Sötét korok szelleme

Ha valaki azt gondolná, hogy az 1930-as évek végefelé járunk gondolatban, el kell keserítsem. Ez 2021 májusa. Főként közel-keleti származású fiatal férfiak különböző arab nemzetek zászlóit lengetve üvöltözték magukból kikelve azokat a borzalmas jelszavakat, amelyeket hosszú évtizedek óta nem lehetett hallani német utcán fényes nappal.

Nem is csoda, ha az arra járókban meghűlt a vér, az idősebbeknek hirtelen elgyengült a térde.

Hannoverben 500-an vonultak ki az utcára. Szintén arab országok zászlóit lengették, és egy izraeli is volt náluk. Nem sokáig. Hamar ledobták a földre, többen megtaposták, majd előkerült az öngyújtóbenzin és már gyúlt is volna a Dávid-csillagos kék-fehér lobogó. Ekkor azonban közbeléptek a rendőrök, többeket elvezettek, de a tömeg maradt és skandált tovább.

Berlinben még a rendőrökkel is összecsaptak. Ott is antiszemita jelszavakat kiabáltak hangosan, több százan. Majd nekitámadtak a rendőröknek.

Hogy mi történt Németországban, ami a felszínre hozott valami elfeledett borzalmas indulatot? Semmi. A világon semmi.

Az utcára vonuló zsidógyűlölő tömeg ugyanis az izraeli hadsereg és a Gáza-övezetet irányító iszlamista Hamasz terrorszervezet közötti újabb fegyveres összecsapások miatt tiltakozott. Csakhogy nem Izrael állam politikáját bírálták, vagy a Hamászt éltették a főként közel-keleti származású férfiakból álló csoportokban, hanem a zsidókat szidták, a zsidók halálát kívánták.

Véget nem érő, örök kötelesség a nácik áldozataira emlékezni, örök felelősségünk, hogy életben tartsuk azoknak a millióknak az emlékét, akik a nemzeti szocialista zsarnokság évei alatt veszítették életüket"- ezt Angela Merkel német kancellár mondta május 8-án, amikor a második világháború európai befejezésének 76. évfordulójáról emlékezett meg. Azt mondta, "1945. május 8-a felszabadulás napja. Ezzel véget ért a náci diktatúra és az a civilizációs törés, amelyet a soá jelentett"

Csakhogy ez a civilizációs törés nem tűnt el végleg Németországban. Mélyen a felszín alatt mindig is ott volt az égő, de soha meg nem vakarhatón, csillapíthatón viszkető repedés, amely folyamatosan gyulladtan gennyedzett a német társadalom testében.

Majd jött a 2015-ös migrációs hullám, amelyért a mai napig sokan Angela Merkel felelőtlen meghívóját teszik felelőssé, és felszakította ezt a sebet. Milliónyi közel-keleti muszlim érkezett Németországba. Olyanok, akik sorsukért többek között Izraelt, Izrael szövetségeseit okolják. Ezt az elkeseredettséget pedig sok esetben a zsidókon igyekeznek megbosszulni.

Németországban és Franciaországban is megszaporodtak az antiszemita indíttatású támadások, a zsidók elleni gyűlöletbűncselekmények.

Most, 2021 májusára pedig eljutottunk oda, hogy az unió legerősebb országában, a jogállamiságot csillogó fényes páncélban védő Németországban tömegek skandálhatják fényes nappal az utcán, büntetlenül azt, hogy Scheissjuden!

A hazánkat elítélő uniós és európai parlamenti jelentések mind azt hazudták gátlástalanul, hogy Orbán Viktor Magyarországában félnek a zsidók. Persze ez olyan messze van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nyugodtan mondhatjuk, aljas hazugság.

Eközben Németországban tényleg ez a helyzet. Miért is ne lenne, amikor a német kormány, sőt, az egész Európai Uniós intézményrendszer hangosan és egybehangzóan elítéli Izraelt, háborús bűnökkel vádolva az izraeli kormányt.

Érdemes felidézni. mit is mondott a legutóbbi Európai Parlamenti választások előtt, Madridban, az Európai Szocialisták kampányzáróján, a szocialista csúcsjelölt, Frans Timmermans: Nem tűrhetjük el az anticionizmus, vagyis az izraelellenesség álarca mögött megbúvó antiszemitizmust. Minden erőnkkel és eszközünkkel küzdenünk kell a zsidógyűlölet és a rasszizmus minden formája ellen.

Talán Frans Timmermans-nak, az Európai Bizottság alelnökének nem csak hatalmi ambíciói miatt kellene figyelmét Németországra szegeznie. Nem csak a német belpolitikai harcok miatt gyengülő pozíciójú Ursula von der Leyen bizottsági elnöki székét kellene rángatnia, hogy a lehető leggyorsabban elfoglalja azt.

Végre azért kellene tennie, hogy megvédje azokat, akiknek képviseletére, védelmére elvileg felesküdött.