Kisebbségi komplexus
Az Európai Bizottság menekültügyi és migrációs akciótervének része, hogy 34 millió, jelenleg az unió területén tartózkodó, oda engedély vagy jogalap nélkül érkező migráns kapna állampolgárságot. Ezzel együtt jogosultak lennének mindenre, amire a többségi társadalom, az Európában született, itt élő, szocializálódott, itt dolgozó és adót fizető állampolgárok.
Az Európai Unió első LMBTQ stratégiája szerint el kell törölni az ehhez a közösséghez tartozókkal szembeni negatív megkülönböztetést, fel kell lépni a velük szembeni gyűlöletkeltés ellen, és törvényben biztosítani kell nekik ugyanazokat a jogokat, amelyek minden szülőt, családot megilletnek. Vera Jourova a bizottság alelnöke tavaly novemberben akkor azt mondta: mindenkinek joga van szabadon úgy és akként élni, amilyennek vallja magát.
A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása az EU egyik alapvető értéke – ezt január 15-én mondta Vera Jourová, amikor kijelentette, az unió nem foglalkozik az őshonos kisebbségek jogainak ügyével.
Vagyis az teljesen rendben van, hogy a migránsokkal és a különböző – mesterségesen létrehozott – genderszektákkal szemben az őshonos kisebbségek nem élhetnek úgy és akként, aminek vallják magukat. Nem használhatják szabadon nyelvüket, történelmi jelképeiket, tarthatják és őrizhetik hagyományaikat, élhetik meg vallásszabadságukat saját nyelvükön.
A nyilvánvaló kettős mérce mellett azonban érdemes egy kicsit a sorok közé nézni. Brüsszelnek nincs hatásköre az ügyben, hiszen ezeket a jogokat jelenleg közösségi és a nemzeti törvények is szavatolják. Azok védelme és betartása a nemzeti jog érvényesülésének kérdése, tehát jogállamisági kérdés.
Ezen kérlelhetetlen logika szerint Brüsszelnek nincs hatásköre jogállamisági kérdésekben. Kérem szépen, ezt hívják öngólnak.