kértek Donald Trump elnöktől.

Tehát Joe Biden a nemzettel párbeszédet nem folytatva, kompromisszumot nem kötve, és legalább nyolcvan millió amerikai véleményét nem tisztelve hozta meg első döntéseit. Kétségtelen, azt nem ígérte meg, hogy elnöksége a hitelességről és a szavahihetőségről szól majd.

Brüsszelben durrantak a pezsgők. Az Európai Bizottság elnöke kijelentette, négy hosszú év elteltével Európának ismét barátja van a Fehér Házban, Joe Biden beiktatásával Amerika ugyanis visszatér a hasonlóan gondolkodók körébe. Vagyis Ursula von der Leyen szerint a konzervatív, keresztény, bevándorlásellenes, a nemzeti öntudatot és érdekeket előtérbe helyező Amerika nem lehet Európa barátja. Szép és igazi européer gondolat. Nem is vártunk mást Brüsszelből.

De itthonról sem. A magyar baloldali pártok nem győzték magasztalni Joe Bident. Noha, az amerikai-magyar kapcsolatok, a befektetések, a szövetségi viszony Donald Trump elnöksége idején volt a legerősebb, legjövedelmezőbb és a magyarok számára leghasznosabb, ez a magyar baloldalnak nem jó. A DK-s Vadai Ágnes az ATV-ben a maga átgondolatlan és brutális őszinteségével ki is bújtatta a szöget a zsákból. Azt mondta, Joe Biden nem fogja hagyni, hogy a világ bármely országában is veszélyben legyen a demokrácia, a sajtószabadság, a jogállamiság.

A Gyurcsány Ferenc vezette magyar baloldal ugyanis nem kevesebbet vár az új amerikai elnöktől, mint azt, hogy tüntesse el hataloméhsége útjából a már többször is kétharmados többséggel, demokratikusan megválasztott kormányt. Természetesen a baloldali ellenzék cserébe mindent meg fog ígérni, akár jó az a magyaroknak, akár nem.

Akkor majd lesz nálunk is migráns származású államtitkár, vagy transznemű egészségügyi miniszterhelyettes, mint Joe Biden kormányában. Akkor majd nálunk is lesz politikai vita arról, milyen alacsonyan legyen az alsó korhatára annak, hogy egy gyermek nemváltoztató műtéten eshessen át.

Az ilyen ajándékok közé tartozik a tetoválási utalvány is. Ha tudjuk, hogy a megajándékozni kívánt személy tetoválást szeretne, de nem tudjuk milyet, bemehetünk egy szalonba, kifizetjük előre a tetoválást, a választást pedig rábízzuk arra, aki majd a bőrén viseli az éket, és annak felelősségét is, hogy akár élete végéig rajta marad a rajz vagy felirat.

Németországban is egyre népszerűbb ajándék a tetoválás. Egy nemrég végzett kutatás szerint a németek legalább 25 százalékának van valamilyen tetoválása, és további 21 százalék szeretne a közeli jövőben – ahogy manapság mondják – magára varratni valami szépet. Vagyis jelenleg a németek csaknem fele ügyfele, vagy hamarosan ügyfele lesz ilyen szalonoknak.

Nem véletlenül. Az úgynevezett nemzetközi celebek valóságos őrületet indítottak útnak. Énekesek, sportolók, színészek, modellek egyre nagyobb többsége visel tetoválást magán. Sokan csak a celebeket utánozva varratják magukat, mások úgy érzik, kinyilatkoztatnak valamit a tetoválással, és sokan az együvé tartozást, a közös élményt, megmérettetést, küzdelmet fejezik ki vele. Főleg a katonák és a rendőrök, akik így a bőrükön is egyfajta egyenruhát viselhetnek.

Pontosabban viselhettek. Ennek ugyanis Németországban vége. Horst Seehofer belügyminiszter ugyanis rendeletmódosítást terjesztett a kormány elé, amely szerint a fegyveres testületek tagjainak a jövőben tilos lesz látható tetoválást viselniük magukon. A szövetségi kabinet pedig rábólintott, így hamarosan életbe léphet a rendelet.

Amikor először olvastam ezt a hírt, nem igazán értettem, mi lehet a célja vagy kiváltója egy ilyen rendeletnek. Pár évtizede mondjuk még érthető lett volna az a - mára teljesen elavult és régimódi – felvetés, hogy egy rendőrnek nem illik úgy kinézni, mint valami börtönviselt gazembernek. Mára ugyanis egyrészt szinte bárki visel tetoválást, nem csak a bűnözők. Másrészt a mai szabados világban egyre kevesebb megszorítást vagy korlátozást visel el egy liberális demokráciában élő polgár, legyen az akár egy rendőr is.

Második gondolat volt a rendőrök védelme. Hiszen egyre többször hallani Németországból olyan híreket, hogy bűnbandák rendőröket, családjaikat veszik célba, akár saját otthonaikban. Egy-egy érdekes vagy különleges, jól látható helyen viselt tetoválás pedig akár különleges ismertetőjegye is lehet egy rendőrnek, ami alapján a civil élete is felderíthető.

De nem is emiatt tilos a tetkó. A válasz ennél sajnos sokkal banálisabb, és a mai felvilágosult liberális demokráciának hívott felfogás sajátossága. Ha valami nem jó, akkor nem megjavítjuk, hanem eltűntetjük. Úgy, ahogyan a 34 millió illegális migránssal teszi Brüsszel. Mindannyiuknak állampolgárságot és szavazójogot adna, így lényegében eltűnteti az illegális migránsokat, és az általuk jelentette problémát az unióból.

A német kormány pedig a tetoválások eltűntetésével oldja meg a fegyveres testületekben egyre nagyobb teret szerző szélsőségesség gondját. A sajtóban ugyanis egyre többször látni és hallani olyan képeket, amelyeken álarcos kommandósok szerepelnek, testükön jól felismerhető náci szimbólumokkal, jelszavakkal, rúnákkal. A német belügy már évek óta küzd a jelenséggel, amely főként a 2015-ös migrációs válság nyomán erősödött meg. A merkeli Wilkommenskultúr, a kötelezően erőltetett befogadás, a parancsba adott kivételezés, enyhébb bánásmód, félrenézés azt eredményezte, hogy a migránsok rájöttek, nekik mindent szabad, a rendőrök úgysem tehetnek ellenük semmit. A sok tehetetlen rendőr pedig egyre inkább a – Németországban történelmi gyökerekkel bíró és amúgy is jelen lévő – szélsőségek felé fordultak.

Több per is indult német rendőrök ellen, akik azzal védekeztek, nekik joguk van saját meggyőződésüket akár a testükre tetoválva is kifejezni, hiszen véleményszabadság van, vagy mifene. De Németországban ismét a szokásos megoldást választották. Nem a probléma okát szüntették meg, hanem a tüneteit takarják el. A perbe fogott rendőröket kirúgták, a többieket pedig választás elé állították: eltávolíttatják a tetoválásokat vagy eltakarják azokat munka közben. És már nincsenek is szélsőségesek a német fegyveres testületeknél. Probléma letudva.

Nem kizárt, hogy idén karácsonykor a német rendőrök körében a lézeres tetováláseltávolításra jogosító utalvány volt a slágerajándék, vagy a hosszúujjú garbó. Ez utóbbi azonban biztosan kínzóan kényelmetlen viselet lesz a globális felmelegedés időszakának izzasztó nyári hónapjaiban.

Már 2021-ben járunk. Számunkra ez a jelen. Ebben élünk. 2021 valóságát a bőrünkön érezzük, küzdünk vele. A koronavírussal, a migrációval, a globális felmelegedéssel, a táguló virtuális és a szűkülő személyes térrel.

Érdekes felidézni, hogy az elmúlt pár évtized tudományos-fantasztikus regényei és filmjei miként látták, vagy inkább vizionálták 2021-et.

Például az 1984-ben készült Terminátor című filmben, amely Arnold Schwarzeneggert egy csapásra világhírűvé tette, 2021 az az év, amikor Kyle Reese, a gyilkológépekkel harcoló ellenállás későbbi vezére csatlakozott a lázadókhoz.

Vagy P. D. James: AZ ember gyermeke című 1992-es regényének így hangzik az első mondata: "Ma, 2021. január 1-jén éjjel, éjfél után három perccel, Buenos Aires egyik külvárosában, huszonöt éves, két hónapos és tizenkét napos korában egy kocsmai verekedésben megölték a Földön utoljára született emberi lényt.”

De Asimov, Brendon Hackett és a Szárnyas Fejvadász írója, Philip K. Dick is 2021-re taksálta azt a jövőt, amikor mindennaposak lesznek a robotok, a mesterséges intelligencia, a repülő autók, az űr-és az időutazás.

