Pakkot kaptunk
Az Európai Bizottság az elmúlt napokban többször is hangsúlyozta, milyen nehéz dolga volt ezzel a paktummal. Az előző, a Juncker-féle, a kvótára alapuló csomagot akkor a Brüsszel lényegében letolta a tagállamok torkán. A von der Leyen bizottság ezzel szemben egyeztetett minden tagországgal, mindenkinek a javaslatát és aggályait figyelembe vette, nagyon kemény egyeztetéseken van túl – mesélték el többször is a biztosok, hozzátéve, hogy a koronavírus-járvány sem könnyítette meg a dolgukat. Amióta pedig bemutatták a paktumot, kapnak hideget-meleget. Vannak, akik szerint túl bevándorláspárti, mások szerint túl migráció-ellenes a csomag, és igazából senki se dicsérte meg őket.
Hogy is szól a régi magyar bölcsesség? Aki örömlánynak áll, ne panaszkodjon, ha akad jelentkező, aki igénybe venné a szolgáltatást.
Főleg akkor ne, ha egyszer már belebukott ebbe a bizniszbe. Hiába mondja ugyanis Brüsszel, hogy nincs szó kvótáról, meg kőkemény kitoloncolások lesznek, és csak az jöhet be, aki jogosult arra, ha eközben továbbra is a már korábban megismert mondatokat hallani közben.
Szükség van a legális és rendezett migrációs útvonalakra, hogy beengedhessük azokat, akik szeretnék segíteni az európai gazdaság fejlődését – mondta a paktumot bemutató sajtótájékoztatón Ylva Johansson. A svéd belügyi biztos - miközben milliók veszítették el munkahelyüket Európában a járvány miatt - egyértelműen gazdasági migránsokról, betelepítendő munkavállalókról beszélt, majd fél perccel később szinte könnyezve kért elnézést azért, hogy egyes országok ragaszkodtak ahhoz, hogy csak a valódi menekülteket lehessen beengedni. A kérdés, hogy kit tekint majd Brüsszel menekültnek?
Mert a menedékkérelmek elbírálását is központi irányítás alá helyezné a bizottság a paktum szerint. Vagyis nem a határországok határőrizeti szervei döntik el, kit engednek be, hanem brüsszeli tisztviselők döntenek arról, hogy a határországoknak kit kell beengedni. Ezzel pedig már többször is próbálkoztak a Soros György által fizetett EP-képviselők, például amikor az eljárásrendet durván felrúgva addig szavaztatták a parlamentet a humanitárius vízumnak nevezett migrációpárti elképzelésről, amíg azt végül sikerült elfogadtatni.
A legaljasabb azonban a kötelezően rugalmas szolidaritás – vagy minek is hívják ezt a lázálmot. Vagyis amelyik ország nem akar befogadni, kötelezően vegyen részt az elutasított menedékkérők kitoloncolásában. 8 hónap alatt le kell bonyolítsa a kitoloncolást, különben köteles lesz saját országában ideiglenesen letelepíteni.
Azért egy picit gondoljunk ebbe bele! Németországban több mint 15 ezer elutasított menedékkérő van, többségük évek óta várja a kitoloncolást. A migránspárti NGO-k, ügyvédeik, megvásárolt bíróik ugyanis ipari méretekben akadályozzák a kitoloncolást, húzzák az időt. Ha ezt nem szabályozzák, a 8 hónap betarthatatlan, és a befogadni nem akaró országot mégiscsak kötelezik a betelepítésre. Ravasz!
Másrészt gondoljunk bele abba, amikor a magyar kormány által bérelt gép a berlini reptéren felveszi az elutasított afgán menedékkérőket, és elviszi őket Afganisztánba. Tízezrek fognak tüntetni a reptér előtt azt kiabálva, hogy a magyarok fasiszták, idegengyűlölők. Abba bele sem gondolok, hogy ha vonatot bérelnénk nekik, abból milyen botrány lenne.
Vagyis ez az egész csomag – még ha segítő és jobbító szándékkal jött is létre – egyelőre nem tűnik valódi, minden tagállam számára elfogadható közös európai megoldásnak a migrációs válságra. Egy dolgot ugyanis teljesen kizár. Azt hogy ne menedzselje, hanem hogy megállítsa az Európára nehezedő migrációs nyomást.