A píszí Szíenen

Ez persze nem húzható rá az újságírás minden területére, hiszen ezek célja, szerepe, feladata és nyelvezete is mind más.

Az egyik szinte lírai, a másik humoros vagy éppen szatirikus. Van olyan is, amelyik érzelemmentes, pontos, kimért. Például a hírújságírás. Legalábbis sokak szerint ilyennek kellene lennie.

Vannak az újságírásban zsinórmértékek, írott és íratlan szabályok, szakmai követelmények és társadalmi elvárások. Ehhez mérten általában vannak elismert, hiteles sajtóorgánumok, újságírók, és vannak a népszerűek. Manapság ez nem feltétlenül esik egybe. Sok sajtótermék rendkívül népszerű, annak ellenére vagy éppen amiatt, mert nem a hitelességre ad, hanem a szenzációra, a közönségességre, trágárságra.

És van egy sajátos kategória, amely az utóbbi évtizedben alakult ki igazán. Ez pedig az öncélú, önmaga fontosságát igazolni próbáló sajtótermék. A magyar baloldali sajtóban is egyre több példát látni erre, olyan lapokra, portálokra, amelyeknek valódi küldetésük nincs, csupán az éppen legtöbbet fizető megrendelése alapján ütik azokat, akiket éppen kijelölnek számukra.

Ennek a típusnak az egyik ismérve, hogy előbb utóbb elszabadul, leveti magáról a szakma minden szabályát, elveti a tisztesség, a hitelesség elveit és egyetlen célja marad csak: ártani.

Az amerikai CNN ennek az egyik legékesebb példája. Őszinte leszek, nem pusztán olthatatlan tudásvágytól vezérelve, végigszenvedtem az amerikai alsóházban a Donald Trump elleni alkotmányos elmozdítási eljárásról, idegen szóval impeachment-ről szóló vitát és szavazást. Természetesen a CNN-t voltam kénytelen nézni, hiszen a magyar szolgáltatók szinte kivétel nélkül csak balliberális külföldi hírcsatornákat kínálnak. Így a Euronews, a BBC és a CNN közül utóbbi mellett döntöttem. Mégiscsak helyben vannak.

Ahogy ment a vita, a demokrata képviselők hol nyugodt, hol fülsértő gyűlölködése, néhány valóban elvakult republikánus logikátlan magyarázkodása mellett akadtak észérvek is. Például az egyik megkérdezte, miért vádolják az amerikai elnököt azzal, hogy percekkel a Capitólium ellen támadás előtt lázadást szított beszédével, amikor a hatóságok elismerték, már napokkal korábban tudtak róla, hogy ilyesmire készülnek szélsőséges jobb és baloldali csoportok.

Majd jött a másik azzal, hogy mi értelme van az impeachment-nek, ha egy hét múlva már Joe Biden ül a Fehér Házban? Miért van szükség arra, hogy a rendezett hatalomátadás helyett tovább mélyítsék a társadalom megosztottságát, még jobban egymás ellen hergeljék az amerikaiakat.

Egy harmadik nem átallotta megkérdezni, mi alapján vádolják az elnököt? Nem volt ügyében érdemi nyomozás, sem tanúmeghallgatás, ügyészek és ügyvédek nem tettek fel keresztkérdéseket. A jogi eljárásnak még csak a látszata sem volt meg a képviselő szerint, máris kijelentették, bármiféle konkrét bizonyíték nélkül, hogy Donald Trump a felelős. Ahogy tette ezt itthon a Népszava nevű propagandalap külpolitikai újságíró-szerűsége is.

Végül 10 kivétellel a republikánusok az impeachment ellen szavaztak, élve a választók által demokratikusan rájuk ruházott jogukkal.

Na, akkor kezdtem úgy érezni, hogy a CNN-en, a fősodratú globális sajtóban, főként a balliberális világban etalonnak tekintett amerikai hírtelevízióban a kollégák teljesen elvesztették az önkontrollt.

Jake Tapper, az egyik vezető műsorvezető úgy fogalmazott, idézem, „a republikánusoknak egyértelműen elment az eszük”. Majd úgy folytatta, hogy reméli, létezik a politikai ördögűző szakma, mert a republikánusoknak nagy szükségük lenne rá. „Nyilvánvaló, hogy ki kell belőlük űzni a démont”, más magyarázatot nem tud ugyanis Mr. Tapper elképzelni arra, hogy bárki is az impeachment ellen szavazzon.

De folyamatosan a Capitóliumot megtámadó terroristák vezérének nevezték Donald Trump még hivatalban lévő elnököt, támogatóit pedig szimplán csőcseléknek.

Az egyértelmű újságírói szakmai kérdéseken és kétségeken felül azért még egy valamit érdemes lenne végiggondolni.

Azzal, hogy a demokraták és a velük szimpatizáló balliberális médiatöbbség, folyamatosan felelőssé akarja tenni a teljes, több mint százmilliós amerikai republikánus közösséget a történtekért, hogy folyamatosan azt szajkózza, hogy „akire ti szavaztatok, az gonosz és aljas”, hogy demokratikusan leadott szavazataitokkal csak ártottatok ennek az országnak, azzal legalább annyira, ha nem még jobban hergel szélsőségeseket erőszakos akciókra. Legalább annyira felelősévé válik a már megtörtént, és a ne adj’ Isten megtörténő zavargásoknak.

De ezek a vélemények nincsenek cenzúrázva a közösségi médiában, vagy a fősodratú sajtóban. Ezek a vélemények még akkor is szabadok, ha ugyanúgy erőszakot szülnek. Ez az új sajtószabadság. Ami csak nekik szabad.