Szép is lenne, ha reggelente az ember nem a mindennapos kenyérkereset miatt indulna el otthonról, hanem a felfedezés, a kutatás, az univerzum megismerésének vágya hajtaná, mert a megélhetés már nem gond, minden szükséglet kielégített. Végtelen mennyiségű energia, és így végtelen mennyiségű anyag áll rendelkezésre, vagyis mindig lesz meleg, enni- és innivaló, ruha, és már nem kell kizsákmányolnunk a környezetünket mindehhez.

És mivel nem kell a pénzért, magunkért és egymással harcolnunk, nincs is ellenségeskedés, nincsenek hazugságok, lejáratás, politikai szembenállás, kicsinyes hatalmi harc.

2021, a mi 2021-ünk azonban még nem ilyen „jövőbeli” jelen. A mi 2021-ünk sajnos pont ugyanúgy kezdődik, ahogyan véget ért az előző év.

Ugyanúgy megpróbálják majd egymásnak, egymás ellen uszítani az embereket az kicsinyes hatalmi és anyagi érdekeikért küzdő erők. Ugyanúgy megpróbálnak minél több embert arról meggyőzni, hogy csak az ő igazságuk létezik, mások, a másikak, a másképp gondolkodók hazudnak, lopnak, csalnak.

Sajnos 2020, amely önmagában is a megpróbáltatások éve volt, nem múlt el aljas, kicsinyes manipulációs próbálkozások nélkül. Még az utolsó napokban is, amikor – ha másért nem, hát azért, mert illik szeretni a másikat -, még akkor is elképesztő esetek borzolják idegeinket. Pontosabban csak borzolnák, ha a fősodratú sajtóban erről hallani lehetne.

Karácsony. Svédország. A balliberális világ bezzegországa, a nyílt társadalom és a liberális demokrácia legszebb példája. Kivéve persze a koronavírus elleni küzdelmet, abban a liberális megközelítés kudarcot vallott, és sokezer ember élete szárad a lelkén.

A nyílt és liberális Svédországban a Youtube nevű videomegosztó, amelynek tulajdonosa a Google nevű techóriás, karácsonykor nemes egyszerűséggel eltörölte, megsemmisítette az egyik legnépszerűbb ellenzéki médium minden tartalmát. A kormánykritikus Swebb TV szerint a balliberális kabinet vette rá a youtube-ot erre, a kormány persze tagad. Bizonyíték pedig nincs. Joccakát, Boldogulj-jatok!

Jelek azért vannak. Például az, hogy a svéd miniszterelnök, Stefan Löfven már évek óta mondja, hogy a médiában nincs helye a bevándorlásellenes, konzervatív, keresztény hangoknak. Aztán egyszercsak a stockholmi kormány milliárdokkal támogatja a nagy techcégeket. Arról ne is beszéljünk, hogy az ügyben főszereplő Youtube svédországi vezetője rendszeres kapcsolatban van a szociáldemokrata kormánypárt vezető politikusaival, egyben évek óta tanácsadója a stockholmi önkormányzat pénzügyi tanácsosának.

Az esetről azonban alig hallani. Az ellenzéki svéd média elképesztő ellenszélben próbál talpon maradni, és a balliberális bevándorláspárti kormány mindent megtesz, hogy elhallgattassa, ha kell, fizet a cenzúráért.

Emlékezzünk csak vissza 2020 igencsak sokat idézett mondataira!

Az Orbán-rezsim ellenőrzése alá vonja a magyar médiát – jelentette ki a hollywoodi világsztár, George Clooney, aki a Soros-birodalom egyik legismertebb szószólója.

A magyar sajtóban már nem lehet kormánykritikus anyagokkal találkozni, nincs független média, a sajtó helyzete aggasztó – ezeket Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke mondta. Azóta töri kezét-lábát, hogy rosszat mondjon rólunk, hogy egy gyenge pillanatában azt mondta, nincs semmi baj a koronavírus elleni védekezésről szóló magyar törvénnyel. Kapott ám hideget-meleget. Valószínűleg a Soros-gépezettől is erős fejmosás jött a szokásos évközi bónusz helyett.

Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője, a holland EP-képviselő Sophia in ’T Veld, és a svéd, igen a svéd Malin Björk is rendszeresen bírálta a magyar sajtószabadságot.

Most egyiküket sem hallani habzó szájjal vizsgálatot, eljárást, uniós forrásmegvonást követelni Svédországgal szemben. No, igen, a már jól ismert, lassan megszokott kettős mérce. És igen, a demokrácia halálos betegségének egyik tünete, sőt, kórisméje éppen az, ha megszokjuk a kettős mércét.

Reméljük 2021 ebben is változást tud majd hozni. És reméljük hamarabb, minthogy mindennapi életünk részei lennének a repülő autók és az időutazó robotok.

Bármennyire furcsa is, ezek a rendőri akciók – legalábbis közvetlenül - nem az átlag berlini lakosság védelmét szolgálták. Az úgynevezett arab klánok vezetői riasztgatták ki a rendőröket, amikor úgy érezték, hogy bajban vannak.

Nemrég ugyanis háború tört ki a berlini arab klánok között. Így nevezik ugyanis a város különböző kerületeit uraló, általában közel-keleti származású maffiacsaládokat Németországban. Azt ugye nem lehet ám csak úgy kijelenteni minden bizonyíték nélkül, hogy egy bűnözésből, főként drogból, prostitúcióból és embercsempészetből élő szervezett csoport, amelynek tagjai között rokoni szálak vannak, az egy maffia. Ezért inkább klánoknak hívják őket.

Persze a német közszolgálati ZDF minden gátlás nélkül nevezte Orbán Viktort és Mateusz Morawieczkit maffiavezéreknek, csak azért, mert éltek az uniós alapszerződésben biztosított vétójogukkal.

Az egyik ilyen klán 29 éves tagját Kreuzberg egyik bevásárlóközpontja előtt többen megtámadták és meglőtték. Életveszélyes állapotban került kórházba.

Azóta minden este az egymással szemben álló klánok tagjainak, főleg vezetőinek házai előtt autók fékeznek csikorogva, baseball ütőkkel, késekkel és egyéb veszélyes eszközökkel felszerelkezett – ahogy a sajtóban mondják, délies kinézetű – férfiak ugranak ki, és törnek-zúznak, üvöltöznek, fenyegetőznek.

Ilyenkor a magát megtámadva érző klánvezér – ahogy azt egy tisztes adófizető ilyenkor teszi – felcsörgeti a 112-t, és segítséget kér. A kommandósok pedig szirénázva rohannak a segítségére.

Hogy ezt meddig lehet tenni, de inkább meddig lehet bírni, nehéz megmondani. Ahogyan nehéz elképzelni is azt, hogy az átlag berlini polgár szívesen elfogadja azt, hogy ez már bizony mostantól az új világ mindennapjainak része, és ezt így kell szeretni, így kell majd élni.

Mert a nagy jogállami Németországban ezek ellen ha bárki szót emel, az rasszista és idegengyűlölő, a német társadalom számára oly’ fontos és szükséges bevándorlók integrációjának kerékkötője, és egyébként is maradi, elavult, egyszóval olyan, mint a magyarok meg a lengyelek.

De egy pillanatra érdemes még egy dolgot figyelembe venni. Az Európai Bizottság új migrációs akcióterve több mint 30 millió migránsnak adna lakhatást és szavazati jogot Európában. Ha ezt a – minden kétség nélkül a Soros-hálózat nyomására – felvetett rémálmot sikerül megvalósítaniuk, azzal nem csak Berlin egyes kerületieben, hanem az Európai Unió majdnem minden tagországának nagyvárosaiban hasonló „családias”, akarom mondani klános hangulatú estékre lehet majd számítani.

Hiszen képzeljük csak el, a sok tízmillió új szavazó biztosan nem fog azokra a pártokra vagy jelöltekre szavazni, akik ellenzik a bevándorlást, akik fontosabbnak tartják saját nemzeti kultúrájuk és hagyományaik védelmét a migránsokénál, akik szeretnék megvédeni a tömeges erőszaktól a nőket, asszonyokat, leánygyermekeket.

Ezek az új szavazók azokra szavaznak, akik mindent, de mindent megadnak nekik, ha kell még saját nemzettestvéreiket is alájuk rendelik, csakhogy a Soros-hálózat kegyeiben maradhassanak. Pontosan ilyenek az Európai Parlament bevándorláspárti képviselői, köztük Gyurcsány Ferencné, Donáth Anna, vagy Cseh Katalin, a bizottság olyan tagjai, akik szerint nélkülözhetetlen Európa jövője szempontjából a bevándorlás, például Vera Jourova, Didier Reynders vagy a svéd belügyi biztos, Ylva Johansson.

