Jogállamtalanság

Tanúi lehettünk, ahogy az elmúlt években a nemzetközi, főként az uniós politika kisajátította magának, saját céljaira használta a jogállamiságot, és – annak szerintem eredeti jelentésétől eltérően – büntetésre, politikai zsarolásra használta. A jogállamiság teljesen kilúgozódott, és olyan tartalommal töltődött fel, amely olvasatán az ember elgondolkodik, vajon kell-e egyáltalán nekünk ez a jogállamiság. Ha csak a baloldali, liberális, gendersemleges vagy éppen genderbajos, migrációpárti, föderalista, ateista lehet jogállami, akkor miért is kell ez nekünk?

Hát azért, mert még mindig ez a hivatkozási alap az uniós politikában, és sajnos az uniós jogalkotásban is, holott amint abban megegyeztünk, a jogállamiság már nem jogi fogalom.

És éppen ezek miatt politikai fegyver is. Az uniós jogállamisági jelentés Magyarországgal szemben biztosan politikai fegyver. Tavares és Sargentini sci-fi-nek is beillő művei óta tudjuk, hogy a jogállamiságról szóló jelentések, csakúgy mint az Európai Bizottság jogállamisági jelentése köszönőviszonyban sincs a valósággal. A legutóbbi is csak egy szűk, a brüsszeli bürokrácia érdekeivel és értékeivel azonosuló politikai csoport véleménye alapján készült. Még csak félig volt kész, de már látni lehetett, hogy mi lesz benne.

A következő jelentés esetében még félútig sem kell várni. Már most tudni lehet, hogy a magyar kormány lejáratása az egész fércmunka célja. Brüsszel ugyanis Magyar Gábort jelölte ki a Magyarországról szóló rész kapcsolattartójának. Ki az a Magyar Gábor?

Először is annak a Magyar György ügyvédnek a fia, aki régóta nem az igazságszolgáltatást, hanem a baloldali politikai pártokat, és saját kicsinyes politikai ambícióit igyekszik képviselni. Magyar Gábor is ügyvéd. Nem is akármilyen. A nemrég hatalmas politikai vihart kavart magyar börtönbiznisz egyik működtetője, és egyesek szerint haszonélvezője volt.

Aki nem emlékezne rá, nemrég még létezett egy jogászokból és főként Soros-NGO-kból álló hálózat, amely milliárdokat keresett börtönperekkel. Rávették a fogvatartottakat, hogy pereljék be az államot a szerintük embertelen börtönviszonyokért vagy valami hasonló mondvacsinált okkal, és követeljenek kártérítést. A bíróságok pedig rendre az ő javukra döntöttek. Az ügyvédek és a hálózatok pedig valami alamizsnát dobtak a befolyt pénzből a fogvatartottaknak, a többit pedig jól eltették. Ez a biznisz tízmilliárdokba került a magyar adófizetőknek.

No, ennek a biznisznek volt az egyik működtetője és haszonélvezője Magyar Gábor. Ezzel alapvetően három nagy baj van.

Először is hogyan lehet jogállamisági ügyekben bármiféle megbízatása annak, aki a joghézagokból, emberek nehéz helyzetével visszaélve adóforintokat zsarol ki az államból? Egy ilyen ember még csak sofőrje se lehetne annak, akit ezzel a feladattal megbíznak.

Másodszor, Magyar Gábor hatalmas megbízásoktól és zsíros pénzektől eshetett el, amikor a kormány megszüntette a kiskapukat, és véget vetett a börtönbiznisznek. Brüsszelbe ment, és azóta is hevesen támadja a kormányt. Vagyis Magyar Gábor nem lehet elfogulatlan, nem alkalmas a feladatra.

Harmadszor pedig hogyan jelölhetett egy nyíltan baloldali, kormányellene politikai aktivistát a jogállamisági jelentés kapcsolattartójának az a bizottság, amely éppen a független, elfogulatlan, a jog érvrendszerével készülő jelentést kellene készítsen?

Hát úgy, hogy az Európai Bizottság jogállamisági jelentése nem független, nem elfogulatlan és nem a jog érvrendszerével készül. Egy politikailag motivált zsarolóeszköz, amelynek egyetlen célja, hogy megpróbálja kiütni a hatalomból azokat a kormányokat, amelyek nem hajlandók elárulni saját nemzetüket, hagyományaikat és értékeiket. A jogállamisági jelentéssel Brüsszel a magyar baloldalt, az Európai Egyesült Államok torz rémálmának támogatóit akarja hatalomba segíteni a jövő tavaszi választásokon. Ez a valódi célja a Magyar Gábor közreműködésével készülő jogállamisági jelentésnek.