Nobel est omen

Meg sem próbálok úgy tenni, mintha tudnám, mi az aszimmetrikus organokatalízis, vagy a TRPM8, a TRPV1 receptor és mi fán teremnek a hozzájuk kapcsolódó ioncsatornák. Nem csak arról nincs fogalmam, hogy ezek mik, de a múlt héten még csak nem is hallottam ezek létezéséről. Pedig fontos dolgok lehetnek, hiszen felfedezésük vagy kidolgozásuk Nobel-díjat ért.

A svéd akadémia mind az orvosi, mind a kémiai területen elért eredményeket akkora áttörésnek tartotta, hogy érdemesnek találta a Nobel-díjra a velük foglalkozó vagy ezeket az áttöréseket elérő tudósokat.

Namost, az egy dolog, hogy én személy szerint nem tudom, ezek a nagyszabású kutatási eredmények mit jelentenek, és a díjazottak nevét sem hallottam még, ez legfeljebb az én műveletlenségem, és ezt akár el is ismerem. Mondjuk nagyobb összegben mernék fogadni, hogy ha megkérdezek 100 embert a Bosnyák téren, legfeljebb 2 tudja, miről beszélek.

De amikor a nemzetközi tudományos közösség, a tudományos sajtó, sőt, a – mondjuk úgy – hétköznapi vagy laikus média is felvont szemöldökkel figyelte az idei Nobel-díjasok nevét, és többen nem is rejtették véka alá nemtetszésüket, akkor érdemes egy kicsit jobban odafigyelni arra, mi is történik Stockholmban.

A világ közvéleménye ugyanis mind az orvosi, mind a kémia Nobel-díj, vagy legalább az egyik kapcsán teljesen más eredményeket és neveket várt. Amiben egyet értettek, hogy KAriko Katalinnak, és az általa kidolgozott mRNS alapú vakcinatechnológiának ott kellett volna lennie a nyertesek között.

Kariko Katalin nevét ma már szinte mindenki ismeri a felvilágosult és tájékozott Nyugaton. És mindenki úgy ismeri, mint az a magyar kutató, aki megmentette az emberiséget a koronavírustól. Díjak, elismerések, tiszteletbeli professzori címek garmadáját kapta azóta, hogy kiderült, részben, nagy részben neki köszönhetjük, hogy nem vitte még el a világ lakosságának zömét a járvány.

Az egyik német lapban például igencsak nehezményezik, hogy az mRNS technológián alapuló Covid-vakcinát kidolgozó német Biontech cég alapítóit meg sem említi a Nobel-bizottság, még csak nem is voltak rajta az szűkített várományosi listán. Az október 4-én írt cikk írója ugyanakkor bízott benne, hogy legalább a magyar KAriko Katalin megkapja az elismerést. Persze két nappal később kiderült, hogy nem.

Tudományos berkekben ugyan nem kérdőjelezik meg az orvosi és a kémia Nobel-díjazottak eredményeit, ugyanakkor felvetik, hogy 2021-ben biztosan ők voltak az elismerésre leghivatottabbak? Amikor a fél világ Covid-lázban égett, emberek százmilliói fertőződtek meg, több mint 4 és félmillióan meghaltak, országok, szövetségek, szervezetek kérték, sőt, kérlelték a tudományos világot, hogy minél gyorsabban találjon gyógymódot.

És amikor Kariko Katalin és tudóstársai előálltak vele, nem csak megoldást, fegyvert adtak a járvány ellen, de egyeseknek hatalmas üzleti lehetőséget is. Másoknak pedig esélyt arra, hogy folytathassák életüket, dolgozhassanak, kinyithassanak a boltok, a gyárak, a mozik.

Tulajdonképpen Karikó Katalinnak és tudóstársainak járhatna az orvosi, a kémiai, a közgazdasági Nobel-díj, és akár a Béke Nobeldíj is, mert ki tudja milyen törzsek, nemzetek, blokkok és földrészek közötti feszültséget, sőt, konfliktust előzhettek meg azzal, hogy megtalálták a megoldást.

De Stockholmban ezt nem így látták. Stockholmban az aszimmetrikus organokatalízist, az érzékelőreceptorokat és ioncsatornáikat díjazták. Talán a Nobel-bizottságra is ráférne, hogy valaki kicsit leporolja az érzékelőcsatornáikat. Talán azért is járhatna egy Nobel-díj.