Hogy miért igazán veszélyes mindez? Ezek a klánok Németországban, a német fővárosban gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, és üzelmeikhez a rendőrség lényegében még védőőrizetet is biztosít. Mi lenne itt akkor, ha az új migrációs akciótervben felvázolt összes jogot és előjogot megszereznék? És mi lenne akkor, ha ezzel párhuzamosan a jogállamisági feltételrendszernek csúfolt uniós zsarolási mechanizmus is életbe lépne? Ha nem tetszene nekünk a fentebb vázolt jövőkép, vagy ha nem akarnánk például örökjáradékkötvényekkel finanszírozni a bevándorlók jólétét, azonnal jogállamisági eljárást indítva elvehetnék az uniós forrásokat a magyaroktól, vagy kizárhatnának az uniós döntéshozatalból.

Ha valakinek még mindig nem lenne egyértelmű, ez volt a tétje és értelme a magyar és a lengyel vétónak a Tanácsban.

De ki is ez az ember? 1953-ban született Londontól nem messze, száműzött dél-afrikai diplomata gyermekeként látta meg a napvilágot. Kiváló tanulmányi eredményei és korán megmutatkozó politikai, közéleti érdeklődése sokak figyelmét felkeltette. 25 évesen a The Economist című lap politikai tudósítója volt, majd 1979-től az ENSZ Menekültügyi főbiztosságán dolgozott.

Egy amerikai ügyvédi irodában szerzett nemzetközi tapasztalatokat, majd hirtelen rakétaként emelkedett a karrierje. Alelnök lett a Világbankban, majd visszatért az ENSZ-be, ahol pár év alatt főtitkárhelyettes lett Kofi Annan keze alatt. 2007-től pedig hazatért, és a brit kormányban miniszterként tevékenykedett. Főnemesi rangot kapott és a brit uralkodó belső bizalmas tanácsadói körének is tagja lett.

Minden szinte álomszerűen tökéletesnek tűnik innen nézve. De alig telt el két év, amikor hirtelen bejelentette lemondását, családi okokra hivatkozva. A sajtó ugyanis kiderítette, hogy nem teljesen jogszerűen használta ő és családja egy a brit kormány tulajdonát képező londoni lakást.

A magánszektorban azonban gyorsan talált magának helyet. 2014-ben az SGO csoport igazgatósági elnöke lett. És itt kezd először igazán számunkra érdekessé válni Lord Malloch-Brown élete.

AZ SGO csoport egyik leányvállalata ugyanis a Smartmatic nevű cég, amely nem mást gyárt, mint az amerikai választási rendszerben is használt szavazógépeket. A reklámszöveg szerint a Smartmatic technológia garancia az átlátható és tiszta választásra, és a magas részvételre.

Az elmúlt hetek ugyanakkor az amerikai választások körüli csalási botrányoktól voltak hangosak. És érdekes módon, miközben a demokrata párt, szövetségi, állami és megyei választási tisztviselők egymás után nyilatkozták, hogy semmi nyoma csalásnak, nincs rá bizonyíték, Trump elnök és jogi csapata le akarja járatni a demokráciát, aközben szépen csendben Lord Malloch Brown ismét munkahelyet váltott.

Ő lett a Soros György vezette Open Society Foundation első számú vezetője. Többeknek itt és most talán szüksége van egy kis időre, hogy ismét levegőt tudjanak venni. Addig elmondom még egyszer. A csalásoktól, visszaélésektől teljesen illegitimmé vált amerikai elnökválasztáshoz egyes helyeken használt szavazógépet gyártó cégcsoport vezetőjét nevezte ki Soros György világméretű, sokmilliárd dolláros propagandabirodalma legfőbb vezetőjének.

Van még bárkinek kérdése az amerikai választásról?

Persze Lord Malloch-Brown és Soros György nem idén ismerték meg egymást. A korábban felvázolt életútjából szándékosan kifelejtette, hogy már az 1990-es évek óta ismerik egymást és együtt dolgoznak. Lord Brown vetette fel 2002-ben először, hogy az ENSZ stratégiai partnerként vonja be a Nyílt Társadalom Alapítványt humanitárius munkájába.

Majd 2007 májusában Lord Malloch-Brown lett – az egész országokat az államcsőd szélére sodró spekulációs hadműveleteket irányító – Soros Quantum Fund, és a Soros Fund Management nevű alapkezelő alelnöke. 2007-ben, vagyis akkor, amikor miniszter lett a brit kormányban, és a brit uralkodó bizalmas tanácsadója lett.

Most pedig, miután elvégezte dolgát az amerikai belpolitikában, megkapta a koronát, ő lett Soros György birodalmának legfőbb helytartója.

Lord Mark Malloch-Brown. Érdemes ezt a nevet az eszünkbe vésni.

Csakhogy Soros György a legsimább újraválasztásról szóló mondatát, folytatta is, aminek akkor és ott igazából senki nem tulajdonított jelentőséget. Azt mondta, ha most lennének a választások, ez lehetne az amerikai történelem leggyorsabb és legsimább újraválasztása, csakhogy - mint folytatta - 10 hónap van még a választásokig, és forradalmi helyzetben ez a 10 hónap szinte végtelenül hosszú.

A lassan, galuskásan beszélő 90 éves üzletembert nagy tisztelet övezi a davosi fórumra hivatalos körökben. Mindenki udvariasan kacag mérsékelten humoros megjegyzésein, erőltetett szarkazmusán, és senki nem vette volna magának a bátorságot, hogy rákérdezzen, bocsánat Gyuri bácsi, mit is tetszett mondani? Forradalom? Betudták annak, hogy a 90 évesen is borotvapenge élesen gondolkodó spekuláns biztos fáradt volt a New York-Davos út után.

Ha tudták volna, mire gondolt, hogy lényegében a tudtukra adta, mire is készül ő és hálózata a következő 10 hónapban, mindannyiukban megfagyott volna a vér egy szempillantás alatt.

Mert ami utána következett, azt Soros György forradalomnak nevezte, de ha létezne politikai háborús bűnök bírósága, ezt bizony kegyetlen mészárlásnak hívnák.

A Soros György által is forrásponton pörgő gazdaságról, a 4 és fél millió új munkahelyről szóló hírek az amerikai balliberális fősodratú médiában eltűntek, a helyüket átvették a válságba süllyedő gazdaságról szóló tudósítások. Az pedig csak merő véletlen, hogy kapóra jött a koronavírus-járvány, amely tényleg kis híján térdre kényszerítette az amerikai gazdaságot. Persze ha a Trump kormányzat nem húzta volna fel a GDP-t oly magasra, akkor mostanra már tényleg romokban lenne az Egyesült Államok, de ezt a sajtó szemérmesen elhallgatja.

Azt azonban nem hallgatták el – noha bizonyíték nem volt rá -, hogy egyes a demokratákhoz közel álló szakértők szerint az oroszok majd megint segítenek Trumpnak csalni a választáson. Persze ennek nyoma sem volt, és a mai napig nincs is, de hangulatot kelteni lehet vele abban az országban, ahol pár évtizede még börtönbe zárták a kommunistákat és megfigyelték azokat, akik Tolsztojt olvastak.

Majd jött a BLM terror és a zavargáshullám. Az egész országban szinte egyszerre fellobbanó tüzek, utcai harcok, faji zavargások és összecsapások megrengették a rendőrségbe és a hatóságokba, áttételesen pedig a kormányzatba vetett társadalmi bizalmat. Az amerikai médiatársaságok, az önmagukat függetlennek nevező hálózatok pedig egymással versengve fasisztázták, nácizták, rasszistrázták le az amerikai elnököt és a teljes republikánus közösséget. Meggyőzték az amerikaiakat arról, Donald Tramp az oka, amiért félniük kell kimenni az utcákra, és tartaniuk kell a fekete bandák – egyébként szerintük teljesen jogos – terrorizálásától.

A járvány pedig a Soros-hálózat malmára hajtotta a vizet. Az Obama-kormányzat ámokfutása nyomán az összeomlás szélére sodort amerikai egészségügyet valósággal letaglózta a koronavírus. Természetesen minden egyes fertőzöttet, halálesetet Donald Trump nyakába varrt a sajtó.

A választási rendszer és eljárás pedig olyan lyukacsos lett, mint egy ementáli sajt. A demokraták összehangolt és rendszerszerű tevékenységeinek köszönhetően mostanra lassan azt sem tudni biztosan, hogy egyáltalán hányan szavaztak valójában, és hány szellemvoks létezik, hány évtizedek óta halott amerikai polgár regisztrált a választás előtti napon és küldte is vissza még aznap a szavazatot.

