Bécs és a belügyi biztos

A svéd politikus nagy rajongója a nyílt társadalomnak, Soros Györgynek, elkötelezett támogatója a tömeges bevándorlásnak, és biztosként is ezért dolgozik. Az európai emberek ugyan sosem kérték tőle, de szerinte ez Európának jó. Hogy is ne lenne, hiszen a migránsok be akarják fogadni az európai értékeket.

A négy afgán által brutálisan megerőszakolt és meggyilkolt 13 éves osztrák kislány ügyének részleteit olvasva szívesen feltenném a kérdést Ylva Johansson biztosasszonynak, hogy vajon melyik értékekre is teccett gondolni?

Mert az alapvetően biztosan európai érték lehet, hogy mind a négy, Európában biztonságot és jólétet kereső menedékkérő már vastag bűnügyi aktával bírt, miközben közülük a legidősebb 22 éves volt.

Fogják a 13 éves osztrák kislányt, felviszik magukhoz, bedrogozzák, csoportosan megerőszakolják, majd megölik. Nem is akárhogy. Az egyik legkegyetlenebb módon. A rendőrségi jelentésből kiderült, hogy megfojtották. Vagyis az egyik leglassabb, legkegyetlenebb módját választották a gyilkosságnak, hogy láthassák, amint az élet utolsó halvány fénye is kialszik a gyermek szemében. Ez európai érték, drága biztosasszony?

Mint az, ahogy a holttestet egyszerűen nekitámasztották egy fának az utcán és otthagyták? Ez a tisztelete és befogadása az európaiságnak?

De ha egyáltalán lehetséges, ez még nem is a legborzasztóbb része a történetnek. Az csak utána jött. Mint kiderült, a rendőrök nem véletlenül találták meg olyan gyorsan az első két elkövetőt. Az egyikük, a legfiatalabb, a 16 éves afgán fiú ugyanis másnap elmesélte a haverjainak micsoda vad – ahogyan fogalmazott – „szexuálisan intenzív” éjszakája volt előző nap. Teljes, kimerítő részletességgel ecsetelte, mi mindent tettek a szerencsétlen kislánnyal. Ennek a kérkedésnek volt fültanúja az, aki végül értesítette a rendőrséget.

Az európai értékek felé forduló és azokat befogadni akaró két tizenéves afgánt olyannyira mardosta a lelkiismerete, olyannyira hatása alatt voltak kegyetlen tettüknek, hogy amikor mentek értük a rendőrök, éppen jóízűen pizzáztak, nevetgéltek. Semmiféle megbánást nem tanúsítottak, még véletlenül sem látszott rajtuk, hogy az európai, értsd fehér kislányt egyáltalán emberszámba vették volna. Nekik csak egy eszköz volt kegyetlen és aljas vágyaik kiélésére, és amikor végeztek vele, kidobták az utcára, mint a szemetet.

Kedves Ylva Johansson! Mi lenne, ha egyszer, csak egyetlen egyszer legalább annyira tisztelné az európai embereket, legalább annyira törődne az ő sorsukkal, életükkel, mint a migránsokéval? Mi lenne, ha az egész európai Bizottság egyszer végre velünk, az Európai Többséggel, az igazi európaiakkal is foglalkozna? Miért nem hallottuk az elmúlt egy évben kiállni, és azt mondani, hogy tévedtem? És miért nem áll ki most azzal, hogy tévedtem, de akkorát, hogy le is mondok?

Nem. Ylva Johansson és az Európai Bizottság sosem tenne ilyet. Inkább nekünk esik a mi gyermekvédelmi törvényünk miatt. És valahol érthető is. Magyarországon ugyanis nem fordulhat elő olyan, mint ami Bécsben, vagy korábban Németországban többször is megtörtént. A magyar gyermekeket valami teljesen mástól kell megvédeni.

De Nyugat-Európa még nem tart itt. Sokkal, de sokkal le vannak maradva. Nyugat-Európában a gyermekvédelem még csak ott tart, hogy azt kellene valahogyan elérniük, hogy a gyermekek megérjék a következő születésnapjukat, és ne egy fa alatt, megerőszakolva, megfojtva találjanak rájuk a szüleik.