Sparen Sie, Bitte!

 Gyurcsány Ferencné a mai napig azzal az európai minimálbérrel és minimálnyugdíjjal kampányol, amelyről Brüsszelben már rég kerek perec megmondták, hogy nincs és egyelőre nem is lesz.

A jobbikos Jakab Péter, parizeripari szakelőadóművész szerint egy magyar melós nem érdemel kevesebbet, mint egy német, mondjuk őt hagyják dolgozni az építkezésen. A lassan marxista-leninista osztályharcos szlogenekkel operáló MSZP szerint nekünk most nagyon rossz, és még romlani fog, ha nem ez a harc lesz a végső.

Mindezeket hallva igazán érdekes volt az egyik legnagyobb példányszámú német lap cikkét olvasni, amelynek az volt a címe: spórolási tippek az árrobbanás idején. Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam a szövegben, hogy a német családokat nehéz helyzetbe hozta a koronavírus járvány nyomán kialakult gazdasági válság.

Lehet, hogy én értettem félre valamit? Az nem lehet, hogy a baloldali sajtó és a képviselő urak-hölgyek rezzenéstelen arccal a szemembe hazudtak, amikor azt mondták, hogy csak nálunk rossz a helyzet.

A lap azt írja, hogy a 3,8 százalékos infláció, illetve a járványhelyzet miatt rövidített munkaidőhöz igazított rövidített fizetések nagyon sok családnak komoly terhet jelentenek. Példaként hoznak egy 8 gyermekes anyát, akinek 5 gyermeke még 18 év alatti, és egyedül neveli őket. A Covid előtt havonta 1200 eurót, csaknem 450 ezer forintot keresett, most csak 900 eurót. És bizony gondot okoz neki a napi bevásárlás. De hoz példának nyugdíjast is, aki most nem szállodahajón járja be a Dunát.

Nekik szánja tanácsait a német lap. Gyorsan meg is néztem néhányat. Kíváncsi voltam, vajon a németek is ugyanazokról mondanak le, mint mi, ha beüt a krach?

Az első tanács a rezsicsökkentés. Persze nem állami, hiszen olyan ott nincs. Fogyasztói. Vagyis fogyassz kevesebbet! A lap szakértője szerint emellett érdemes szolgáltatót váltani, ezzel ugyanis akár többszáz eurót is lehet spórolni, hiszen az új ügyfelet mindig valami akcióval várják. Ez speciel a németeknél viszonylag könnyen megoldható.

Majd ugyanezt javasolják a mobiltelefon kapcsán is. Vajon kell-e a drága előfizetés és a sok gigabyte adat? Kihasználjuk-e? Keressük fel a szolgáltatót, mondjuk el neki, hogy anyagi gondunk van, biztosan segítenek kötbér nélkül díjcsomagot váltani, vagy átengednek minket másik céghez. Elsőre naívnak hangzik a tanács, de lehet, hogy csak nekünk. Ha elképzelem, hogy ezzel állítanék be egy magyar mobilszolgáltatóhoz, az ügyintéző körberöhögne, aztán mondaná, hogy még van 6 és fél hónap a hűségből, aláteccetírni, viszonlátás! A németeknél ez nem feltétlenül van így. Ami viszont hasonló, hogy ezen is lehet spórolni.

Tessék felmondani a nem feltétlenül szükséges előfizetéseket, bérleteket – szól a következő tanács. Például a covid korlátozások miatt úgysem használják ki sokan a kondibérletet, azt akár vissza is lehet váltani. De a jólétben biztonságot adó biztosítások közül is le lehet mondani néhányat. Márpedig ha egy németnek ezt javasolják, akkor nagy lehet a baj.

Majd jönnek azok, amelyeket akár Karácsony Gergely főpolgármester is javasolhatott volna. Biztos, hogy kell a kocsi? Szállj ki, és menj gyalog! – pontosabban, add el, és járj tömegközlekedéssel. De még azt sem. Nem kell havibérlet, helyette biciklizz, nem kerül semmibe!

És még tucatnyi jótanács olvasható az egyre nehezebb helyzetbe kerülő német családok és nyugdíjasok megsegítésére.

De ne álljunk itt meg! Érdemes lenne egy picit tovább göndöríteni a szálat. Mi lenne, ha Németországban is lennének ugyanolyan állami családtámogatási programok, mint amelyek nálunk vannak? Például a 8 gyermekes anyuka már nem fizetne személyi jövedelemadót. Egyáltalán semmit. Sőt, akár a szűkös panellakásból is elköltözhetne, ha lenne Németországban is annyi vissza nem térítendő támogatás, mint nálunk.

Németországban is örülnének most a rezsicsökkentésnek, a hitelmoratóriumnak, a nyugdíjprémiumnak, és mindannak, aminek mi itthon örülhetünk. Még akkor is, ha vannak a baloldalon olyanok, akik mindenáron meg akarnak győzni bennünket arról, hogy nincs miért.