Az energia nem vész el, csak megdrágul

Energiapiaci liberalizáció. Nyelvtörőnek is jó, de most nem emiatt emlegetem. A rendszerváltoztatás utáni időszak egyik kulcskifejezése volt ez, nem csak nálunk, de a volt szovjet fennhatóságot magáról lezáró országokban is. Mit is jelent? A korábban kizárólag állami monopóliumként működő energiaközművek, gáz- áramszolgáltatók piaca megnyílik a magántőke előtt. Felszabadul a korábban zárt piac, és a fogyasztók viszonylag szabadon választhatnak maguknak szolgáltatót, például tarifa, fejlesztés, hűségakció vagy éppen bármi más alapján. A szolgáltatók versenyeznek egymással, és a fogyasztó kegyeit keresik, aki ennek a legnagyobb nyertese. Legalábbis elméletben.

Most ugyanis éppen ez a versengő piac az, ami miatt igencsak szorult helyzetbe kerültek a fogyasztók Nyugat-Európában.

A kontinens önmagát felvilágosultabbnak tartó felén ugyanis egy ideje megjelentek az úgynevezett alternatív, vagy – ahogyan egyesek fogalmaznak – a fapados szolgáltatók. Viszonylag kis cégek, amelyek a nagyokkal ellentétben nem foglalkoztatnak tízezreket, nem halmoznak fel rengeteg gázt. Éppen csak a napi szükséglet van készleten, és a lehető legolcsóbb napi piaci áron vásárolják meg a következő napi készletet. Mivel alacsonyak a költségek, olcsón tudják adni az energiát.

Csakhogy az újabb Brüsszeli bénázás eredményeképpen kitört európai energiaválság igencsak kirántotta a szőnyeget ezen kis szolgáltatók, és persze ügyfeleik lába alól.

Az év eleje óta több mint háromszorosára emelkedő gázárak ugyanis éppen ezen cégekre vannak legnagyobb hatással. Mivel naponta emelkedik a gáz ára, minden nap egyre többért kell megvenniük azt. A fogyasztóknak pedig hétről hétre, hónapról hónapra egyre vaskosabb számlákat kell vagy kellene kiállítaniuk. Csakhogy sok ügyfél éppen árgarancia vagy a hűségakcióban kikötött tartósan alacsony ár miatt szerződött ezekkel a vállalatokkal.

Németországban ezeknek a cégeknek most olyan veszteségeik vannak, hogy elkezdték egyoldalúan felmondai az ügyfélszerződéseket. Egészen pontosan a levél úgy szól, hogy a mai naptól nem szolgáltat tovább gázt vagy áramot a kedves ügyfélnek a szolgáltató. Az egyik brémai regionális szolgáltató egyik napról a másikra 700 ügyfelet rúgott ki csak a városban. Energiapiaci szakértők becslése szerint országosan nézve Németországban akár tízezrekre is tehető a – mondjuk így – elbocsátott ügyfelek száma.

A fogyasztó pedig mit tud tenni, pár nap alatt kénytelen a nyílt piacról új szolgáltatót keresni, és emelt áron energiát venni, ha nem akar megfagyni a télen.

Csakhogy már ez sem olyan könnyű. A fapados szolgáltatásból kisesők elkezdtek hirtelen a nagyokhoz fordulni. Az E.On például bejelentette, egyáltalán nem köt új szerződéseket. Azt mondják, a mostani árválság miatt képtelenség kikalkulálni az árakat. Az új fogyasztóknak szolgáltatott energiát most kell megvennie, drágán, de ha mondjuk decemberben vagy januárban esik a piaci ár, akkor a drágán vett energiát kénytelen lesz olcsón adni, ha versenyben akar maradni. Így egyszerűbb, ha egyáltalán nem köt új szerződést.

Hasonló helyzetről számoltak be brit energiapiaci elemzők is, vagyis ez a helyzet szinte egész Nyugat-Európát érinti. Fogyasztói érdekképviseletek pedig egyre többször jelzik, hogy az ügyfeleknek lassan arról kell dönteniük, hogy vacognak vagy esznek idén télen. A karácsonyi ajándékról már ne is beszéljünk, hiszen a felmérések szerint az energiaárválság miatt a kiskereskedelem már most búcsút inthet a szokásos ünnepi rohamnak és költekezési hullámnak.

Szinte minden elemző szerint a brüsszeli bürokráciának komoly felelőssége van a helyzet kialakulásában. Csakúgy, mint korábbi válságok idején, képtelen volt időben lépni, tehetetlenül nézte a közeledő – bár fél évvel korábban megjósolt – krízist, majd hirtelen úgy döntött, hogy nincs is válság. Ursula von der Leyen ársokkról, áremelkedésről beszél, minden bizottsági szóvivő kerüli a válság szót. Sőt, már megoldást is találtak a nem létező válságra, amely majd valamikor talán jövő nyáron már meg is mutathatja első eredményeit. Addig is a télen, hát, igen, többet kell majd fizetni, és hát, tessék felvenni még egy pulóvert.

Namost, egy pillanatra emlékezzünk csak vissza 2010-re. Amikor a nemzeti kormány megnyerte kétharmados többséggel a választást, egyik első dolga volt meghirdetni a rezsiharcot. Évekig küzdött Brüsszellel és a szolgáltatókkal, de sikerült véghezvinni és megtartani a rezsicsökkentést. Emiatt mi magyarok, meg sem érezzük az európai energiaárválságot.

Azután a kormány újabb hosszútávú megállapodást kötött Oroszországgal a gázszállításról, vagyis mi, magyarok, idén télen sem fázunk majd.

Kicsit érthetetlen módon a baloldali választási kampánynak nevezett komédiasorozat szereplői pont ezt igyekeznek – igencsak sután – kikezdeni. Az úgynevezett ellenzéki előválasztásnak csúfolt reality show győztese, Márki-Zay Péter egyenesen felelőtlennek nevezte a rezsicsökkentést.

Ellenzéki elvtársai pedig eközben követelik, hogy a magyar kormány a hosszú távon is olcsó gázárakat garantáló szerződés helyett azonnal térjen át a nyílt piaci energiavásárlásra. Csakhogy ha így tenne, akkor ez minden magyar családnak havi 32 ezer forinttal magasabb rezsiárakat jelentene.

Persze mitől lennénk meglepve. A hazai baloldal sem a magyar emberek és a családok érdekét nézni, hanem a külföldi szolgáltatókét, akiknek a rezsicsökkentés óta hiányzik az extraprofit, amelyet bizony az utolsó cseppig kifacsarnának belőlünk, ha tehetnék.

Amíg Magyarországon nemzeti kormány van, ezt továbbra sem tehetik meg.