Az amerikai belbiztonsági minisztérium pénteken közleményben jelezte, ez volt az amerikai történelem legbiztonságosabb választása, semmilyen rendszerszintű csalás nem volt. Persze kérdés, hogy az a szervezet, amelye az amerikai választási rendszer és a kormányzati infrastruktúra védelmét rábízták, bevallaná-e, hogy miközben állítólag árgus szemekkel figyelt, csalások sorozatát hajtották végre az orruk előtt. Szakértők szerint ennek beismerése ugyanis azt eredményezhetné, hogy az amerikai biztonsági és hírszerzési hatóságok, valamint a teljes kormányzat iránti társadalmi bizalom teljesen összeomolhatna.

Így lesz teljes a 10 hónapos, jól megtervezett, megkomponált és mesterien végrehajtott terv, amelynek végén ismét olyan elnök kerülhet a Fehér Házba, a világ legerősebb hadseregének élére, aki személyesen és alelnökén keresztül is lekötelezettje Soros Györgynek.

Szinte minden számítógép a legfőbb elektronikai alkatrészei Kínában jönnek le a gyártósorról. Ilyen számítógépeket használunk otthon, az irodában, de ilyen alkatrészek vannak a mobilhálózatok hardvereiben, a közlekedési lámpákat irányító rendszerekben, a légiirányításban, az autókban és az orvosi eszközökben.

A világ egyik legnagyobb orvosi diagnosztikai eszközeit, például CT-szkennereket előállító amerikai cége 2005-ben közös vállalatot alapított egy kínai gyártóval. Ez utóbbi mostanra a világ egyik legjelentősebb CT gyártója, a világon több mint 2 ezer kórházban vannak berendezései, és a mai napig beszállítója maradt az amerikai partnernek.

Hogy miért fontos mindez? Ha rábízzuk egészségünket, közlekedésbiztonságunkat, a repülésbiztonságot a kínai termékekre, ha szeretteinket minden kétely nélkül ültetjük be autónkba, amelyben kínai alkatrészek vannak, ha egész életünket, családunk életét, annak szinte minden vetületét rábízzuk a kínai termékekre, akkor miért nem bízunk a kínai oltóanyagban?

A világ egyik fele eközben orosz technológiára bízza a honvédelmet. Az utóbbi néhány évtizedben az orosz haditechnológia rakétasebességgel fejlődik. És ha már rakéta. Jelenleg orosz hordozórakéták nélkül a nemzetközi űrállomás már régen ellátás, karbantartás vagy éppen személyzet nélkül lenne. De a távközlési műholdak rendszerében is komoly hiányok lennének.

Az atomkutatásban kevesen kételkednek abban, hogy az orosz szakemberek között vannak a világ legjobbjai. Még a nukleáris biztonság területére is igaz ez. Rajtuk kívül például kevesen – talán csak a japánok - tapasztalták meg, milyen is egy igazi atomkatasztrófa. Ha valakik, hát az orosz szakemberek tudják, hogyan kell ma biztonságos erőművet építeni.

Miért vannak akkor kétségeink az orosz vakcinával szemben? És miért nincsenek a nyugati gyógyszerek iránt? Amikor a nyugati liberális demokráciákban ma már kvóták uralják azokat a területeket, amelyeket korábban a józanész. Ahol ma már nem azért kell valakire rábízni például egy oltóanyagfejlesztési projektet, mert ő a legjobb, hanem mondjuk mert fekete, vagy valamilyen LMBTQ közösség tagja. Ahol a vezető politikusok több figyelmet szentelnek a mérhetetlen kockázatokat jelentő migráció fenntartásának, mint annak, hogy saját nemzetüket, azok polgárait megvédjék a járványtól? Ahol az idősek már másodrendű polgárok, akikre nem kell figyelmet szentelni, mint a svéd idősotthonokban, ahol rengetegen meghaltak a koronavírus miatt, mert a kormányzat szerint nem volt szükség intézkedésre? Vagy ahol nem hagynák, hogy az ország vezető egészségügyi szakembere keresztet hordjon a nyakában?

De mégsem ezek az érthetetlen dolgok. Hanem az, hogy egyesek itthon és Brüsszelben is politikai kérdéssé alacsonyítják le azt, hogy a magyar emberek megbízhatnak-e a vakcinákat bevizsgáló magyar kutatókban. Akik a világ legjobbjai és legelismertebbjei között vannak. Akik – a szakmai és tudományos okok mellett, vagy inkább felett – elsősorban azért lesznek kellően szigorúak az orosz, a kínai vagy bármilyen más oltóanyaggal szemben, mert honfitársaik, magyar nemzettestvéreik élete múlhat rajta.

Ezzel szemben csak azért, mert Soros György szerint Brüsszelnek nem szabad hagynia, hogy mi orosz vagy kínai vakcinát vegyünk, és eljárást kell emiatt Magyarország ellen indítani, akkor ennek az unióban már neki is állnak, és a hazai balliberális ellenzék már szorgosan dolgozik is ezen. Pedig semmilyen szakmai vagy tudományos indok nincs mögötte, közösségi érzet pedig a liberálisoknál pláne nincs. Csak és kizárólag pusztán azért teszik, mert az orosz vagy a kínai vakcina nem Soros György biznisze. Azokhoz nem Soros György és hitelezőhálózatának segítségével lehet vagy kell eljutni.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a nyugati, az amerikai vagy európai fejlesztésekben ne lehetne megbízni. Hiszen az pont ugyanolyan előítéleten alapuló hozzáállás lenne, mint a kínai vagy az orosz oltóanyaggal szembeni megalapozatlan bizalmatlanság. Ráadásul azért azt érdemes megjegyezni, hogy az amerikai-német oltóanyag fejlesztésében magyar tudósoknak van vezető szerepük.

Ettől függetlenül, vagy éppen ezért is abban egyetérthetünk, hogy egy cseppet sincs miért kevésbé bízni a magyar kutatókban, mint az uniós intézmények által felfogadott laborok szakértőiben. Így azok a vakcinák, amelyek számunkra elérhetők lesznek, a lehető legnagyobb biztonság mellett az elérhető legjobb védelmet nyújtják majd a koronavírussal szemben, és végre véget érhet a mindannyiunkat sújtó globális rémálom.

Pontosan ugyanaz zajlik most Európában, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, mint ami az amerikai elnökválasztási kampányban zajlott Donald Trump ellen.

Soros György teljes hálózata, beleértve az amerikai fősodratú balliberális médiát is, január óta arról győzködte az amerikaiakat, hogy Donald Trump maga a gonosz, rosszat akar mindenkinek, és csak a jogállamiság fényes vértezetű lovagja, a demokrata és bevándorláspárti Joe Biden menthei meg az országot. Még akkor is, ha Biden konkrétan köztörvényes bűnöző, zsaroló és korrupt, csak meg kell nézni ukrajnai tevékenységét.

Ugyanez zajlik most Európában ellenünk. Megvétóztuk az uniós költségvetést, mert az olyan kitételt tartalmazott, amely zsarolhatóvá tette volna hazánkat. Egészen pontosan minden magyar állampolgárt. A megvétózott büdzsében lévő jogállamisági feltételek ugyanis azt eredményezték volna, hogyha a Magyarország nem engedelmeskedik a brüsszeli bürokráciának, például mondjuk továbbra is ellenállna illegális migránsok befogadásának, akkor szinte bármilyen ürüggyel megvonhatnák az uniós pénzeket hazánktól, vagyis a magyarok zsebéből vették volna ki a pénzt.

És elég lett volna csak a gyanú, bizonyíték nem is kellett volna hozzá. Egy felelős magyar kormány nem engedheti meg, hogy ennyire kiszolgáltatottá tegye saját nemzetét.

Be is indult a Soros-média hálózat. A német közszolgálati ZDF, amely nyíltan, leplezetlenül kiáll a liberális értékek és a nyílt társadalom mellett – ők biztosan tehetik -, konkrétan azzal viccelődött, hogy idézem: hülye magyarok és hülye lengyelek nélküli Európai Uniót kell létrehozni. Majd a tudósítót játszó színész kivágott két csillagot az uniós zászlóból.

Eközben a szintén közszolgálati ARD klímavédelmi témahét címén arra igyekezett rávilágítani – közpénzből ők is tehetik - , hogy az értelmes és modern ember ha választhat a saját gyermek és a környezetvédelem között, akkor az utóbbit választja, hiszen a gyermek az egyik legszennyezőbb dolog a világon. Inkább fogadjuk örökbe migránsgyermekeket.

Majd jött George Clooney, Soros György és fia Alex társaságában, és azonnal lediktátorozta Orbán Viktor, annak a Magyarországnak a miniszterelnökét, amely a 80-as évek végén szerinte a Szovjetunió része volt. Mr. Clooney, talán a Soros-propaganda olvasgatása közben egy történelemkönyvet is forgathatna, akkor nem mondana ekkora hülyeséget.

