Szégyenpad

Csend van. Egy szó sem hallatszik. A filmekben ilyenkor tücskök ciripelnek, jelezve, hogy más zaj nincs is. Fülsüketítő ez a csend. Visszaemlékezve, hasonló helyzetben akkora zajt sikerült csapnia a baloldali sajtónak, Európa zöldjeinek és jogvédőinek, hogy az egész unió beleremegett. Legalábbis ők így szeretnek emlékezni erre.

Az Európai Bizottság ugyanis az Európai Unió bírósága elé citálta Németországot. A német tartományok és a szövetségi kormányzat ugyanis már több mint 10 éve sérti az Európai Unió természetvédelmi irányelveit, és 2015 óta kötelezettségszegési eljárás is folyamatban van. Most pedig Brüsszel megelégelte a németek csökönyös nemtörődömségét, és pert indított.

Arra most talán ne is térjünk ki, hogy a Flóra és Fauna Élőhely Irányelv sorozatos megsértése miért pont a koronavírus járvány harmadik, talán leggyorsabban terjedő hulláma elején veri ki a biztosítékot Brüsszelben. Biztos minden jól halad a közös védekezésben, a közös vakcina beszerzésben, és ömlik a pénz a helyreállítási csomagból a tagállamokba. Ja, nem. Még csak nem is csöpög.

De mit számít ez most. Hiszen Németország lábbal tiporja már évek óta a Flóra és Fauna Élőhely Irányelvet, mivel nem jelölt ki kellő számú különlegesen védett élőhelyet a vadon élő állatok és növények megmentése érdekében.

Ennek most vége, Németország Európa szégyenpadjára kell üljön. HA jól emlékszem így szóltak a hazai baloldali sajtóban és a baloldali politikusok szájából a mondatok, amikor Magyarország ellen indult per, például a kötelező migránskvóta ügyében. A mostani tudósítások, cikkek hangvétele azonban meg sem közelíti az akkoriakét.

De most csend van. Képzeljük oda a tücskök ciripelését. Nem hallani Európa zöldjeit hangosan kiabálni. Nem hallani Gwndoline Delbos Corfieldet, aki Judith Sargentini távozásával továbbviszi az úgynevezett „magyar ügyet”. Vagy Ska Kellert, Philip Lamberts-et, akik az uniós támogatások azonnali megvonását követelték hazánktól állítólagos jogállamisági kérdések miatt.

Apropó jogállamiság. Az uniós büdzséről és a helyreállítási csomagról hozott tanácsi döntés csak azután születhetett meg, hogy egyértelművé tették: jogállamisági eljárást az uniós költségvetés kapcsán csak akkor lehet indítani, ha a vélt jogsértés uniós források felhasználásához köthető. Vizsgálja-e azt most bárki is ugyanolyan hévvel, mint hazánk esetében, hogy vajon az uniós zöld megállapodás keretében esetlegesen Németországba kerülő eurómilliókból költhetnek-e olyan projektekre, amelyekre vonatkozhatnak a be nem tartott természetes élőhelyvédelmi irányelvek? Nem kell-e megvonni az új szabályok értelmében Németországtól uniós forrásokat jogállamisági aggályokra hivatkozva?

Ki tudja, lehet, hogy most Berlinben is örülnek annak, hogy egyelőre az Európai Bizottság – a kőkemény magyar és lengyel kiállás nyomán kötött alku alapján - még nem alkalmazza a jogállamisági mechanizmust.