A belga jogállam

2018 februárjában meghalt egy szlovák őrizetes az egyik belga reptér fogdájában. A hivatalos iratok szerint szívrohamban. És ez így is maradt volna, ha a belga hatóságokon múlik. Két és fél évvel később, most kikerült a biztonsági kamera felvétele. Több rendőr negyed órán át térdel a férfin, az egyik őr közben náci karlendítéssel szórakoztatja magát és társait. A lefogott férfit csak akkor engedték el, amikor elvesztette az eszméletét, orvos pedig csak három óra múlva látta. Mindez azonban csak azért derült ki, mert kiadták a videót. A belga jogállam ugyanis eltussolta volna az egész ügyet.

Fura dolog ez a jogállamiság. Az európai parlament, a szakbizottságok, nyugati politikusok, önjelölt megmondóemberek habzó szájjal kérik számon a jogállamiság soha pontosan meg nem fogalmazott elveit Magyarországon és Lengyelországon, még akkor is, ha a világon semmi konkrét ügy nincs a kezükben. Bizonyíték meg főleg nincs.

Belgiumon most aztán lehete fogást találni bőven. Bizonyíték van, ügy van, haláleset is van, mégpedig teljesen felesleges és szükségtelen haláleset. Az Európai Parlament állampolgári, jogi és igazságügyi bizottsága, a LIBE, amely hazánkat oly előszeretettel ítéli el mindenféle ostoba ürüggyel, azonban most úgy hallgat, mint az a bizonyos a fűben.

A sok emberjogi harcos, a szabadságjogok fényesre csiszolt kardját magasba tartva ellenünk rohamozó Soros-huszár most úgy csinál, mintha nem is lenne itt semmi látnivaló. Mintha hirtelen mindenki egyszerre elment volna szabadságra. Hmmm, érdekes.

Pedig lenne miről huszárkodni.

Először is, a belga rendőrségtől a kormányig, a belügyminiszterig mindenki pontosan tudta, hogy mi történt. Mindenki tudta, hogy itt egy akkora botrány tör majd ki, hogy abba egész Belgium beleremeg. Hogyan döntött tehát az Európai Unió szívében, az uniós intézményrendszernek otthont adó ország jogállamiságból bárkit kioktató kormánya? Úgy, hogy eltussolja az ügyet.

Két és fél évig lapítottak a demokrácia élharcosai, és lapítanának ma is, ha a szlovák férfi özvegye ki nem adja a biztonsági felvételt. Hol a jogállam, hol az igazság, hol vannak az európai értékek?

De ne szaladjunk szó nélkül a náci karlendítés mellett sem. Az ifjú szőke rendőrnő vidáman röhögcsélve imitál az ujjaival hitlerbajuszt és lendíti karját előre. Persze hülyék minden országban vannak.

Ez a hölgy azonban állami pénzen, állami egyenruhában, állami fennhatóságú intézményben játszik nácisat, az már nem a vicc vagy a hülyeség kategóriája. Ez bizonyítéka a belga rendvédelemben megbúvó szélsőségeknek. Bár megbújnia nem is kell, hiszen a hölgy a mai napig rendőr, állását és fizetését visszakapta. A náciknak tehát még csak félnivalójuk sincs a belga államszervezetben kimutatni valódi énjüket, sőt, a belga állam még bátorítja is őket.

Hol van most a hazánkat antiszemitizmussal vádoló német külügyi államtitkár? Hol van Michael Roth? És hol van a jogállamiság és a demokrácia megmentője, a belga liberális Guy Verhofstadt, aki szerint nálunk diktatúra van és tombolnak a szélsőségesek?

Hol van Sophie in 't Weld, Judith Sargentini? Nem hallom Gyurcsány Ferencnét, Cseh Katalint vagy Donáth Annát ahogy tüntet a belga kormány vagy a követség épülete előtt. Nem látom a tömegeket féltérdre ereszkedni a szlovák követségek előtt, és a magasba emelt ököllel követelni az igazságot és a jogállamiságot.

És csak egyetlen pillanatra képzeljük el, az előbb említettek mennyire lennének aktívak, ha ez az eset Magyarországon történt volna!

Na, kérem, ez a kettős mérce.