Soros György és hálózata továbbra is azért uszítja ellenünk Európát és – hollywoodi kitartottjain keresztül az egész világot, mert nem akarunk engedelmeskedni a Soros-tervnek. Nem akarunk migránsokat tömegesen befogadni, nem akarunk ezermilliárdos soha le nem járó hiteleket felvenni – főleg nem tőle-, és nem akarjuk eltörölni múltunkat, értékeinket, hagyományainkat, és ragaszkodunk keresztény értékekre, családra, vagyis anyára-apára-gyermekre épülő társadalmunkhoz.

Csak azok a fránya választók ne lettek volna, igaz? Mindig azokkal van a baj. Főleg a republikánusokkal. Mrs Clinton egyértelművé is tette, hogy mit gondol róluk. Mind gyáva és gerinctelen, aki Trumpot támogatja – mondta ezt a podcastban.

Érdekes módon az amerikai balliberális oldal ebben kicsit sem különbözik a magyartól. Nyíltan és lelkiismeretfurdalás nélkül sértegetik azokat, akik nem értenek velük egyet. Az MSZP-s Bangóné nemes egyszerűséggel lepatkányozta a Fidesz-szavazókat. Az erzsébetvárosi DK-s polgármester szerint rémísztő képződmény minden fehér, keresztény, heteroszexuális, ők annyira aljasok, hogy biztos nincs is közöttük DK-s szavazó. Legutóbb párttársa, a milliárdos volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége rúgott bele a kétkezi munkásokba. No, igen, sosem voltak hasonló problémáik.

Még mielőtt azonban bárki azt hinné, bármikor is egy lapon akarnánk emlegetni őket Hillary Clintonnal, térjünk egy kicsit vissza a női elnök gondolatához. Elsőre talán véletlennek tűnik a volt First Lady nyilatkozata. Úgy tűnik, mintha továbbra is az amerikai nőket, a szavazataikat akarná megszerezni Joe Biden demokrata elnökjelöltnek.

De nem. A látszat csal. Ugyan a demokrata jelölt mellett kampányol, de valójában nem Bidennek, hanem alelnök-jelöltjének, Kamala Harrisnek a szekerét tolja. Joe Biden ugyanis szinte minden hiteles szakértő egyértelmű véleménye szerint nincs abban a mentális egészségi állapotban, hogy kitölthesse elnöki mandátumát. Egyre több jel utal arra, hogy súlyos gondokkal küzd. Rendszeresen előfordul, hogy nem fogja fel vagy nem tudja értelmezni a hozzá intézett kérdéseket. A minap „ledzsordzsozta” az elnököt, aki mint tudjuk Donald Trump. Utoljára több mint tíz éve ült George nevű elnök a Fehér Házban.

Egyre valószínűbb, hogy ha - botrányos és otromba korrupciós ügyei, hatalommal való súlyos visszaélései ellenére – megválasztják, akkor rövid időn belül átadná a székét Kamala Harrisnek, aki az Egyesült Államok első fekete elnöknője lenne. Amivel egyébként nem is lenne alapvetően baj.

A baj az egész eljárással van. Ismét csak a Soros-modell. Ha tudjuk, hogy az emberek nem szavaznának egy fekete nőre, akkor hadd szavazzanak egy fehér férfira, aki majd utána szépen lelép. Vagyis megint szembeköpik a választókat és a demokráciát. Kit érdekel, a választók mit akarnak, úgyis az lesz az elnök, akit mi akarunk.

A Soros-birodalom ugyanis Kamala Harrist akarja, aki egyszemélyben testesíti meg a nyílt társadalmat. Afrikai és ázsiai amerikai, vagyis afroamerikai és indiai bevándorló családból származik, mostani férje zsidó származású ügyvéd. Kamala Harrisnek nincs saját gyermeke, férje két gyermekének nevelőanyja. Harcot hirdetett az abortuszellenes aktivistákkal szemben, valamint börtönbe záratná azoknak a gyerekeknek a szüleit, akik rendszeresen lógnak az iskolából. Kamala Harris az LMBTQ jogok harcos képviselője.

Vagyis lényegében a Soros-birodalom reklámarca. A szép és boldog nyílt társadalmú jövő elhozója, aki megteremthetné az egyetemes demokráciát és jogállamiságot.

Most már csak azokat a fránya gyáva és gerinctelen, fehér, keresztény, heteroszexuális, patkány republikánus szavazókat kellene valahogy távol tartani az urnáktól…

Az átláthatóságért felelős bizottsági alelnök szerint nem igaz, hogy a jelentés nem objektív és a Magyarország-ellenes szervezetek anyagai alapján készült. Kiemelte, a magyar ellenzékkel egyáltalán nem egyeztetett.

A Bizottság és az egész folyamat átláthatóságára büszke Vera Jourova azt is mondta, hazugság az, hogy szoros kapcsolatban áll Soros György milliárdossal. Azt mondta, egyszer, 2016-ban valóban találkoztak, amikor az üzletember az ukrán jogrendszer reformja iránt érdeklődött nála.

Az átlátható, az átláthatóságára büszke átláthatóságért felelős alelnöknek pontosan tudnia kell, hogy éppen az átláthatóság az, ami miatt nagyon kell vigyázni, mikor, kinek és mit hazudunk.

Az átlátható módon készült 25 oldala jelentés utolsó 5 oldalán ugyanis felsorolják, kikkel találkoztak a Bizottság munkatársai a jelentés készítésekor. Idén júniusban a testület virtuális látogatást tett több állami és kormányzati szervnél, valamint az Amnesty International Magyarországnál, a Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Politikai Intézetnél, a Korrupciókutató Központnál, a Magyar Helsinki Bizottságnál, a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetnél és a Transparency Internationalnél. Ezek mind, egytől egyik Soros Györgyhöz és alapítványaihoz köthető szervezetek. És ez csupán egy része a teljes listának.

Az átláthatóság arra is fényt derít, hogy Vera Jourová átláthatóságért felelős bizottsági alelnök nem csak egyszer találkozott Soros Györggyel. Az Európai Bizottság nyilvános dokumentumai szerint Vera Jourova 2015 júniusában, 2017 áprilisában és 2017 novemberében személyesen fogadta a milliárdost. Emellett 18 alkalommal volt jelen a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom alapítvány aktivistáival tartott találkozókon.

Ezeket az adatokat az internet segítségével kevesebb mint egy óra alatt bárki megtalálhatja. Nem nehéz, hiszen az Európai Bizottság átlátható módon működik.

Felvetődik ilyenkor az emberben a gyanú, hogy talán fordítási hiba lehet az alelnök asszony interjújában. A transparent valóban jelent átláthatót, ez a közéleti jelentése. Lehet, hogy Vera Jourova a másik jelentésre gondolt? Lehet, hogy azt akarhatta mondani, hogy „átlátszók” vagyunk.

És valóban. Az átláthatóságnak köszönhetően megszerzett adatok fényében Vera Jourovának ez az egész erőlködése valóban átlátszó.

A nyíltan demokrata párti, balliberális hírcsatorna nemzetbiztonsági tudósítója, Samantha Vinograd kiáltotta ezt világgá, miután az amerikai elnök bejelentette, hogy pozitív lett a koronavírus tesztje.

A fiatal szakértő szerint az amerikai elnököt egy „halálos vírus” támadta meg, és ezért Donald Trump már képtelen ellátni elnöki teendőit, alkalmatlan arra, hogy az országot irányítsa. Sőt, mivel az elnök rendszeresen maszk nélkül jelent meg találkozókon, ezért akár az amerikai kormányzat teljes vezetését kiiktathatta Trump elnök – fújt riadót Vinograd szinte olyan hangon, mintha csak percek lennének hátra a világvégéig, az emberiség teljes kipusztulásáig.

Erről persze szó sincs.

Egyrészt a koronavírus nem halálos vírus, hanem a bizonyos rizikócsoportok esetében akár halálos kimenetelű is lehet. Noha Turmp elnök korából adódóan rizikócsoportba tartozik, általános egészségi állapotának, fittségének és persze a Fehér Ház kiváló orvosainak köszönhetően egyelőre nincs halálos veszélyben. Feladatait el tudja látni.

De ha éppen nem is érezné magát annyira jól, hogy a világ dolgaival foglalkozzon, ott vannak a helyettesei, akikről az amerikai alkotmány jogilag, a titkosszolgálat pedig biztonságilag gondoskodik. Az alelnök nem véletlenül nem utazik sosem egy repülőn az elnökkel. Ha egyikükkel baj történik, nem marad vezető nélkül az ország. De ott a külügyminiszter, a házelnök, és persze a szálakat legtöbbször a valóságban kézben tartó kabinetfőnök is. Mind képesek az ország irányítására. Az alelnökről pedig azóta ki is derült, hogy nem fertőzött.

