Féltérden

Értem én, hogy az amerikai rendőrök és politikusok, akik évtizedekig próbálták valahogy rajta tartani a fedőt az egyre forróbb, egyre inkább kitörni készülő fazék tetején, inkább megadták magukat a liberálterrornak.

Értjük azt is, hogy a rabszolgaság, a feketékkel szembeni elképesztően durva megkülönböztetés, fizikai és lelki erőszak súlyos történelmi terhét cipelve az amerikai fehér közösség egy része megrogyott, és térdre esett.

Érthető az is, hogy a közösségi háló, a liberális média adta, sőt követelte talmi összetartozás-illúzió amerikai fiatalok millióit rogyasztotta féltérdre, csak mert mások is így csinálják.

Azt viszont nem lehet megérteni, hogy amikor ezt az amerikai problémát, és annak amerikai tüneteit importálják Európába, a lázongást, a zavargást, a faji és származási alapon szerveződő megtorló terrort, akkor a védelmünkre felesküdött rendőr letérdel a várost szétverő álarcos fekete randalírozó előtt.

Ezt ugyanis nem azt üzeni, hogy neked van igazad, és megkövetlek, hanem azt, hogy neked mindent szabad, büntetlenül megtehetsz velünk bármit, nem állunk ellen.

A kettő között pedig óriási a különbség. Utóbbi ugyanis védtelenné teszi az európai társadalom jelenleg nagyobbik felét, azokat, akiknek a világon semmi köze nincs és nem is volt ahhoz, ami George Floyddal történt.

És ez a különbség jelenti azt is, hogy tévednek azok, akik szerint valami alantas, valami rossz üzenete volt annak, hogy a magyar focisták nem estek térdre a pályán a meccs előtt, amikor az írek igen.

„Szimbolikusan letérdelni akkor, amikor ezt mindenki más is megteszi, pusztán azt üzeni: ugyanahhoz a közösséghez tartozunk, amely egyenlőnek tekinti a tagjait, és kiáll a befogadás mellett.” Ezt Szabó Tímea, a Párbeszéd politikusa írta közösségi oldalára.

Szerinte attól vagyunk ennek a közösségnek a tagjai, ha pontosan ugyanazt, ugyanúgy és ugyanakkor tesszük, mint a többiek. Szabó Tímea szerint a közösséghez tartozni csak egyformán, minden természetes és történelmi különbséget félretéve lehet.

És itt téved hatalmasat, csakúgy, mint ellenzéki politikustársainak többsége.

Az erős közösség ugyanis nem úgy épül, hogy teljesen egyformára alakítunk mindenkit, hanem úgy, ha megértjük és elfogadjuk, hogy vannak más vélemények, vannak más álláspontok, és a közösség ezek ellenére is, sőt, ezek révén is erős marad.

Egyszerűen sem ők, sem brüsszeli balliberális, föderalista társaik nem értik meg, hogy Magyarország nem gyengíteni akarja az Európai Uniót azzal, hogy bizonyos dolgokban nem adja fel elveit és érdekeit, hanem éppen erősíteni, reformálni akarja azokon a területeken, ahol szerinte gond van. Ettől lesz jobb egy közösség, nem attól, hogy mindenki ugyanazt a butaságot csinálja egyszerre.

A magyar focisták példája igenis jó példa. Sőt, a legjobb példa! A magyar harcos nemzet, csak akkor tud fejlődni, ha nem másokra bízza sorsát és boldogulását, hanem a maga kezébe veszi azt. A baloldali ellenzék számára pedig kötelezően követendő példa a magyar fiúké. Gyurcsány Ferenc, a felesége, Szabó Tímea és az Európai Egyesült Államokban hívő társaiknak meg kellene érteni, hogy nem attól lesz a magyar nemzet jó európai, ha letérdel mások előtt.