Amit szabad Jupiternek

„Amikor Európának igazán szüksége volt annak bizonyítására, hogy ez az Unió nem csak napos időben működik, eleinte túl sokan elutasították, hogy osztozzanak másokkal az esernyőjükön”. Ezt tavaly márciusban mondta az Európai Bizottság elnöke. Ursula von der Leyen ugyanis akkor kikelt magából, miután a koronavírus járvány rohamos és megállíthatatlannak tűnő terjedése láttán több uniós tagország is leállította a védekezéshez szükséges eszközök vagy gyógyszerek exportját.

Hazánk is leállította egy olyan gyógyszerészeti alapanyag kivitelét, amelyről kiderült, hogy hatásos lehet a súlyos szövődmények kezelésében.

Ursula von der Leyen kirohanása félig érhető volt. Frissen munkába állt bizottsági elnökként a nyakába szakadt egy világjárvány, amelyről még a legnagyobb orvosi szaktekintélyek sem tudták még akkor megmondani, hogy valójában mennyire veszélyes. A bizottság új vezetőjeként képtelen volt lépni, szakértői és tanácsadói is széttárt karokkal néztek vissza rá. Egy dolgot tudott tenni, azt, amit Brüsszelben mindig is szokás volt, ha valamit nagyon elbaltáztak: mást hibáztatni.

Ursula von der Leyen a nemzetállamok önzését, a szolidaritás hiányát bírálta. Szerinte az unió addig nem lesz valódi szövetség, amíg a tagállamok a bajban csak magukkal törődnek, és nem egymással.

Az most szinte nem is lényeges, hogy ez általában egy gyenge és a tagállamok bizalmát nem élvező vezetés esetében szinte törvényszerű. És ez a bizalomhiány már a Juncker-féle bizottság idején elkezdődött, és von der Leyennek még csak ideje sem volt, hogy elkezdje visszaépíteni azt.

Ami azonban megüti az ember fülét, az a hasonlóság, amit egy évvel később kihall a nyilatkozatokból. Pontosabban nem hall.

Az Európai Bizottság egészségügyért felelős biztosa ugyanis a minap felvetette, hogy ellenőrizni és szabályozni kellene az unió területén gyártott vakcinák unión kívüli exportját. Sztella Kiriákidisz már hetek óta próbálja magyarázni Brüsszel bizonyítványát. A tagállamok élesen bírálják a bizottságot, amiért képtelen elegendő vakcinát biztosítani. Az uniós állam- és kormányfők ugyanis lemondtak a nemzeti vakcinabeszerzés jogáról a nyugati gyártók kapcsán, és ezt a jogot a Bizottságra ruházták át. Brüsszel pedig ismét bebizonyította, hogy az uborka görbületének szabályozásán és az LMBTQ jogok propagálásán kívül nem sok mindent tud elintézni.

A ciprusi biztosnak pedig az volt a dolga heteken át, hogy hibást találjon. Először a tagállamok voltak a felelősek, hiszen ők akarták a központi beszerzést, akkor most ne pattogjanak. Aztán a gyógyszergyárak is hibásak lettek. A nemzeti identitást a végletekig elítélő Bizottság hirtelen azzal vádolta a gyártókat, hogy cserben hagyják saját hazájukat, Európát, és más országoknak adják el a vakcinát, csak mert többet fizetnek.

Érdekes gondolat egyébként a szabad piacban és a nemzetek feletti egységben hívők szájából bírálatot hallani, hogy egy profitorientált cég legtöbbet fizetővel áll szóba.

A biztos ezek után vetette fel, ellenőrizni és korlátozni lenne szükséges az unió területén előállított vakcinák unión kívüli kivitelét. Belga ellenőrök már be is mentek az egyik gyógyszercég brüsszeli gyárába, „tájékozódni”.

Félreértés ne essék! A világon semmi baj nincs ezzel. Az uniónak igenis minden eszközzel érvényesítenie kell polgárai érdekeit, ha kell, akkor erővel. Igen, az unióban gyártott vakcinát előbb az unióban szúrják be, mint bárhol másutt! Főleg, ha az unió eurószázmilliókkal támogatta a gyógyszerészeti fejlesztéseket.

Csak akkor lesznek szívesek magukba szállni és felismerni, hogy talán ugyanezen elvet követve nem bírálni kellene a nemzetállamok vezetőit - csak azért, mert azokat védik meg elsőként, akikért felelősséget viselnek -, hanem elismerni őket. És eljött az ideje annak is, hogy felismerjék, mekkora az a felelősség, amelyet a bürokraták félmilliárd emberért vállaltak magukra. Hogy ez bizony nem vajaskenyér meló, nem jutalomállás, hanem bizony életek ezrei, százezrei múlhatnak rajta. Ha pedig ezen felismerés megtörtént, meg kell nézni, nem nagy-e az a bizonyos kabát.