Oltójog

Kifordult magából a világ az elmúlt két évben. A koronavírus járvány és az azt övező, vagy inkább abból piócaként táplálkozó politikai és ideológiai szörnyszülöttek nem csupán magát a világot fordították ki a sarkaiból. Sokan fordultak ki önmagukból, fordultak szembe önmagukkal, a környezetükkel, a társadalommal, a teremtett és az épített világgal. Ehhez csak egy icipici, még mikroszkóppal sem igen látható, csupán ösztöneiben és ösztöneinek élő organizmus kellett. A koronavírus.

A Covid járvány sokakat arra ébresztett rá, hogy kötelességei vannak embertársaival szemben. Másokat arra ébresztett rá, hogy embertársainak kötelességei vannak vele szemben. Még másokat arra, hogy ő csak magának tartozik felelősséggel, és megint mások új jogokat, sőt, előjogokat találtak, vagy találtak ki maguknak a járvány ürügyén.

Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy védekezni nemigen lehet a vírus ellen, csak az oltással. A maszk, a távolságtartás, a korlátozás csak ideig óráig feltartóztatja a vírus terjedését, de előbb-utóbb mindenki hibázik. Egy be nem tervezett találkozás és kézfogás a boltban, egy rosszul feltett maszk, egy későn észrevett köhögés a hátunk mögött, és kész a baj. Az oltás azonban nem bízza ránk a védekezést, hanem csak véd. Hatékonyan, jól, 0-24-ben, még álmunkban is.

De álmunkban sem gondoltuk volna, miféle jogi, áljogi, hitbéli, hitetlenségbeli, ideológiai viták bontakoznak ki az oltás kapcsán.

Amíg szűkében voltunk a vakcinának, arról szólt a vita, hogy kinek lesz előjoga, előbb joga felvenni. Kiket különböztetünk meg, másik oldalról nézve, kiket mentünk meg előbb? Akkor a politikai viták is arról szóltak, hogy ki juthasson mások előtt védelemhez.

Majd mikor bővében lettünk a vakcinának, elkezdődött a vita arról, hogy kinek lesz joga nem felvenni. Kinek lesz joga önzőnek lenni, a másik oldalról nézve másokat veszélybe sodorni azzal, hogy saját maga potenciális hordozó, terjesztő lesz.

Most arról szól a vita, kinek van, ha van egyáltalán joga másokat korlátozni abban a jogában, hogy ne vegye fel az oltást. Kinek lesz joga önkényesnek lenni, parancsuralommal kötelezni másokat arra, hogy védjék meg magukat és környezetüket.

És mindeközben a vírustól, a járványtól teljesen függetlenedő jogelmeéleti viták utcai zavargásokat, rendbontást, lövöldözéseket váltanak ki az elméletileg művelt és felvilágosult Nyugat-Európában. Hollandiában a 2006-os rendőrterrorhoz hasonló jelenetek zajlottak le. Igaz, nem békés tüntetők, hanem elvetemült oltás- és korlátozásellenesek támadtak rá a rendőrökre. De akkor is, Mark Rutte már nem csak a magyarokat kényszeríti térdre, hanem a vele egyet nem értő honfitársait is. Mintha Gyurcsány Ferenctől vett volna leckéket jogállamiságból.

Már megint csak egy gondolat, egy nagyon fontos, de nagyon halk gondolat vész el a rettenetesen hangos vitaorkánban, amire az egyik fiatal német politikai újságíró is felhívta a figyelmet.

Miért oltási kötelezettségről, kötelezésről beszélünk, amikor az oltáshoz való jogról kellene beszéljünk, kérdezi Willie Haentjes? A német zsurnaliszta ugyan a német szemszögből nézi a helyzetet, vagyis hogy még nincs mindenkinek elég oltóanyag, sok a csúszás és a késlekedés.

Vagyis szerinte most még nincs itt az ideje arról beszélni, hogy kötelezővé lehet tenni az oltást, vagy sem. Előbb mindenkinek a jogot kell megadni, hogy felvegye, majd csak utána lehet beszélni arról, hogy kinek milyen más emberi joga sérülhet a kötelező vakcinázással.

Itthon azonban nemhogy nincs hiány, de elképesztő bőség van vakcinából. Már most milliószám áll rendelkezésre vakcina, bárki szabadon választhat több fajta közül, és még több millió adag oltóanyag jön. Mégis a kérdés Magyarországon is jogos.

Miért nem jognak, lehetőségnek éljük meg azt, hogy felvehetjük a vakcinát, megvédhetjük magunkat és szeretteinket. Ehelyett miért azon háborgunk, hogy kinek miért lesz kötelező, és nekem senki nem mondja meg mit csináljak a saját testemmel.

Pár nap múlva itt a december, közeledik a karácsony. Emlékezzünk vissza, egy éve sokan azt mondtuk, ha karácsonyra meglesz az oltás, életet kapunk ajándékba. Idén is érdemes lenne ajándéknak, segítségnek megélni azt a jogot, hogy felvehetjük az oltást, megvédhetjük magunkat, szeretteinket, és most karácsonytól már gyermekeinket is.