Hogy miért kelti mégis a pánikot a CNN? Egyszerű az oka. Vastagon benne vagyunk az amerikai elnökválasztási kampányban, ahol jelenleg a demokrata kihívó, Joe Biden nem áll túl jól. A vírusfertőzés azonban most kapóra jött a ballib médiának, azonnal világvégét és káoszt vizionálnak, amelyből majd csak Biden húzhatja ki az országot. Már ha addig sikerül megőriznie józan eszét. A clevelandi elnökjelölti vitán ugyanis – pestiesen szólva – „elkussoltatta” Trump elnököt. Ilyet azért fejlett országokban önmagukat és a demokráciát komolyan vevő politikusok nem tesznek. Nálunk is csak a Jobbik nevű balliberális párt elnöke és egy lyukaszoknis független vetemedik ilyesmire.

Egy biztos, a CNN régen letette a voksát a demokraták mellett. Elemzőjük, Samantha Vinograd elvileg kifejezetten hozzáértő. Az Obama-kormányzatban a Nemzetbiztonsági Tanács vezető tanácsadója volt, az iraki helyzetért felelős igazgatóként. Ott bizony láthatott vagy hallhatott igazán veszélyes dolgokról is. Éppen ezért is furcsa, hogy az amerikai kormány előtti legveszélyesebb helyzetként írta le Trump elnök pozitív koronatesztjét. Persze ha nem ezt mondaná, nem is lehetne a CNN-nél, amely egykor éppen a sajtószabadságért vívott ádáz harcával és függetlenségével érdemelte ki vezető szerepét az amerikai médiapiacon.

A jogállamisági jelentés célja, hogy megteremtse az alapját a bizottság, az intézmények és a tagállamok kormányai közötti párbeszédnek – ezt Didier Reynders, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke mondta a jelentést bemutató sajtótájékoztatón.

Teszünk neki egy ajánlatot, amit nem utasíthat vissza – így szólna az előbbi mondat, ha az a Keresztapa című filmben hangzana el. A lófejes jelenetre pedig mindenki emlékszik.

A jelentés nem más, mint a zsarolás törvényesített változata. Brüsszelben a bevándorláspárti baloldal nem tett le arról, hogy úgynevezett jogállamisági feltételekhez kösse az uniós forrásokat. Az évenkénti tagállami jogállamisági jelentés pedig ennek a legjöbb eszköze.

Az ez alapján induló párbeszéd ugyanis maga lesz a visszautasíthatatlan ajánlat. Brüsszelből jön az ukáz, hogy ha pénzt akarsz, akkor úgy táncolj, ahogy mi fütyülünk. És hogy ne legyen kétség, kinek is kell megfelelni, elég, ha megnézzük, mi alapján íródott a 25 oldalas jelentés hazánkról. Az utolsó 5 oldalon olvashatók a források és a közreműködők.

Magyar Helsinki Bizottság, Transparency International, Társaság a Szabadságjogokért, Riporterek Határok Nélkül, International Press Institute és a Nyílt Társadalom Alapítvány. Csak néhány a számtalan Soros-NGO-ból, akik a jelentés gerincét, a felhasznált információk és források nagyon nagy többségét adják. Ők jelentenek majd Brüsszelnek a magyar jogállamiságról, és ez alapján lesz vagy nem lesz uniós pénz.

Persze egyvalamiben biztosak lehetünk, a magyar kormány és szövetségesei mindent megtesznek majd, hogy a Sorosisták legújabb haditerve elbukjon. Végső esetben a Tanácsban vétóznak. Költségvetési kérdéseket ugyanis nem lehet többséggel, csak egyhangú támogatással eldönteni. Így elejét lehet venni a brüsszeli maffiademokráciának.

Apropó demokrácia. A Soros-sereg offenzíváját Vera Jourová, bizottsági alelnök vezeti, aki azt merte mondani, hogy a magyarok képtelenek önálló véleményt alkotni. Jourvá asszony ezzel kapásból lehülyézett minden magyar választópolgárt. Csak azért, mert a magyar választók nem a brüsszeli elitnek, és az ő személyes kitartójának, Soros Györgynek tetsző kormányt választanak.

Már elnézést, de mi még úgy tanultuk, hogy a demokráciában minden szavazat egyenlő, és ugyanannyit ér. Jourová asszony szerint viszont csak a bevándorláspárti baloldalra és a liberálisokra adott szavazatok értékesek, a többi nem. Szép kis jogállami felfogás.

De innen is üzenjük Jourová asszonynak, hogy a magyarok nem csak képesek, de akarnak is felelősségteljesen szavazni, és voksaikat demokratikus jogaikkal élve, tudásuk, mondhatni bölcsességük legjava szerint adják le azokra, akiket megbíznak érdekeik képviseletével. És ha Jourová asszony szerint ez beteg demokrácia, akkor talán neki kellene orvoshoz menni.

Az Európai Bizottság az elmúlt napokban többször is hangsúlyozta, milyen nehéz dolga volt ezzel a paktummal. Az előző, a Juncker-féle, a kvótára alapuló csomagot akkor a Brüsszel lényegében letolta a tagállamok torkán. A von der Leyen bizottság ezzel szemben egyeztetett minden tagországgal, mindenkinek a javaslatát és aggályait figyelembe vette, nagyon kemény egyeztetéseken van túl – mesélték el többször is a biztosok, hozzátéve, hogy a koronavírus-járvány sem könnyítette meg a dolgukat. Amióta pedig bemutatták a paktumot, kapnak hideget-meleget. Vannak, akik szerint túl bevándorláspárti, mások szerint túl migráció-ellenes a csomag, és igazából senki se dicsérte meg őket.

Hogy is szól a régi magyar bölcsesség? Aki örömlánynak áll, ne panaszkodjon, ha akad jelentkező, aki igénybe venné a szolgáltatást.

Főleg akkor ne, ha egyszer már belebukott ebbe a bizniszbe. Hiába mondja ugyanis Brüsszel, hogy nincs szó kvótáról, meg kőkemény kitoloncolások lesznek, és csak az jöhet be, aki jogosult arra, ha eközben továbbra is a már korábban megismert mondatokat hallani közben.

Szükség van a legális és rendezett migrációs útvonalakra, hogy beengedhessük azokat, akik szeretnék segíteni az európai gazdaság fejlődését – mondta a paktumot bemutató sajtótájékoztatón Ylva Johansson. A svéd belügyi biztos - miközben milliók veszítették el munkahelyüket Európában a járvány miatt - egyértelműen gazdasági migránsokról, betelepítendő munkavállalókról beszélt, majd fél perccel később szinte könnyezve kért elnézést azért, hogy egyes országok ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a valódi menekülteket lehessen beengedni. A kérdés, hogy kit tekint majd Brüsszel menekültnek?

Mert a menedékkérelmek elbírálását is központi irányítás alá helyezné a bizottság a paktum szerint. Vagyis nem a határországok határőrizeti szervei döntik el, kit engednek be, hanem brüsszeli tisztviselők döntenek arról, hogy a határországoknak kit kell beengedni. Ezzel pedig már többször is próbálkoztak a Soros György által fizetett EP-képviselők, például amikor az eljárásrendet durván felrúgva addig szavaztatták a parlamentet a humanitárius vízumnak nevezett migrációpárti elképzelésről, amíg azt végül sikerült elfogadtatni.

A legaljasabb azonban a kötelezően rugalmas szolidaritás – vagy minek is hívják ezt a lázálmot. Vagyis amelyik ország nem akar befogadni, kötelezően vegyen részt az elutasított menedékkérők kitoloncolásában. 8 hónap alatt le kell bonyolítsa a kitoloncolást, különben köteles lesz saját országában ideiglenesen letelepíteni.

Azért egy picit gondoljunk ebbe bele! Németországban több mint 15 ezer elutasított menedékkérő van, többségük évek óta várja a kitoloncolást. A migránspárti NGO-k, ügyvédeik, megvásárolt bíróik ugyanis ipari méretekben akadályozzák a kitoloncolást, húzzák az időt. Ha ezt nem szabályozzák, a 8 hónap betarthatatlan, és a befogadni nem akaró országot mégiscsak kötelezik a betelepítésre. Ravasz!

Másrészt gondoljunk bele abba, amikor a magyar kormány által bérelt gép a berlini reptéren felveszi az elutasított afgán menedékkérőket, és elviszi őket Afganisztánba. Tízezrek fognak tüntetni a reptér előtt azt kiabálva, hogy a magyarok fasiszták, idegengyűlölők. Abba bele sem gondolok, hogy ha vonatot bérelnénk nekik, abból milyen botrány lenne.

