Klánok harca

Bármennyire furcsa is, ezek a rendőri akciók – legalábbis közvetlenül - nem az átlag berlini lakosság védelmét szolgálták. Az úgynevezett arab klánok vezetői riasztgatták ki a rendőröket, amikor úgy érezték, hogy bajban vannak.

Nemrég ugyanis háború tört ki a berlini arab klánok között. Így nevezik ugyanis a város különböző kerületeit uraló, általában közel-keleti származású maffiacsaládokat Németországban. Azt ugye nem lehet ám csak úgy kijelenteni minden bizonyíték nélkül, hogy egy bűnözésből, főként drogból, prostitúcióból és embercsempészetből élő szervezett csoport, amelynek tagjai között rokoni szálak vannak, az egy maffia. Ezért inkább klánoknak hívják őket.

Persze a német közszolgálati ZDF minden gátlás nélkül nevezte Orbán Viktort és Mateusz Morawieczkit maffiavezéreknek, csak azért, mert éltek az uniós alapszerződésben biztosított vétójogukkal.

Az egyik ilyen klán 29 éves tagját Kreuzberg egyik bevásárlóközpontja előtt többen megtámadták és meglőtték. Életveszélyes állapotban került kórházba.

Azóta minden este az egymással szemben álló klánok tagjainak, főleg vezetőinek házai előtt autók fékeznek csikorogva, baseball ütőkkel, késekkel és egyéb veszélyes eszközökkel felszerelkezett – ahogy a sajtóban mondják, délies kinézetű – férfiak ugranak ki, és törnek-zúznak, üvöltöznek, fenyegetőznek.

Ilyenkor a magát megtámadva érző klánvezér – ahogy azt egy tisztes adófizető ilyenkor teszi – felcsörgeti a 112-t, és segítséget kér. A kommandósok pedig szirénázva rohannak a segítségére.

Hogy ezt meddig lehet tenni, de inkább meddig lehet bírni, nehéz megmondani. Ahogyan nehéz elképzelni is azt, hogy az átlag berlini polgár szívesen elfogadja azt, hogy ez már bizony mostantól az új világ mindennapjainak része, és ezt így kell szeretni, így kell majd élni.

Mert a nagy jogállami Németországban ezek ellen ha bárki szót emel, az rasszista és idegengyűlölő, a német társadalom számára oly’ fontos és szükséges bevándorlók integrációjának kerékkötője, és egyébként is maradi, elavult, egyszóval olyan, mint a magyarok meg a lengyelek.

De egy pillanatra érdemes még egy dolgot figyelembe venni. Az Európai Bizottság új migrációs akcióterve több mint 30 millió migránsnak adna lakhatást és szavazati jogot Európában. Ha ezt a – minden kétség nélkül a Soros-hálózat nyomására – felvetett rémálmot sikerül megvalósítaniuk, azzal nem csak Berlin egyes kerületieben, hanem az Európai Unió majdnem minden tagországának nagyvárosaiban hasonló „családias”, akarom mondani klános hangulatú estékre lehet majd számítani.

Hiszen képzeljük csak el, a sok tízmillió új szavazó biztosan nem fog azokra a pártokra vagy jelöltekre szavazni, akik ellenzik a bevándorlást, akik fontosabbnak tartják saját nemzeti kultúrájuk és hagyományaik védelmét a migránsokénál, akik szeretnék megvédeni a tömeges erőszaktól a nőket, asszonyokat, leánygyermekeket.

Ezek az új szavazók azokra szavaznak, akik mindent, de mindent megadnak nekik, ha kell még saját nemzettestvéreiket is alájuk rendelik, csakhogy a Soros-hálózat kegyeiben maradhassanak. Pontosan ilyenek az Európai Parlament bevándorláspárti képviselői, köztük Gyurcsány Ferencné, Donáth Anna, vagy Cseh Katalin, a bizottság olyan tagjai, akik szerint nélkülözhetetlen Európa jövője szempontjából a bevándorlás, például Vera Jourova, Didier Reynders vagy a svéd belügyi biztos, Ylva Johansson.

Hogy miért igazán veszélyes mindez? Ezek a klánok Németországban, a német fővárosban gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, és üzelmeikhez a rendőrség lényegében még védőőrizetet is biztosít. Mi lenne itt akkor, ha az új migrációs akciótervben felvázolt összes jogot és előjogot megszereznék? És mi lenne akkor, ha ezzel párhuzamosan a jogállamisági feltételrendszernek csúfolt uniós zsarolási mechanizmus is életbe lépne? Ha nem tetszene nekünk a fentebb vázolt jövőkép, vagy ha nem akarnánk például örökjáradékkötvényekkel finanszírozni a bevándorlók jólétét, azonnal jogállamisági eljárást indítva elvehetnék az uniós forrásokat a magyaroktól, vagy kizárhatnának az uniós döntéshozatalból.

Ha valakinek még mindig nem lenne egyértelmű, ez volt a tétje és értelme a magyar és a lengyel vétónak a Tanácsban.