Vagyis ez az egész csomag – még ha segítő és jobbító szándékkal jött is létre – egyelőre nem tűnik valódi, minden tagállam számára elfogadható közös európai megoldásnak a migrációs válságra. Egy dolgot ugyanis teljesen kizár. Azt hogy ne menedzselje, hanem hogy megállítsa az Európára nehezedő migrációs nyomást.

Ez mind így is van. A bevándorláspárti baloldali olasz kormány azonban ennek ellenére kiváló helyzetben van. Mivel végrehajtja a migránspárti uniós bürokrácia minden utasítását, cserébe szinte dúskálhat Brüsszel figyelmében, pénzügyi és politikai támogatásában. Talán ezért lehet, hogy az olasz belügyminiszter jódolgában elvesztette minden kapcsolatát a valósággal.

Luciana Lamorgese asszony ugyanis azt találta mondani egy lapinterjúban a minap, hogy a járvány miatti első gazdasági helyreállítási csomag forrásaiból egy fillért se kapjanak az illegális migránsokat be nem fogadó országok.

No, a hírek iránt érdeklődő hallgatóknak valószínűleg most is elkerekedik a szeme. Az az Olaszország meri szólásra nyitni a száját, amelyik kedvéért és amelyre szabva alakította ki az Európai Bizottság a gazdaságmentő csomagját? Amely kedvéért az unió hitelt vesz fel és a tagállamok adósságba verik magukat? Amely kedvéért tagországok összefogtak és adtak járványügyi védőeszközöket, amikor Brüsszel képtelen volt időben reagálni a veszélyre?

Lamorgese miniszterasszony ezeken már régen felülemelkedett. Az ő valóságához ez nem tartozik hozzá. Szerinte a tagországoknak nem önkéntes, hanem kifejezetten kötelező alapon kellene befogadni a kvóta szerint rájuk kényszerített illegális migránsokat. Külön említette a Visegrádi országokat, amelyek szerint az uniós többséggel ellentétes, értsd helytelen, el- és megvetendő, elfogadhatatlan álláspontot képviselnek.

Ha kísérletet tennénk arra, hogy az olasz belügyminisztert visszarántsuk a földre, a valóságba, néhány dolgot biztosan a figyelmébe ajánlanánk.

Luciana Lamorgese egyrészt úgy beszél a járványügyi helyzetről és a járvány miatti gazdaságmentő csomagról, mintha ő maga személyesen nem is lenne felelős a veszély növekedéséért. Pedig az. Az olasz polgárok akarata ellenére – kiszolgálva Brüsszel és a Soros-NGO-k érdekeit -, folyamatosan engedi be Olaszországba az illegális migránsokkal teli hajókat, tudván, hogy a fedélzeten lévők között rengeteg a fertőzött. Ezt a tesztek is bizonyítják. Majd ezeket a fertőzötteket nem hajlandó őriztetni, így a vírusgazdák szabadon járnak-kelnek az országban, sokszor más országokban is. Ezzel lényegében létrehozta az európai víruselosztási rendszert az általa olyan nagyon imádott kötelező migránselosztási rendszer példájára.

Ez az a rendszer, amely az ő egyik lázálmának szüleménye. Luciana Lamorgese volt az, aki még egy korábbi baloldali kormány idején kidolgozta az országon belüli, kötelező kvótán alapuló migránselosztást. Ennek a lényege, hogy a déli partokra érkező illegális bevándorlókat kötelezően szétosztják az összes olasz tartomány között. Ahol ódzkodnak vagy ellenállnak, ott megvonják az állami pénzeket. Ismerős gondolat?

És még egy gondolat. Az első Soros-terv egyik kulcseleme volt az, hogy a kvótát és a befogadást elutasítóktól el kell venni a nekik egyébként járó uniós forrásokat. Ezt az ötletet a bevándorláspártiak nagyon szerették, és mindent el akartak követni, hogy meg is valósuljon ez a rendszer. Csakhogy ez ellenkezik az uniós joggal, így egy idő után ezt elvetették. Jött helyette egy újabb ötlet, a jogállamiság. Ez volt egy ideig a balliberálisok szent grálja hazánk ellen. A V4-ek azonban minden támadást visszavertek, ráadásul az uniós források jogállamisági aggályokhoz kötése szintén szembe megy az alapszerződés betűjével. Idén ez a lufi is kipukkadt. A német kancellár azt ígérte, hogy év végéig, a német uniós elnökség végéig lezárják a hazánk elleni 7 cikkely szerinti eljárást. Ez ennyi volt.

Az járvány utáni gazdasági mentőcsomag azonban úgy tűnik szabad préda. A bevándorláspártiak most kezdik elölről az egészet, csak az kaphat pénzt, aki migránst fogad be. Összekötötték tehát az európai emberek életének és egészségének védelmét a migrációval. Az olasz belügyminiszter pedig – akinek köszönhetően folyamatosan nő a fertőzött migránsok száma Európában –, be is dobta ezt a köztudatba. Vagyis az európai balliberálisok megkapták az újabb gumicsontjukat, amivel eljátszadozhatnak. Csak sajnos ezt ismét az európai emberek kárára teszik.

Fura dolog ez a jogállamiság. Az európai parlament, a szakbizottságok, nyugati politikusok, önjelölt megmondóemberek habzó szájjal kérik számon a jogállamiság soha pontosan meg nem fogalmazott elveit Magyarországon és Lengyelországon, még akkor is, ha a világon semmi konkrét ügy nincs a kezükben. Bizonyíték meg főleg nincs.

Belgiumon most aztán lehete fogást találni bőven. Bizonyíték van, ügy van, haláleset is van, mégpedig teljesen felesleges és szükségtelen haláleset. Az Európai Parlament állampolgári, jogi és igazságügyi bizottsága, a LIBE, amely hazánkat oly előszeretettel ítéli el mindenféle ostoba ürüggyel, azonban most úgy hallgat, mint az a bizonyos a fűben.

A sok emberjogi harcos, a szabadságjogok fényesre csiszolt kardját magasba tartva ellenünk rohamozó Soros-huszár most úgy csinál, mintha nem is lenne itt semmi látnivaló. Mintha hirtelen mindenki egyszerre elment volna szabadságra. Hmmm, érdekes.

Pedig lenne miről huszárkodni.

Először is, a belga rendőrségtől a kormányig, a belügyminiszterig mindenki pontosan tudta, hogy mi történt. Mindenki tudta, hogy itt egy akkora botrány tör majd ki, hogy abba egész Belgium beleremeg. Hogyan döntött tehát az Európai Unió szívében, az uniós intézményrendszernek otthont adó ország jogállamiságból bárkit kioktató kormánya? Úgy, hogy eltussolja az ügyet.

Két és fél évig lapítottak a demokrácia élharcosai, és lapítanának ma is, ha a szlovák férfi özvegye ki nem adja a biztonsági felvételt. Hol a jogállam, hol az igazság, hol vannak az európai értékek?

De ne szaladjunk szó nélkül a náci karlendítés mellett sem. Az ifjú szőke rendőrnő vidáman röhögcsélve imitál az ujjaival hitlerbajuszt és lendíti karját előre. Persze hülyék minden országban vannak.

Ez a hölgy azonban állami pénzen, állami egyenruhában, állami fennhatóságú intézményben játszik nácisat, az már nem a vicc vagy a hülyeség kategóriája. Ez bizonyítéka a belga rendvédelemben megbúvó szélsőségeknek. Bár megbújnia nem is kell, hiszen a hölgy a mai napig rendőr, állását és fizetését visszakapta. A náciknak tehát még csak félnivalójuk sincs a belga államszervezetben kimutatni valódi énjüket, sőt, a belga állam még bátorítja is őket.

Hol van most a hazánkat antiszemitizmussal vádoló német külügyi államtitkár? Hol van Michael Roth? És hol van a jogállamiság és a demokrácia megmentője, a belga liberális Guy Verhofstadt, aki szerint nálunk diktatúra van és tombolnak a szélsőségesek?

Hol van Sophie in 't Weld, Judith Sargentini? Nem hallom Gyurcsány Ferencnét, Cseh Katalint vagy Donáth Annát ahogy tüntet a belga kormány vagy a követség épülete előtt. Nem látom a tömegeket féltérdre ereszkedni a szlovák követségek előtt, és a magasba emelt ököllel követelni az igazságot és a jogállamiságot.

És csak egyetlen pillanatra képzeljük el, az előbb említettek mennyire lennének aktívak, ha ez az eset Magyarországon történt volna!

Na, kérem, ez a kettős mérce.

A dél-olasz szigetek elöljáróinak hosszas kérése, sőt, könyörgése után szerdán este végül a római kormányzat fogadta őket. Ehhez persze az kellett, hogy sztrájkokkal és kikötőzárral fenyegessék meg a kabinetet. A találkozón, ismét elmondták, nem bírják tovább a migránsok áradatát, amely súlyos egészségügyi kockázatokat is hordoz.

A baloldali római kormány mindent megígért, adókedvezményt, pénzügyi támogatást, újabb karanténhajók küldését, a táborokból a migránsok elszállítását, amivel persze csak tovább bátorítja az átkelést. Csak egy dolgot nem ígért meg. A legfontosabbat: hogy megállítja az illegális migránsokat szállító csempészhajók és NGO-hajók kikötését. Pedig ez lenne a helyiek érdeke.

Ez az olasz kormány azonban, amely nem választások, hanem politikai trükkök révén, a választók akaratát semmibe véve került az ország élére, nem az olaszok érdekeit nézi, hanem a bevándorláspárti brüsszeli elitét.

Azokét, akik közpénzen védett otthonaikban élnek, távol a bevándorlók áradata jelentette gondoktól, páncélozott kocsival járnak, a legjobb éttermekben vacsoráznak, vagyis egyetlen percig sem kell átélniük azt a kegyetlen valóságot, amelyet felelőtlen döntéseik szabadítanak az európaiakra, például az olaszokra.

Nekik nem kell a no-go zónákkal foglalkozniuk, sőt, szerintük nincs is olyan, hogy no-go zóna, az csupán fakenews. Az ő lányaikat nem erőszakolják meg tömegesen migránsok, fiaiktól nem veszik el a tárcáikat késpengét a torkukhoz szorítva. Ahol ők élnek, a fiatal bevándorlók nem gyújtják fel a várost. Mégis ők mondják meg, hogy az olaszoknak mindezt el kell viselniük, sőt, ez nekik jó, hiszen példát mutathatnak emberségből.

Tehetik, hiszen ez az olasz kormány nem fog szembeszállni velük, még akkor sem, ha az olasz emberek isszák meg a levét. A Conte-kormány tagjai pontosan tudják, hogy választáson nem nyerhetnek, csak Brüsszel támogatásával maradhatnak hatalmon.

Pontosan ezért nem lépnek fel az embercsempész Soros-NGO-k ellen sem. A minap újabb hajóknak adtak kikötési engedélyt, mert ez a kormány hatáskörébe tartozik. Hiába tüntettek a kikötőkben az olaszok, hiába mondták, hogy elég, elfáradtak, a német Sea-Watch 4 többszáz migránst tehetett partra. És már be is jelentették, hogy új, minden korábbinál nagyobb hajót szereznek be, hogy még több illegálist migránst csempészhessenek Európába.

Érdekes dolog ez. Az NGO-k, vagy ahogyan magukat nevezik, a civil szervezetek, önmagukat a civil társadalom képviselőiként szeretik beállítani. Persze ez hazugság. Ha úgy lenne, akkor törődnének a lampedusai, a szicíliai vagy a spanyol civilek, állampolgárok sorsával, akkor az ő érdekeiket néznék, akik azt kérik, azért könyörögnek, hogy ne vigyenek hozzájuk több migránst.

Nem ezek az NGO-k nem a civilek érdekeit védik. Ők csak és kizárólag azért dolgoznak, hogy kitartóik, finanszírozóik gazdasági és politikai haszonszerzését támogassák. Ehhez pedig felhasználják a szerencsétlen sorsú bevándorlókat, és ha kell, tönkreteszik az európai polgárok életét.

Legyen Ön is Lord! Kevesebb mint 50 dollárért. Naponta többször is a telefonom vagy a számítógépem képernyőjére tolakodik ez a reklám, miközben a legnagyobb közösségi oldalon vagyok.

Eleinte nem értettem, mit akarnak tőlem, vagy eladni nekem. Majd jött az a csali, amelynek kevesen tudnak ellenállni. „Kiemelt figyelmet és királyi bánásmódot kap a repülőn, a hivatalban vagy a szállodában, ha meglátják az útlevelében a neve előtt a Lord címet!”

Bevallom őszintén, épp jókor és jó helyen talált el a reklám. Éppen ügyintézésre vártam, régóta, és az előadón már láttam, a legmélyebb alázattal és nyájassággal sem fogom tudni elérni, hogy ne találjon valami apróságot, ami miatt kioktathat, vagy simán hazaküldhet azzal, hogy ez így ma biztos nem fog menni, majd legközelebb.

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha a Lord cím ott lenne a nevem előtt, vagy mondjuk utána, a Fűzfánfütyülő Tarhonya Lordja cím virítana a személyimben, vajon az változtatna-e valamit a helyzetemen.

Követtem a reklámot, és már jött is a nagy okosság. Vegyél tőlünk egy négyzetláb földet Skóciában, amely a törvények szerint téged, mint szuverén földbirtokost feljogosít a feudális főrendi cím, a Lord viselésére. Ha megveszed a csomagot, akkor postafordultával megkapod a címeres iratot arról, hogy mostantól a nevem Lord Bende Balázs.

Vagyis nagyjából 30 fontért, 40 egynéhány dollártért, ez alig 12 ezer forint, kapnék tehát 0,09 század négyzetméter skót földet, amin a lábam nyoma éppen elfér, és azonnal nemesi címem lesz. Ez tetszik.

Fantáziálni kezdtem arról, ahogy a repülőn majd az utaskísérő azzal jön oda, hogy Őlordságod ugyan turista osztályon utazik, de engedje meg, hogy egy kis pezsgővel és kaviárral lepjük meg. Vagy ahogyan a szállodában a standard szoba helyett kapok egy lakosztályt, cserébe Énlordságomnak csak annyit kell tennem, hogy Lord Bendeként írok jó értékelést róluk, lám egy főrendi nemesnek is tetszik a hotel.

Úgy döntöttem, jobban megnézem én ezt a lordosdit. Ahogy mondani szokták, ha az interneten kínálják, akkor biztos átverés. És tényleg az.

Néhány élelmes ember trükkje. Megvettek egy nagyobb földdarabot, majd elkezdték négyzetlábonként árulni.

Az egy négyzetláb skót föld megvételéről tényleg kapnék hivatalos adásvételi szerződést, de a földregiszterbe ilyen kicsi tulajdont nem jegyeznek be. Ettől még az én tulajdonom a föld, de ha majd jön valaki, aki mondjuk az egész birtokot megveszi, és azt bejegyezteti, akkor mehetek a kis papírkámmal a bíróságra bizonygatni, hogy ugyan a regiszterben nem vagyok benne, de ez a zsebkendőnyi föld az enyém.

Másrészt attól, hogy földem van Skóciában, nem leszek Lord vagy Lady, de még az ottani földbirtokosok körében elterjedt Laird-sem.

Mivel pedig a legtöbb országban nem hagyják jóvá hivatalosan a Lord vagy Lady előtag felvételét a személyes iratokhoz, a repülőjegyre és a szállodai foglalásra sem kerül rá a mikrobirtokom mikrolordsági címe.

Vagyis az egész egy nagy kamu, mégis weboldalak tucatjain, a közösségi hálón ötperceként jön szembe a reklám, legyen Ön is Lord! Mint kiderült, százezrek dőlhettek már be az átverésnek, százezreket nevettek ki szállodákban és repülőtereken azért, mert elhitték.

A valódi kérdés az, hogy miért is akarják, akarjuk ennyien a nemesi címet? A gyorsuló világban, az uniformizálódó közösségeinkben, az elvileg egyenlőségre törekvő társadalmainkban miért akarunk magunknak mégis elavult, ósdi világot idéző feudális címet?

Talán éppen azért, mert valahol legbelül, titkon egyáltalán nem akarunk az egyformaság, az uniformitás sivatagában pusztán egy homokszem lenni. Valahol belül arra vágyunk, hogy többek legyünk, vagy legalább többnek mutathassuk magunkat másoknál. Ez emberi gyarlóság, természetünk része. Pontosan ezeket használják ki a csalók, mint a kamulord címekkel házalók.

Pedig olyan jól hangzott. Még abba sem gondoltunk bele, hogy vajon a valódi kékvérűek, az igazi lordok, ladyk, hercegek, bárónék tényleg hagynák, hogy féltve őrzött köreikbe alig 12 ezer forintért bármi jöttment felkapaszkodjon?

Nem. 12 ezerért nem. Főleg forintért. De néha egy-egy lord is megszorulhat anyagilag, ilyenkor tényleg eladja valamelyik címét, mert legtöbbjüknek ebből is sok van. A licit itt százezreknél indul, de nem forintban, hanem angol fontban, és sokszor a millióknál áll meg. Akinek azonban erre van fölösleges pénze, biztosan nem turista osztályon utazik, és nem a standard szobába várja a kaviáros omlettet.